Quantcast
Channel: Erdei varázslatok
Viewing all 272 articles
Browse latest View live

Ürömszüret

0
0
Tegnap reggel korán keltem, és kimentem a város szélére fehér ürmöt szedni.
A mező igen csak ki volt száradva, de ez az ezüstös hölgy szerencsére mindenhol gyönyörűen virított.


Rajta kívül más virágot nem is nagyon lehetett látni, habár pár szál ökörfarkkóró, valamennyi megviselt kígyószisz és aszat, valamint egy kis köteg szépséges ékes vasvirág azért változatossá igyekezett tenni a tájat. Szomorú, hogy már most minden olyan sárga, mint általában október elején....

 

Állatok terén rengeteg sáska-, és szöcskeféleséggel, egy zöld gyíkkal, lepkékkel és darázspókokkal hozott össze a szerencse.



 

A fehér üröm szellemének bemutattam egy kis áldozatot, engedélyt kérve a róla való szedésre. Aztán nekiálltam a virító ágak lecsipegetésének, ügyelve arra, hogy egy növényről ne szedjek többek két-három darabnál. A munkát megkönnyítette az a tény, hogy idén rengeteg, nekem nyakig érő üröm nőtt a réten. Pár évvel ezelőtt még keresgélni kellett őket, ma meg már folyton beléjük botlik az ember.


Aztán igen érdekes volt, hogy sok apró kis csiga a szárazság átvészelésére az ürmök szárait, sőt, akár a virágait választotta lakóhelynek. Az ő kikerülésükre is külön gondot kellet fordítanom, nem akarva hazahozni az apróságokat magammal.


Végül egy nagy csokor ürömmel a kezemben indultam haza, kissé már "elbűvölve" a növény erőteljes illatától. A nap folyamán a leszedett ágak nagy részéből füstölgők lettek, a maradék pedig száradás alatt van a különféle őszi-, és téli boszorkányos munkákhoz.


Rituálék lényege

0
0
Antropológusok és lélektannal foglalkozók, a "primitív" népek rituáléiról beszélve, rengetegszer kiemelik azok közösséget összehozó, annak kapcsolatait, összetartozását megerősítő szerepét. Amit persze tagadni sem lehet, és nem is kell. Viszont ezek a "tanult" emberek hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a rituálé célja nem ez, hanem hogy valamilyen felsőbb erővel kommunikáljanak valamit az emberek (pl. hogy hálát adjanak, vagy hogy esőért könyörögjenek). Az egy dolog, ha a tudósok ilyen módon redukálják le mások vallását, de az már aggasztóbb, amikor a nyugati kultúrában nevelkedett, magát pogány vallásúnak mondó illető is ebbe a hibába esik.


Ugyanis vannak, akik csak azért járnak el rituálékra, hogy jól érezzék magukat a jelenlévők között. Ezzel persze semmi baj nincs, mert a közösség érzése tényleg nagy lelki élmény. Ám nem szabad csak erre szűkítenünk elvárásainkat. Persze ezt a megközelítést is meg tudom érteni valahol mélyen. Mármint, miért akarnánk olyan "primitívnek" mutatkozni, mint az szibériai sámánbácsi és követői, akik ugyan nagyon aranyosak, de mi nyilván műveltebbek vagyunk nálunk. Aztán ha az egész munkánk egy felsőbb erő felé irányul, az már vészesen olyan, mintha a keresztény Istenről szólna minden, csak kissé más köntösben, nem? Legalábbis ilyesmi indokok járnak a fejemben. Meg még egy. Az, hogy az ember csupán azt imádja, ami róla szól. De ez túl szomorúan hangzik, így inkább most eltekintenék tőle....

