Biztos varázslatok végzéséből, bájitalok főzéséből, rúnák írogatásából, tarot kártya tanulmányozásból, meditációkból, meg különféle szertartásokból, igaz?
Hát, nem.
Ugyanis, még nem találkoztam olyan boszorkánnyal, akinek ne kellett volna pénzt keresnie, mosogatnia, főznie, takarítania. Persze ezek mellett sokan megpróbálják az előbb felsoroltak egy részét beleszorítaniuk a hétköznapjaikba. Vannak, akiknek ez elég jól is működik. De vannak olyanok is, akiknek kevésbé. És vannak olyanok, mint én is, akik az egészhez teljesen máshogy állnak.
Először is meg kell különböztetnünk a ma "boszorkányságnak" titulált egyveleget a hétköznapi, illetve szertartásos mágikus gyakorlatokat, a neopogány vallási szertartásokat, a tárgyak által végzett jóslásokat, illetve magát, a hagyományos értelemben vett boszorkányságot. A hétköznapi mágia alatt azon varázslatokat és társaikat értem, melyek alapvetően bárki számára elvégezhetőek (pl. pénzhozó varázslatok, amulettek készítése, szerelmi kötés, stb.). Az ilyen dolgokban kimondottan jártas illető a varázshasználó, és attól még, hogy valaki sok ilyen munkát végez, nem lesz boszorkány. A szertartásos mágia megint más tészta, mely szintén gondolkodásmódjával és hozzáállásával nem feltétlenül alkalmas egy boszorkányi gyakorlat működéséhez. A jóslásnak megvannak a maga szakértői, és ha a történelmi tényeket nézzük, egy boszorkánynak jobban kéne érteni ahhoz, hogy a szomszéd elkóborolt macskáját meglelje, mint hogy tudja, hogyan fog alakulni valaki szerelmi élete. A középkor, kora-újkor boszorkányai pedig keresztények voltak, nem pogányok, és végképp nem neopogányok. Persze felvethetnénk azt, hogy rendben van, de a boszorkány az, aki mindezeket egyszerre tudja, ám ez igen távol áll a történelmi tényektől. A szertartásos mágia az elit és tanult emberek "szórakozása" volt, hétköznapi mágiát szinte mindenki űzött ilyen vagy olyan formában, és különböző jóslási formákat is bárki használhatott, anélkül, hogy az "ördöngős" tudományhoz értett volna. Persze attól még a fent felsoroltakkal is foglalatoskodhattak, de ez nem tette őket boszorkánnyá.
A boszorkány alapvető "megkülönböztető jele", hogy közvetlen és igen szoros kapcsolatban van a természetfeletti világgal. Ezért mondták azt, hogy a boszorkányokhoz beszélnek a növények, saját szellemeik vannak (melyeket általában valamilyen módon táplálnak is), sőt ők maguk is, szellemszerűen el tudnak repülni mindenhova; mások örömére, vagy éppen kárára, akár állatok formájában is. De képesek meglátogatni a holtakat másvilági nyughelyükön, különféle tündéri-paradicsomokba eljutni, vagy esetleg magára az ördögi szabbatra ellátogatni. Mindezek persze elsőre, és másodjára is teljesen abszurdnak tűnnek a legtöbb ember számára. Én nem is akarok senkit meggyőzni ezek valóságalapjáról ("aki nem hiszi, járjon utána"), csupán arról, hogy a történelmi boszorkányság alapjai ezekben a képzetekben nyugszanak. Azt pedig már csak az elszánt és merészt érdeklődőknek jegyzem meg, hogy ezek a dolgok ma is elérhetőek. Mindehhez pedig egy olyan hozzáállás és viselkedési forma szükséges, mely elismeri a szellemek létezését, tiszteletben tartja őket, és igyekszik mindig a kedvükben járni. E mellett már csak egy szolid, transzra és lucid álmokra épülő gyakorlatot kell fenntartani, mely lehetővé teszi a közvetlen kommunikációt a szellemekkel. És ennyi a boszorkányi munka lényege, az összes többi (bármilyen "jó buli" is,) csak hab a tortán.