Ez a boszorkányságban, vagy éppen a wiccában járatlanabbaknak talán nem mond sokat. Az ő kedvükért leírom, hogy Murray (egy angol egyiptológusnő) két könyvet is írt (A boszorkányok istene, The Witch Cult in Western-Europe) a kora-újkori boszorkányság általa felfedezett "valódi" mivoltáról. Szerinte ugyanis, a boszorkányság egy ősi termékenységkultusz továbbélése a kereszténység árnyékában, melynek valódi összejövetelei voltak a boszorkányszombatok, amiken régi, pogány isteneiket imádták a hívők, vagyis a boszorkányok. Ezt az elképzelést persze azóta megannyi tudós megcáfolta, közben pedig sokan igen csak kritikusan fogalmaztak Murray tudományosnak mondott munkájának a minőségéről.
Viszont én mégis azt vettem észre a magyar "okkult" körökben, hogy ezen hölgy írásai nagy a kultusznak örvendenek. Először csak nagyot néztem, hogy ezt ugyan meg miért? Hiszen rengeteg más írás jelent már meg, megbízható szerzők tollából, mind magyarul, mind angolul, amely történelmileg hitelesen mutatja be a múlt boszorkányságát, ellentétben Murray szárnyaló fantáziájával. Aztán felmerült bennem a kétely: hogyan is gondolhatok én ilyet, ha egyszer nem olvastam a könyveit?
Így hát, ezen felbuzdulva, kivettem a könyvtárból A boszorkányok istene című könyvet, és egy esős délután elkezdtem olvasni. A 28. oldal után pedig le kellett tennem, és nem tudtam többet felvenni. A magyar fordítás gyengeségéről most nem is akarok szólni. De arról igen, hogy egy könyv, melynek már az elején kimondják, hogy nem tesznek benne jegyzeteket az információk forrásáról, régen rossz. Ám ezen még csak túltettem magam, hiszen lehet, hogy csak a sok mai történelmi és néprajzi munka, amit olvastam, elkényeztetett ezen a téren. Viszont ahogy tovább haladtam oldalról oldalra, csak a fejemet tudtam fogni. Murray-ről már több helyen is olvastam, hogy a periratokból kiszemelte, ami beleillet a teóriáiba, míg a többi (ellen)bizonyítékot nem volt hajlandó figyelembe venni, és ez szörnyen nyilvánvalóan ki is tűnt abból a röpke 28 oldalból. Több helyen is olyan forrásokból idézett, melyeket én is jól ismerek, és tudom, hogy nem azt akarták mondani bennük az íróik, ahogyan Murray kicsavarta őket. De volt olyan részlet is, amin már csak hangosan kacagni tudtam. Ilyen volt Gilles de Rais leírása például, mint a vélt boszorkánykultusz tagja. Ami ezt a lehetőséget a morbid humorba emeli számomra, hogy Gilles ugyan foglalkozott valamicskét a tanult mágiával (pl. démonidézéssel, csakhogy állítólag a démon nem jelent meg, hiába hívták), de közben gyermekeket is gyilkolt, akár több, mint százat is, és később ezért is ítélték halálra. Számomra így ő inkább illik egy horrorfilmbe, mint egy termékenységrítus közepére, de bizonyára azt Murray máshogy látta...
Viszont ez, és hasonló olvasottak elgondolkodtattak: vajon miért ilyen könyveket olvasnak előszeretettel az emberek? Mikor annyi más, magyar és angol nyelvű könyv és tanulmány született már, mely hitelesen mutatja be a múlt boszorkányságát. Akkor mégis miért kell az ilyen gyatra írásoknál leragadni? Persze, mondhatjuk azt, hogy csak azért, mert a jelenkori boszorkányság (de főkétninkább a wicca) kezdetén Murray könyvei nagy benyomást tettek a mozgalomra, és annak úttörőire. De ez akkor is csak egy kuriózummá kéne, hogy tegye ezen két könyvet, nem pedig keresett, már-már dédelgetett, és nagy energiával lefordítgatott művekké. Mert bizony, sokan lesznek olyanok, akik nem fogják tudni megkülönböztetni, hogy mi bennük a helyes információ, és mi a helytelen. Sőt, még olyan illető is akadhat, aki komolyan fogja venni az egészet...
Sokakban felmerülhet persze a kérdés, hogy akkor mik is azok a könyvek, amiket olvasásra érdemesnek tartok. Így hát hadd soroljam fel most itt csak a kedvenceimet:
Pócs Éva: Élők és holtak, látók és boszorkányok: mediátori rendszerek a kora újkor forrásaiban
Pócs Éva: Tündérek, démonok, boszorkányok
Pócs Éva:A boszorkányszombat és ördögszövetség népi alapjai Közép-Délkelet-Európában (Ethnographia, 103. évfolyam)
Klaniczay Gábor: Benandante — kresnik — zduhač — táltos. Sámánizmus és boszorkányhit érintkezési pontjai Közép-Európában (Ethnographia, 94. évfolyam)
Carlo Ginzburg: Eksztatikus repülések - eksztatikus csaták (Ethnographia, 101. évfolyam)
Carlo Ginzburg: Éjszakai történet: a boszorkányszombat megfejtése
Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya
És pár angol cím:
Emma Wilby: Cunning Folk And Familiar Spirits: Shamanistic Visionary Traditions In Early Modern Witchcraft and Magic
Emma Wilby: The Visions of Isobel Gowdie Magic,Witchcraft and Dark Shamanism in Seventeenth-Century Scotland
Carlo Ginzburg: The Night Battles: Witchcraft and Agrarian Cults in the Sixteenth and Sevetteenth Centuries
Claude Lecouteux: Witches, Werewolves and Fairies: Shapeshifters and Astral Doubles int the Middle Ages