Szent Mihály napja fontos fordulópontnak számított a régi magyarok (és más európai népek) gazdasági életében, kivéltképp az állattartó emberek között. A Szent György napján kihajtott állatokat most terelték vissza a nyári legelőkről, hiszen a népi hit úgy tartottak, hogy "Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet". Így, ez a nap volt a pásztorok számadásának az ideje is: ilyenkor számoltak el a rájuk bízott jószágok mennyiségével, ekkor kaptak fizetést, és szegődtették el őket a következő évre vonatkozóan. Sőt, még a cselédeket is Szent Mihálykor fogadták fel a házakhoz. Ami pedig a földművelést illeti, a vetést ezen nap előtt-, vagy után egy héttel végezték, és a kukoricatörést is ilyenkor kezdték el.
Női munkatilalmak is kötődtek ehhez a naphoz. Volt, ahol tilosnak számított a mosás, a kihágást elkövetőnek pedig azt mondták, hogy ki fog sebesedni a keze. De mángorolni sem volt szabad, mert különben egész évben szürke fellegek fognak ülni az ember háza fölött.
Mihály napjához különféle időjósló hiedelmek is kapcsolódnak:
- Ha az ünnep éjszakáján a juhok, vagy a disznók összefekszenek, akkor hosszú, hideg tél várható.
- Ha a fecskék nem mentek el eddig a napig, akkor hosszú őszre lehet számítani.
- Ha dörög, kemény lesz a tél.
- "Szent Mihálykor keleti szél / Igen komor lesz a tél."
- Ha fagy, hideg lesz a tél.
Források:http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/157.html#162
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1745.html
