Kapet (kyphi)

Kapet, vagy ismertebb nevén kyphi (mely az egyiptomi kapet szó görög átírásának latin változata) egy, az ókori Egyiptomban igen kedvelt füstölőtípus. Azért nem nevezem egy kimondott füstölőnek, mert a róla fennmaradt receptek alig egyeznek egymással, így valószínűsíthető, hogy a múltban is többféle keveréket illettek ezzel a névvel. A kapet egy igen kedvelt templomi füstölőnek számított, melyet többek között Ízisz, Hórusz és Rá templomaiban is égették felajánlásként, általában naplementekor. De a templomok falán kívül is nagy népszerűségnek örvendett. Kenőcsként használva bőrpuhítónak mondták, míg borban, vagy magában elfogyasztva hashajtónak tartották, illetve kellemes leheletet adónak. "Egyszerű" füstölőként pedig a kapetot kiválónak találták a légterek megtisztítására, belélegzése pedig állítólag megnyugtatta az embert, oldotta a mindennapok feszültségeit, feledtette a szomorúságokat, elálmosított, majd elalvás után különösen élénk, vagy éppen profetikus álmokat hozott.

A legrégebbi ránk maradt recept róla az Ebers-papiruszon található, mely ie. 1500 köré datálható. A leírás szerint az alkalmazása az otthon megtisztítására, a ruhák és lehelet illatosítására korlátozódik, így valószínűleg ez nem ugyanaz füstölő, amit akkoriban a templomokban is alkalmazhattak. A hozzávalók: méz, tömjén, kálmosgyökér, masztix (Pistacia lentiscus gyantája), fenyőmagok, papirusznád (Cyperus papyrus), tevefű (Cymbopogon schoenanthus), inektun növény (nincs pontosan beazonosítva) és fahéj. Ezeket össze kellett keverni, majd a mézben felforralni, végül pedig a keletkező gyantaszerű anyagok kis golyócskákba formálni.

Az edfui templom (mely isz.1. században épült) falán két recept is található a kapetről, és az elkészítés módja is hozzá elég részletesen le van írva. Egy mozsárban együtt össze kellett törni masztixot, fenyőgyantát, kálmost, aszpalathuszt (valószínűleg rooibos, azaz Aspalathus linearis), tevefüvet, mentát és fahéjat, majd a keletkező folyékony részt leönteni róla. Következőnek finom porrá kellett őrölni egy papirusznádból, borókabogyókból, fenyőmagokból, és pekerből (nem tudni mi) álló keveréket, amit aztán hozzá kellett adni a masztixos masszához. Ezt az együttest egy kis borral megnedvesítették, majd egy éjszakára állni hagyták. Borba áztattak mazsolát, és ezeket is hozzákeverték az eredeti mixtúrához, amit aztán újra állni hagytak öt napra. Ezután a keveréket addig forralták, míg egy ötödével kevesebb nem lett, és ugyanezt tették egy mézből és tömjénből álló keverékkel is. A kettőt végül összekeverték, majd mirhát morzsoltak, és ezt is hozzáadták a többihez. Mindezek után kis golyókat formáltak belőle, melyeket el tudtak égetni.


Plutarkhosz is ránk hagyott egy receptet a kapetről, melyet ő maga is csak egy őelőtte pár száz évvel élő, Manetho nevű egyiptomi pap akkor még meglévő művéből másolt át. A nála szereplő hozzávalók a következők: mazsola, bor, méz, mirha, fenyőgyanta, masztix, júdeai aszfalt, papirusznád, aszpalathusz, seseli (nem ismert pontos faj), nád, lanathos (talán valamilyen sóskaféle), kálmos és kardamom. Ezeket elvileg bizonyos szent szövegek felolvasása közben keverték össze.

Források:
Michael A. Rinella: Pharmakon: Plato, Drug Culture, and Identity in Ancient Athens
Constance Classen, David Howes, Anthony Synnott: Aroma: The Cultural History of Smell
Dominic Montserrat: Sex and Society in Græco-Roman Egypt
Plutarchus: Plutarch's Morals
http://www.ancientegyptonline.co.uk/kyphi.html