A mágiának különböző formái és módszerei keletkeztek az évszázadok folyamán. A különböző változatok persze nem voltak soha igazán markánsan elválasztva egymástól, az egyes gyakorlók leginkább saját keveréküket alkalmazták, egyéni elképzeléseikre és tapasztalataikra alapozva. A múltra vonatkozóan jobbára a mágia működése mögött rejlő elméletek alapján szokás meghatározni az egyes kategóriákat, míg a mai gyakorlók a saját típusaikat leginkább az általuk alkalmazott fő mágiamódok, vagy a felhasznált mágikus hozzávalók alapján különítik el. A következőkben ezekből szeretnék párat bemutatni, ám felhívom a figyelmet arra, hogy nem térek ki minden egyes mágikus módszerre, csupán egy kis ízelítőt adok belőlük. A módszerek leírása igen tömör, és nem próbálok belemenni a bonyolult elméletekbe, amiken a hozzájuk értők vitázni szoktak. Aztán az is előfordulhat, hogy egy említett módszer már ismerős valakinek, csupán más elnevezés alatt. Ezen nem kell meglepődni, a különböző mágiaformákra használt kifejezések soha sem voltak egységesek és ma végképp nem azok. Mindezek tudtában, térjünk akkor rá a különböző gyakorlatokra!
Magia Naturalis/természetes mágia
A középkorban kialakult mágikus kategória, mely a mágiát, mint természetes (itt értsd: nem a keresztény Isten törvényeivel szembe menő) tudományt igyekszik feltüntetni. Az alapelgondolása az, hogy egymásba kapcsolódó, rejtett természetes erők léteznek az Isten által teremtett világban, melyek ismeretével az ember képes lehet manipulálni a környezetét. A „natural magic(k)” kifejezéssel modern vonatkozásban is lehet találkozni, ahol ez általában olyan varázslatokat takar, melyek a növények, vagy ásványok felhasználására szorítkozik.
Asztrális mágia
Olyan mágikus gyakorlatok, melyek működése azon alapszik, hogy a csillagok és bolygók („az égi szférák”) hatással vannak a földi valóságra, illetve, hogy a megfelelő rituális eszközökkel az emberek is képesek ezt a maguk hasznára fordítani. Ezen belül még persze megoszlottak a vélemények arról, hogy az egy-egy bolygó, vagy csillag öntudattal rendelkező szellemét idézik ilyenkor a mágikus tárgyba, vagy csak annak az erejét, esetleg maga az asztrális jelenség tudattalan és csak automatikusan cselekszi azt, ami el van számára rendelve.
Hermetikus mágia
Hermész Triszmegisztosznak (Háromszorosan nagy Hermésznek) tulajdonított mágikus-filozófiai szövegek elképzelésein alapuló mágia. Egyik alapvető tétele az „ahogy fent, úgy lent”, ami a makrokozmosz (a világ) és a mikrokozmosz (ember) egységét hivatott kifejezni. Gyakorlataiban a varázslást végző főként ezen két „kozmosz” összefüggéseit és megfeleléseit rituális módon próbálja meg a saját céljainak elérése érdekében alkalmazni.
Démoni mágia
A középkori és újkori, kimondottan démonok megidézését alkalmazó varázslatokat takarja. A megfelelő szellemi segítők mágusokhoz való csalogatása és munkára fogása az egyik legősibb, ha nem a legősibb mágikus módszerek egyikének. Talán ezért is maradhatott fent a mai napig, már ha azt nem számítjuk, hogy valakik biztos működőnek találhatják. A középkorban az ezt gyakorlók a megidézett démonok urainak látták magukat, akikre a démonok saját neveinek, vagy pedig a keresztény isten titkos neveinek az ismeretével és alkalmazásával rá tudják kényszeríteni akaratukat.
Angyalmágia
Ha pedig az ember démoni szellemekkel közösködhet, akkor nyilván angyalokkal is. Sok mágus a középkorban kimondottan vallásos gyakorlatként fogta fel a mágiát, mely által közelebb kerülhettek Istenhez, vagy az isteni léthez. A gyakorlat fontos részét képezte a vallásos élet, a böjt, a rendszeres imádkozás és önmegtartóztatás. Nem szabad ezt összekeverni a mai New Age-es angyalmágiával, mellyel ugyan névrokon, de ez a modern változat gyakorlata nem egyezik meg a régivel.
