Néprajzi művekben és az én növényekről szóló leírásaimban is gyakran lehet azzal találkozni, hogy valami képes védelmet biztosítani a boszorkányságtól, esetleg maguktól a boszorkányoktól. Sokakban felmerülhet a kérdés persze, hogy vajon mit is jelenthet ez pontosan?
![]()
Nos, ennek a megválaszolásához az első nagyon fontos tudnivaló, hogy a néprajzi feljegyzések szinte kizárólag nem a boszorkányságot űző, hanem azt, mint ártó mágiát (vélten vagy valósan) elszenvedő személyektől származik - a megrontottaktól, a megidézettektől, a megnyomottaktól, vagy azok ismerőseitől, rokonaitól. A boszorkányság ellen védő tárgyak is valójában azon dolgoktól voltak hivatottak megóvni, amiket a boszorkányok tevékenységére rá lehet(ett) fogni, nem pedig attól, amit valaki ténylegesen okozott. Ez persze azt is jelenti, hogy az, amit a boszorkányok számlájára írnak nem feltétlenül (sőt, igazából igen ritkán) volt egy valódi boszorkány munkája.
Ennek tudtában most nézzük meg, miféle bajokat is okozhattak elviekben.
A boszorkányok a népi képzetek szerint az élet minden színterén veszélyt jelenthettek: az egészségre, a megélhetésre, sőt még a nyugodt éjszakai alvásra vonatkozóan is. Rontásnak, vagy átoknak mondtak különféle betegségeket, mozgásszervi problémákat, de akár bizonyos balesetek, vagy konkrét halálesetek megtörténtét, sőt az impotenciát és a meddőséget is. De nem csak emberekre vonatkozóan igaz ez, hanem a haszonállatokra szintúgy. A teheneknél pedig különösen jellemző volt az a hit, mi szerint a boszorkány képes azok tejét ellopni. Aztán a háztartási munkák és az alapvető ételek elkészítésébe is beleszólhatott a boszorkány; például megakadályozhatta a kenyér megkelését, vagy mondjuk a vajköpülés sikerességét. Sőt, a növények sem menekülhettek meg a boszorkányok vélt mesterkedéseitől. A szőlőtőkéket megcsapolhatták, és így még szüretelés előtt megitták a belőlük készülendő bort. A szemes terményre jégesőt, vagy épp az eső eladásával aszályt hozhattak. A házak kamráiba és a borospincékbe is elvileg bejárásuk volt, ahol éjszakai mulatozásuk közepette mindent elfogyasztottak, amit csak leltek, hogy aztán fekáliát és vizeletet rakjanak a helyükre. Az emberekre éjszaka nagy veszélyt rejtőnek tartották őket; a házakba könnyen bejutva az áldozataik mellkasára ülhettek, hogy "megnyomják", de összeverhették vagy elráncigálhatták távoli helyekre, csak hogy ott aztán különféle szörnyűségeknek tegyék ki őket.
Mint a fentiekből is látszik, igen széles a néphitbeli boszorkány ártó tevékenységének a palettája. A boszorkányságtól védő varázslatos tárgyak mindezektől a rosszaktól hivatottak megóvni az embert, vagyis akár azt is mondhatjuk. hogy általános védelmet biztosítanak. Habár pontosabb megfogalmazás erre talán az, hogy általános oltalmat biztosítanak minden bajtól, amit csak az emberi rosszakarat varázserővel társulva okozhat a folklór szerint. De megint muszáj vagyok kihangsúlyozni, hogy ez szinte csak a magukat áldozatoknak vélők elbeszéléseiből származik, akikkel általában először megtörténik valami baj, aztán azt valamilyen úton-módon egy "boszorkányra" vezetik vissza. A rontások, az átkok és a "gonosz boszorkányság" képzete ugyanis egy csapásmagyarázó rendszer, ami azt hivatott érthetővé tenni, ha valakivel valamilyen hirtelen szerencsétlenség történik - ezáltal újra lehetőséget adva az embereknek az élet véletlenszerűsége (vagy éppen a sors) feletti uralomra. Persze nem azt mondom ezzel, hogy ne lettek volna, vagy lennének ma is olyan emberek, akik mágia segítségével próbálnak meg másoknak ártani. Csak azt akarom kiemelni, hogy ez sokkal (de sokkal) ritkább, mint azt oly sokan képzelik.
