 |
| Forrás |
1. Hagyományosan Tibetben a nemrég megszületett gyerekekhez csillagjóst hívnak, aki az előjelek alapján adja meg a pici nevét.
2. A tibeti ember nagyon fontosnak tartja az álmait, és azokból is főként az ébredés előttieket. A visszataszító dolgokat általában igen jó előjelnek gondolják, míg pl. a lovon nyereg nélkül való lovaglást kimondottan rossznak.
3. A tibetiek által legszerencsésebbnek tartott ékkő a türkiz. Azt is mondják, hogy minél többet hordtak egy követ, annál értékesebb és hatékonyabb lesz.
4. Tibet másik fő vallása a buddhizmus mellet a bön, melynek viszont a legnagyobb kolostora Indiában van. Egyébként a kutatások szerint maga a bön idegen eredetű, és valahonnan Irán, illetve Afganisztán felől vehették át.
5. Híres jósdák is működnek Tibetben. Ezeken a helyeken a jósok transzban, bizonyos istenek által megszállva dolgoznak. Ilyenkor furcsa és látszólag értelmetlen hangokat adnak ki, melyeket aztán egy segéd fog értelmezni és "lefordítani". Maga a Dalai Láma is anno egy ilyen jós tanácsára hagyta el az országot.
6. Az emberek Tibetben a betegségdémonok ellen (többek között) elhullott állatok darabjainak a házra kirakásával védekeznek.
7. A tibetiek legkedveltebb füstáldozata a boróka.
8. Tibetben valaha évente feláldoztak egy embert a Potala palota közelében. Ezt aztán persze betiltották, de népi mágikus módszerekben még sokáig megmaradt az emberáldozat (pl. szokás volt megvásárolni egy gyereket, megölni, majd eltemetni az ember földjénél, felé pedig egy oszlopot állítani - ez aztán egy amolyan "démonelhárító készülékként" működött).
9. Állatáldozatokat viszont ma is gyakorolnak (habár a buddhisták próbálják ezt sok minden mással helyettesíteni), és azt tartják, hogy a hús- és vérszagra jönnek az éhes szellemek. A legkedveltebb erre talán a kakas, akinek a vérét egyébként kitűnő démonűző szernek tartják.
10. A tibeti embereknek is van "sámánja". Ezek a személyek képességeikre vagy szellemek általi kiálasztás, vagy öröklés útján jutnak, de e mellett még sámánbetegségen is át kell esniük. Fő feladataik közé tartozik a szellemek, istenek és emberek közötti közvetítés, vagy éppen az elveszettt/ellopott lelkek visszaszerzése.
11. A tibetiek szerint a házi tűzhelyekben él egy istenség, aki megharagszik, ha valamit gondtalanul beledobnak a tűzbe, vagy ha nem vigyáznak, és az kialszik. Ilyenkor só és vaj áldozatokkal próbálják engesztelni, de akár egy "sámánt" is szükséges lehet kihívni a probléma rendezésére.
12. A tibetiek ismernek egy Geszár nevű legendás alakot, akinek a neve az elképzelések szerint a latin Cézár szóból eredeztethető (ami elvileg iráni közvetítéssel került át ide).
13. Tibetben gyakoroltak valaha egy hullatáncoltatás nevű szokás, mely az azt végző "sámán" erejét volt hivatott növelni. Ez pedig úgy ment végre, hogy egy zárt szobában, miután a "sámán"életre keltette, majd kifárasztotta a holtat, le kellett, hogy harapja annak a nyelvét. Ám a rítus sikerességéhez végig a két fél ajkainak érintkezésben kellett lenni, míg a hulla végső megadásként majd a "sámán" szájába nem dugta a nyelvét, amit aztán persze gyorsan le kellett harapni.