Európa több helyén is szokás volt aprószentek napján megvesszőzni az embereket. Az egyházi magyarázat szerint ekkor a gyerekeket botozták meg, hogy megemlékezzenek Heródes gonosztettére, mikor is félelmében elrendlete az összes kisbaba megölését a hatalma alá tartozó területeken. Ám ez már csak azért sem állja meg a helyét, mert van, ahol a gyerekek végezték a verést, és nem fordítva!
A téli "vesszőzős" időszak már Szent Márton napjával elindul, Krampusz virgácsaival folytatódik, majd a karácsonyt követő napokban már szinte mindenki mindenkit ver. A gyerekek a szüleiket, a keresztszüleiket, de még azt is, akivel az utcán összetalálkoznak. A fiúk a lányokat, a szolgák az uraikat. Maga az aktus gyakran történik zöld ággal (rozmaring, fenyő), nyírrel (melyről egyébként is azt tartották, hogy a vele való verés még a démonokat is kiűzi az emberből), de Magyarországról fűzről is van adatunk. A bántalmazáshoz sokszor kis móndókat is járult, pl:
"Friss zöld! Hosszú élet!
Adj nekem egy fényes tallért!"
Adj nekem egy fényes tallért!"
"Egészséges légy, keléses ne légy,
Jövő évben még frissebb légy!"
Jövő évben még frissebb légy!"
Mint a fenti szövegekől is kitűnik, a vesszőzés által pozitív változásokat véltek előidézni az emberekben, mint például hosszú életet, egészséget, vagy csak egyszerűen a megtisztulást. Aztán persze a jó munkáért olykor fizetséget is elvártak: diót, almát, édességeket, esetleg aprópénzt adtak cserébe.
Azt pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy egy ősi hagyomány élt tovább az aprószentek-napi vesszőzésben, mint hogy már az ókorból is ismerünk olyan ünnepeket, melyek egyik fontos mozzanata az emberek megkorbácsolása volt (pl. Lupercalia, ahol a megvert nők termékenységet nyertek), és az idők folyamán világszerte ismert volt egy-egy ilyen, vagy ehhez hasonló szertartás. Mindemellett, Európában az év más részein is előfordult vesszőzés, például húsvétkor is, amikor bizonyos német területeken a fiúk megverték a lányokat, amiért cserébe kis ajándékokat kaptak (máris barátságosabbnak tűnik a vödör hideg víz, nem?).
Források:
Clement A. Miles: Christmas in Ritual and Tradition, Christian and Pagan
Lukács László: Székesfehérvár XVIII-XIX. századi etnikai viszonyai (Ethnographia. 109. évfolyam)