Boszorkányiskola 37. lecke: Luca napja

Luca napja (dec. 13.) és Luca éjszakája (dec. 12. éjjele) a magyar néphitben kiemelkedő helynek örvendett a hozzá kapcsolt különféle babonáknak és szokásoknak köszönhetően. Ezt tartották az év leghosszabb, vagy legsötétebb éjszakájának, amikor a boszorkányok járják a környéket, míg Luca asszony arra figyel, hogy ki töri meg az ekkori munkatilalmakat, az emberek pedig védelmező praktikákat végeztek, varázsoltak és termékenységet bűvöltek.

Legsötétebb éjszaka
Luca a téli napfordulós ünnepek közé tartozik, habár ha megnézzük a naptárunkat, akkor láthatjuk, hogy jócskán megelőzi annak a valós napját. Ennek pedig az évszázadok folyamán bevezetett különféle naptári változtatások az okai. Az ezzel az éjszakával kezdődő időszakot egészen vízkeresztig (jan. 6.) különösen veszélyesnek tartotta a néphit. Egyrészt, ilyenkor különféle szellemi lények (gonoszok, boszorkányok, holtak, kereszteletlenek, Luca asszony, stb.) járták a vidéket, akikkel vigyázni kellett, vagy bajt hoztak az ember fejére. Másrészt, "ilyenkor fog leginkább az igézet", vagyis minden varázslatról azt gondolták, hogy ilyenkor a leghatásosabb és a legveszélyesebb is.

Lucaboszorkány
Luca éjjelén sok helyen azt tartották, hogy boszorkányok járják az éjszakát, vagy gyűlnek össze hegyek tetején, réteken. Ellenük védekezésül szentelt krétával kereszteket rajzoltak a bejáratok felé, a kapukba vadrózsaágat raktak, fokhagymával kenték be az istálló ajtaját, vagy a párnájuk alá tették azt, sót, borsót ástak a ház köré. Mindezeken túl, hogy Lucát meg ne sértsék, a napjára különféle dologtiltó szokások is vonatkoznak, főként nőkre vonatkozóan. Így tilosnak számított például szőni, fonni, varrni, mosni, kenyeret sütni, stb. A néprajzi gyűjtésekben rengeteg olyan történet ismert, melyek az ezen tiltást megszegő nők büntetéseiről szólnak: leforrázás, lábtörés, csecsemő tűzbe dobása, stb. Maga Luca gyakran megjelenik, mint a büntetés végre hajtója (akár emberi, akár állati formában is), ám fontos azt megjegyezni róla, hogy ő mondjuk nem egy valós istennőalak továbbélése, hanem sokkal inkább csak a napot megszemélyesítő alak. Habár határozottan vannak germán területeken hozzá hasonló női, büntető, vagyí jutalmazó, a téli napforduló környékén tevékenykedő istennőszerű alakok, és ezek mítoszából a magyar néphit is meríthetett.

Boszorkányok meglátása 
Luca leghíresebb (hírhedtebb?) eleme talán a lucaszék. A széket Luca éjszakájától kezdve készítették karácsony éjszakájáig, amikor is vagy az éjféli misére kellett elvinni, vagy a keresztútra, és rá állva megláthatóak lettek a boszorkányok. A szék elkészítésének pontos módszere vidékenként változott, mint ahogy a helyes mód a használatára is. Volt, ahol 13-féle fából kell elkészíteni, és/vagy vas használata (szögek) nélkül, stb. A népi elbeszélések szerint, a boszorkányokat onnan lehetett felismerni, hogy fejükön tolldíszeket, szarvakat, vagy agancsokat viseltek. Miután az ember megleste őket, gyorsan biztonságba kellett menekülnie, hiszen a boszorkányok, a tündérekhez hasonlóan, nem szeretik, ha illetlenek leskelődnek utánuk. Az előlük való futás közben sok helyen mákot kellett hátraszórni a megállításukra, vagy minél hamarabb fedél alá jutni.

