"Az átlagos emberi lény nagy mértékben "pszichoreaktív" - szinte mindenki hajlamos a tömeghisztériára, arra, hogy gondolatról gondolatra, érzelemről érzelemre vezessék. Az emberek imádnak beszélni a "csodákról", miket lejegyeztek a bibliában, és hogy milyen sok ember volt szemtanújuk, de bárki, aki tanulmányozza az emberi lények alapvető pszichológiáját tudja mennyire figyelemre méltatlanok a nyilvános csodák, és pontosan miért is azok. Mi, kik spirituális vagy boszorkányos ösvényeket gyakorlunk, melyek megpróbálnak minket kapcsolatba juttatni a nem-hétköznapi oldallal, el kell, hogy fogadjunk magunkról pár kemény és veszélyes dolgot, hiszen mi is csak emberek vagyunk. Kívánni fogjuk a megtapasztalását a nem-hétköznapinak, és az akarása által, veszélyesen közel kerülünk a szemfényvesztés területének, annak a helynek, ahol megleljük amit keresünk, de nem azért, mert ténylegesen megleltük, hanem mert meg akartuk találni. [Saját kiegészítés: ez így, eredeti formájában nem igazán érthető, épp ezért szemléltetésként utalnék a fiatal szerelmes lány esetére, aki az "igazi" szerelmét kereste, és az első neki nagyon megtetsző férfiról azt gondolta, hogy az a nagy Ő számára, vagyis nem azért lelte meg a (vélt) igazi szerelmét, mert valóban az volna illető, hanem mert annyira kereste, hogy az első kapható emberre ráfogta.]
Ez az ok, amiért azt javasoltam, és javaslom továbbra is, hogy kegyetlen analízis alá kell vetnünk a tapasztalatainkat - még a legmélyebbeket és legkedvesebbeket is. Nem azt tanácsolom, hogy véres cafatokra szedjük őket az intellektus szikéjével, hiszen az intellektus szikéje könnyedén lefaragja a valós tapasztalatot is egy kétséges és valótlan darabbá. Teljesen másról beszélek. Azt mondom, hogy mindig "tesztelnünk" kéne a tapasztalatainkat, és megnézni hogyan mutatnak más, "megerősítő" élmények mellett, és hogy teszteljük őket a "konformitás szabályának" ellenében. Azt találtam, hogy a tapasztalatok, melyek túl kellemesek 99%-ban csupán kívánságok kielégítései. Ez a világ tele van olyan dolgokkal, amikre vágyunk, és amikre várunk, amikor pedig azt kapjuk, amit szeretnénk, azt találjuk, hogy vágyaink tárgyai ritkán azok, amiknek mi gondoltuk őket - olyan kellemetlen tulajdonságokkal rendelkeznek, amikre mi soha nem is gondoltunk.
A Látatlan sem különbözik ebben, sőt, azt is mondhatom, hogy az egy felnagyítottnak tűnő verziója az élet ezen tényének. Egy tapasztalat, ami szimplán megerősít téged hitedben azzal a veszéllyel fenyeget, hogy megállítja a növekedésed, ha nem vagy vele elővigyázatos; a kényelmetlenség érzése, mely a legtöbb valós tapasztalatot kíséri az a rész, mely előmozdítja növekedésed, és ahonnan tudjuk, hogy valami "valós" volt."Robin Artisson Facebook oldaláról
A következő idézetek pedig Robin Artisson Witching Way of the Hollow Hill c. könyvéből származnak:
„Ezek az ösvények, mint a szertartásos mágia, vagy a kabbalizmus, vagy a keleti vallások, mind hasznos és hatalmas ösvények azon emberek számára, akik komolyan és a kulturális környezetre figyelve alkalmazzák őket, de a felhígított és összevetett keverék, mely általában a „new age” mozgalomban jelenik meg, valójában kimondottan sértő mind számukra, mind a többi hagyomány számára, melyekkel gyakran összebogozzák őket.”
„A spirituális valóságot nem lehet különállónak tekinteni a fizikai valóságtól, még akkor is, ha nem pontosan egyformák…”
„Valós „instrukció” a mesterségben az Alvilág létezőitől és a látatlan világból jön."
„Az igazi „beavatás” abba, hogy valaki teljesen érett boszorkányember, vagy –nő legyen, egyszerűen a felismerése és demonstrációja annak a képességnek, hogy nagyrészt tudatosan kommunikáljanak Másvilági kapcsolatokkal, ...”
„A boszorkányság folyama a látatlanba való „átmeneten” alapul,…"
„Egy valós [boszorkány] csoport egy gyülekezete olyan embereknek, akik ismernek bizonyos alázatot. […] Megvédik a Földet és az igazi kulcsait a Bölcsességnek, mivel mindent feladnak értük, és cserébe mindent visszakapnak, nem azért, mert féltékenyen vágynak a hatalom eltitkolására egy fiók mélyén.”
„Csakhogy, mint látni fogjuk, az emberek soha nem a hatalom adói a „mágia” vagy varázslatok mögött, ők az akarat a háttérben, és ha elég ravaszak, akkor tudják hogyan szerezzenek olyan „pozíciót”, valamint érjenek el olyan értelmet és állapotot, mely segítségévek a hatalom válaszolni fog az akaratuk szerint.”
„A szíve és a lelke a régi mesterségnek a szentséges kapcsolata az embernek és a Természetnek, mely önmagában egy isteni valóság.”
„A lecke nyilvánvaló: nem minden hely óhajt embereket.”