Nos, ennek a megválaszolásához az első nagyon fontos tudnivaló, hogy a néprajzi feljegyzések szinte kizárólag nem a boszorkányságot űző, hanem azt, mint ártó mágiát (vélten vagy valósan) elszenvedő személyektől származik - a megrontottaktól, a megidézettektől, a megnyomottaktól, vagy azok ismerőseitől, rokonaitól. A boszorkányság ellen védő tárgyak is valójában azon dolgoktól voltak hivatottak megóvni, amiket a boszorkányok tevékenységére rá lehet(ett) fogni, nem pedig attól, amit valaki ténylegesen okozott. Ez persze azt is jelenti, hogy az, amit a boszorkányok számlájára írnak nem feltétlenül (sőt, igazából igen ritkán) volt egy valódi boszorkány munkája.
Ennek tudtában most nézzük meg, miféle bajokat is okozhattak elviekben.
A boszorkányok a népi képzetek szerint az élet minden színterén veszélyt jelenthettek: az egészségre, a megélhetésre, sőt még a nyugodt éjszakai alvásra vonatkozóan is. Rontásnak, vagy átoknak mondtak különféle betegségeket, mozgásszervi problémákat, de akár bizonyos balesetek, vagy konkrét halálesetek megtörténtét, sőt az impotenciát és a meddőséget is. De nem csak emberekre vonatkozóan igaz ez, hanem a haszonállatokra szintúgy. A teheneknél pedig különösen jellemző volt az a hit, mi szerint a boszorkány képes azok tejét ellopni. Aztán a háztartási munkák és az alapvető ételek elkészítésébe is beleszólhatott a boszorkány; például megakadályozhatta a kenyér megkelését, vagy mondjuk a vajköpülés sikerességét. Sőt, a növények sem menekülhettek meg a boszorkányok vélt mesterkedéseitől. A szőlőtőkéket megcsapolhatták, és így még szüretelés előtt megitták a belőlük készülendő bort. A szemes terményre jégesőt, vagy épp az eső eladásával aszályt hozhattak. A házak kamráiba és a borospincékbe is elvileg bejárásuk volt, ahol éjszakai mulatozásuk közepette mindent elfogyasztottak, amit csak leltek, hogy aztán fekáliát és vizeletet rakjanak a helyükre. Az emberekre éjszaka nagy veszélyt rejtőnek tartották őket; a házakba könnyen bejutva az áldozataik mellkasára ülhettek, hogy "megnyomják", de összeverhették vagy elráncigálhatták távoli helyekre, csak hogy ott aztán különféle szörnyűségeknek tegyék ki őket.
Mint a fentiekből is látszik, igen széles a néphitbeli boszorkány ártó tevékenységének a palettája. A boszorkányságtól védő varázslatos tárgyak mindezektől a rosszaktól hivatottak megóvni az embert, vagyis akár azt is mondhatjuk. hogy általános védelmet biztosítanak. Habár pontosabb megfogalmazás erre talán az, hogy általános oltalmat biztosítanak minden bajtól, amit csak az emberi rosszakarat varázserővel társulva okozhat a folklór szerint. De megint muszáj vagyok kihangsúlyozni, hogy ez szinte csak a magukat áldozatoknak vélők elbeszéléseiből származik, akikkel általában először megtörténik valami baj, aztán azt valamilyen úton-módon egy "boszorkányra" vezetik vissza. A rontások, az átkok és a "gonosz boszorkányság" képzete ugyanis egy csapásmagyarázó rendszer, ami azt hivatott érthetővé tenni, ha valakivel valamilyen hirtelen szerencsétlenség történik - ezáltal újra lehetőséget adva az embereknek az élet véletlenszerűsége (vagy éppen a sors) feletti uralomra. Persze nem azt mondom ezzel, hogy ne lettek volna, vagy lennének ma is olyan emberek, akik mágia segítségével próbálnak meg másoknak ártani. Csak azt akarom kiemelni, hogy ez sokkal (de sokkal) ritkább, mint azt oly sokan képzelik.