Termékenységvarázslás
Luca fontos időpont a termékenység varázslásának szempontjából is. A munkatilalmak egy része erre is vezethető vissza: pl. a varró gazdasszony bevarrja a tyúkok tojóját. Ellenben babot fejteni viszont kimondottan ajánlott volt, hiszen ezzel a tyúkokból is "kifejtik" a tojást. Fontos eleme ezen babonáknak, hogy az, amit a ház asszonya tesz, hatással van a család állatainak (különösen a tyúkoknak) a szaporaságára. Így pl. a nő jól tette, ha ezen a napon sokat ült, mert akkor a kotlósok is jól fognak ülni a tojásokon. A termékenységét a baromfinak különféle kis rítusokkal is biztosítani próbálták: pl: mézzel kenték be a tyúkokat, hogy a kakas jobban szeresse őket, vagy piszkafával a gazdasszony "megpiszkálta"őket éjszaka, vagy napkelte előtt, egy kis mondókával kísérve: "Luca napja ma vagyon, a mi tyúkunk had tojjon, had kotoljon, soha meg ne dögöljík, tízrűl húszra, húszrúl százra szaporodjík!".

Jóslás
Mint minden nagyobb fordulópontjáról az évnek, Lucáról is azt gondolták, hogy alkalmas a jóslásra. Ma is ismertek az időjárás- és termésjóslások - a hagymakalendárium, a lucabúza. A lucabúza esetében egy tálba búzamagot szórtak, aztán ezt karácsonyig mindig meghintették vízzel. Ha jó magasra nőtt, akkor jó termésre lehet számítani. A hagymakalendáriumhoz 12 sziromot fejtek le egy jó nagy hagymáról és mindegyikbe szórtak egy kis sót. Megszámozták a szirmokat 1-től 12-ig, és pár óra múlva megnézték, mennyire olvadt meg a só bennük. Ebből következtettek arra, hogy egy-egy hónap mennyire lesz csapadákos a következő évben. Szerelmi jóslásra egy tipikus módszer volt a gombócok alkalmazása: 12, vagy 13 cédulára felírtak egy-egy férfinevet, majd ezeket főlő vízbe tették és amelyik gombóc először feljött a felszínre, azt kikapták és a benne található név elvileg megfelelt a jövendőbeli keresztnevének.




Lucalepény sütése
Luca napján ugyebár kenyérsütési tilalom van érvényben. Ezért az emberek ilyenkor nem kenyeret, hanem élesztőmentes lucapogácsát, vagy lucalepényt készítettek. Ez nem csak mint étel számított fontosnak, hanem a néphit szerint éjszakára az asztalra kellett belőle helyezni egyet Luca asszonynak, aki azt reggelre elvitte. Ha ez elmaradt, akkor Luca természetesen megbüntette a hanyag családot.
Ez egy ma is teljesen könnyen kivitelezhető gyakorlat. A lepény kirakása mögött pedig az a tipikus téli időszakra jellemző szokás bújik meg, melyben ételt helyeznek ki az ekkoriban a világot járó különféle szellemalakoknak. A kihelyezett felajánlás kétféle funkciót szolgál: megbékíti a lényeket, kik így nem fognak a háztartásnak ártani, illetve kedveskedik nekik, ami miatt hálából azok termékenységet és jólétet adnak cserébe.
A lepény elkészítése nagyon könnyű. Liszt, víz és só kell csak hozzá. Ezt összegyúrjuk, majd min. 15 cm átmérőjű, 1-4 cm vastag korongokat formázunk belőle. Ezeket sütőben kisüssük és kézzel törve esszük. Illetve, egyet éjszakára kiteszünk a konyhaasztalra, amit aztán másnak kiviszünk a szabadba a házunk mellé és elássuk (ne adjuk oda a madaraknak, mert számukra az nem egészséges!!!).

Egy Lucáról megemlékező rituálé