A modern boszorkányság egyik legtöbb félreértéssel övezett tárgya a pentákulum. Nem azért, mert olyan titokzatos valami volna, nem is azért, mert annyira mély misztériumokat rejtene. Az egész sokkal inkább annak köszönhető, hogy az egyik ember szerint ezt jelenti, a másik szerint meg azt. De vajon mi róla az igazság?
A pentákulum szó a középkori latin pentaculumból származik, ami a görög pente (öt) és a latin –culumkicsinyítő képzőből áll és egy öt, de akár hatágú csillagot is jelenthetett. Az angol kifejezés rá (pentacle) pedig a francia pentacolból eredeztethető, ami a pend + a + col (a nyakba függeszteni) összemosódása. És hogy miért is kell a nyakba akasztani? Hát mert a pentacol szó alatt különféle mágikus szimbólumokat ábrázoló talizmánokat értettek, melyeket a régi grimoire-ok szerint a nyakunkban kellett hordani.
 |
| Salamoni pentákulumok: a felsők a Marshoz, az alsók a Naphoz tartoznak |
Mint talán a fentiekből is érezhető, a pentákulum szoros kapcsolatban van a tanult mágikus hagyományokkal. Az persze más kérdés, hogy mit is illettek éppen ezzel a névvel. Egyrészt pentákulum lehetett bármely öt-, vagy hatágú csillag, amelyet varázserővel felruházott ábraként használtak. De legtöbbször csak egy mágikus talizmánt értettek alatta (amely sokszor nem is tartalmazott egy csillagot sem), illetve a Clavicula Salomonis (Salamon kulcsai magyarul) valamely pecsétjét. Ezen talizmánokat általában pergamenre, fára, vagy fémre rajzolva/karcolva alkalmazták, rajtuk keresztül megidézve különféle szellemeket, aztán segítségükkel rájuk kényszerítve az ember akaratát, de általuk hívták le bizonyos bolygók hatalmát, vagy épp a már megidézett erőktől védték az embert. Sokszor jelenhettek meg a pentákulumok korongokon, melyeket a varázslók a mágikus oltáraikra helyeztek, a már említett funkciókban. Ebből az alkalmazási módból származik aztán a wiccában alkalmazott pentákulum is, mely egy olyan varázseszköz, ami egy leggyakrabban kör, ritkábban négyzet alakú tábla, melyre különféle szimbólumokat, manapság pedig jobbára valamilyen formában a körbe írt pentagrammát festették. Innen ered a legújabb értelmezése is a pentákulumnak, mi szerint az nem más, mint egy körön belül található ötszög.
 |
| Pentákulum ábrája Doreen Valiente Witchcraft for Tomorrow című könyvéből |
A modern boszorkányok gyakorlatába, mint oly sok más minden, ez is a wiccán keresztül került be. A pentákulumot a föld elemhez kapcsolják, és hagyományosan az oltár északi oldalára helyezik, igaz manapság már inkább az oltár közepén látható. Funkcióját tekintve, ritkábban ugyan, de még előfordul a már fent említett alkalmazásuk, mint szellemeket/elementális erőket idéző, illetve azoktól védelmező eszköz. Máskor csak, mint az oltár kötelező hozzávalója szerepel és szép kinézetén, valamint a föld elemet való reprezentálásán kívül nincs haszna. Bizonyos gyakorlók pedig az elvarázsolandó tárgyakat helyezik rá, mind a bűbájok közben, mind egyszerű „energiával való feltöltések” esetén.
 |
| Gardneriánus pentákulum mintázata |
Gyakorlati hasznosságát tekintve viszont a pentákulum az a mágikus eszköz, amit a legkönnyebb nélkülözni. Sőt, ha az ember nem ragaszkodik az elemek képzetének a használatához, vagy a szellemek megidézésének pentákulumokat alkalmazó formáihoz, akkor teljesen szükségtelen. Így mint mindig, ezzel a kellékkel szemben is a mondó vagyok, hogy ha hasznát tudjuk venni, akkor készítsünk/vegyünk egyet, de ha nem, akkor ne aggódjunk miatta.
Források:
http://www.etymonline.com/index.php?term=pentacle
Doreen Valiente: Witchcraft for Tomorrow
Rosemary Guiley: The Encyclopedia of Witches, Witchcraft and Wicca
Rosemary Guiley: The Encyclopedia of Magic and Alchemy