Képmágia/talizmáni mágia (magisterium imaginum, scientia imaginum)
Adott mágikus képek, számokat tartalmazó négyzetek, betűkombinációk, pecsétek megfelelő asztrológiai időpontban és az előírt anyagra történő felfestését, felvésését és elvarázsolását alkalmazó technikák összessége. Ezen képek hatalommal rendelkezhetnek azért, mert a bolygóktól/csillagoktól nyerik őket vagy, mert valamilyen szellemhez/démonhoz/angyalhoz kapcsolódnak.
Goetia
Angyalok és démonok megidézésével végzett mágia. A kifejezés az ókori görög nyelvből származik, ahol többek között egy időben ez varázslót jelentett. A középkor folyamán a nem elfogadhatónak tartott szellemi lényekkel végzett mágikus munkát értették alatta (többek között).
Teurgia
Olyan módszerek összessége, melyek segítségével az emberek az isteninek tartott lényeket (vagyis keresztény körben Isten, Jézus, Szentlélek és az angyalok) rá akarták bírni arra, hogy megtegyenek valamit, vagy éppen hogy ne tegyenek meg bizonyos dolgokat.
Nekromancia
Eredetileg, még az ókori görögöknél, halottak megidézésével történő jóslást jelentett. A középkorban több dolgot is ezzel a névvel illettek: egy tudományágat, mely a természet titkos tulajdonságait vélte megismerni, a démoni mágiát, illetve általánosan az egyház által tiltott mágiát (ezért is jön a nekromancia latinos félreírásából a nigromancia, amiből pedig a fekete mágia kifejezés származik). Ma különféle, a holtak (mind emberi, mind állati, de már növényiről is hallottam) tiszteletén és imádásán alapuló gyakorlatot nekromanciának neveznek.
Népi mágia
A falusi emberek varázslatai, ráolvasásai és egyéb mágikus módszerei.
Szimpatikus mágia
James Frazer által kitalált kategória. A hasonlóságokon alapuló mágikus módszerek összessége, mely az egyik fő fajtáját képezi a különböző népek mágiáinak. Általa vagy egy, a célunkhoz hasonlító cselekedettel akarunk elérni valamit (pl. esőhöz vizet szórunk), vagy egy vágyunkhoz hasonló vélt tulajdonságokkal rendelkező tárgy segítségével végzünk egy varázslatot (pl. szerelemért vörös rózsával).
Szertartásos/rituális mágia
A középkori tanult mágia egyes formái, illetve azok továbbélése modernizált formában és az olyan kortárs mágikus módszerek, melyekben fontos szerepet játszanak a megfelelő módon véghezvitt, rendszerint elég bonyolult rituálék. Nagy hatással volt rá a kabbala különböző misztikus tanai, vagy éppen Alaister Crowley munkássága. Néha pedig ezt a kifejezést használják általában a tanult, középkortól ránk maradt könyvekben is lejegyzett mágikus módszerekre, ezzel próbálva megkülönböztetni őket az írástudatlan emberek, szájról szájra terjedő módszereivel.
Énoki (angolul: Enochian) mágia
John Dee, a híres 16. századi angol mágus és társa, Erward Kelly munkásságából eredeztethető mágiaforma, mely különféle szellemek megidézésén és a nekik való parancsoláson alapul. Dee és Kelly azt állították, hogy látomások során, angyalok közölték velük ezeket a tanokat (köztük az angyali, „énoki” ábécét is). Az „énoki” kifejezés az Énok prófétának tulajdonított apokrif iratra utal.
Gyertyamágia
Olyan varázslatok összessége, melyek végrehajtásához egy (vagy több) gyertya, általában rituális módon történő égetése szükséges.
Herbál/növényi mágia
Olyan varázslatok összessége, melyeknek fő fókuszpontja egy, vagy több növény.
Kristálymágia
Olyan varázslatok összessége, melyeknek fő fókuszpontja egy, vagy több kristály, ásvány.
Káoszmágia
Egy igen modern mágiaforma, melyet az 1970-es évek folyamán kezdtek el kidolgozni. Igen gyakorlatiasan áll az egészhez: azt alkalmazhatja bármelyik gyakorlója, ami csak éppen a kedvére van (és persze amiről azt gondolja, hogy működni fog), kezdve az ókori módszerekkel és befejezve a legutóbbi sci-fi regényben olvasottakkal. Épp ezért egyénenként változik, hogy pontosan hogyan is kell végezni.