Ha most nem vesszük figyelembe azt a pár extrém esetet, amit a mai modern politikai neutralitás szül, azt kell írnom, hogy a rituálék és a vallások kéz a kézben járnak. Hiszen, minden egyes rítus valamilyen világnézetet tükröz, a világnézet pedig szorosan összefügg az egyén vallásával. Ezért is merem azt írni, hogy alapvetően egy rituálé során megszólítunk valamilyen számunkra szentnek tartott erőt/szellemet/istent/stb., és arra számíthatunk, hogy ez a tett (pontosabban az erő/szellem/isten/stb.) valamilyen vallási élményben részesít minket. Ez az élmény pedig, csupán a legalsó szinteken tartalmazza a közösségből fakadó örömöket. A különféle transzcendentális tapasztalások, a transz, a megszállottság - ezen dolgok elérése az, mely a résztvevőket hajtja szerte a világon. Mindenki a vallásának megfelelő felsőbb hatalommal szeretne egy kicsit közelebbi kapcsolatba kerülni. Megérintődni általa, hogy a vallás ne csak vak hit legyen, hanem megtapasztalt valóság. Ha pedig megtapasztaltuk, hogy van egy, vagy több nálunk hatalmasabb erő, akkor eljutunk a rituálék másik okához, ami pedig a hódolat.

Ha átéljük, hogy nálunk jóval erősebb lények is léteznek, akkor bizony nem szeretnénk, hogy azok a létezők megharagudjanak ránk. Sőt, kimondottan az lesz a célunk, hogy boldogan tartsuk őket. Legalábbis ha a történelmet tekintjük, akkor ezt a tendenciát lehet megfigyelni. Az ember hódol az istenei, szellemei előtt, hogy azok elégedettek legyenek, és így majd mi is azok leszünk. Mert ugyan meghívjuk a rituáléinkra őket, hogy megtapasztalhassuk létezésüket, de áldozunk is nekik, cserébe, hogy voltak olyan kegyesek, és életben tartottak eddig minket, és még meg is jelentek hívásunkra. Mert a velük való kommunikáció nem a mi privilégiumunk, hanem az ő kegyük.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy a múltban ez rendben volt, még az esőerdei törzseknél is rendben van, de nekünk ugyan miért kéne meghunyászkodnunk, hiszen eddig se nagyon tettük, és minden rendben volt. Miért kéne a szellemek/istenek támogatása az embernek, ha már atomot is tudunk hasítani?
És most hadd mutassak vissza a harmadik bekezdésre ebben a bejegyzésben. Mert a megtapasztalás az, mely képes minket ezen kérdés megértésére eljuttatni. Én hiába hozok ezer és egy érvet, mindegyikre lehet valami ellenérvet lelni (ugyan váltakozó minőségben). Így inkább ajánlom mindenkinek, hogy keresse a megtapasztalást, mert az igazán nagy kérdésekre csak ott, és nem az emberi logikában lehet választ kapni.

Animizmus és szentségtörés

0
0
Néha irigylem a többi vallást. Ha a nagy világvallásokhoz tartozónak mondja valaki magát, akkor nem fogják bolondnak nézni a hite miatt. Ha bemegyek egy templomba, ott mindig rendet lelek, az emberek viselkednek odabent, lassan járnak, és halkan suttognak. Az áhítat hangulata lengi át az egész épületet.  De nem ezt irigylem a leginkább. Hanem azt, hogy ami szentnek számít a nagy vallásokban, azt általában a mást valló emberek is megtisztelik legalább azzal, hogy nem szentségtelenítik meg.

Más a helyzet az én animizmusommal. Nekem pl. az erdő számít olyan szent helynek, mint egy katolikusnak a templom. Ám ugyanaz az erdő, ami nekem szent, másoknak csak szép természet. Ami még a jobbik eset. Mert sokaknak csupán szemétlerakóhelyet jelent. Persze aztán van olyan, aki a kettő között helyezkedik el, és élvezi, hogy az erdő milyen "nyugis", de közben sörösdobozokat, cukorkáspapírokat, papírzsebkendőket, kólásüvegetek és minden egyéb felesleges csomagolószert szétdobál, amerre csak jár. Használt óvszert nem is említve.

 

De említhetném ezt a mezők esetében is. Vagy a patakoknál, akiknek a partján növő fák ágai mindig fuldoklanak a felragadt szeméttől, nejlonzacskóktól. Ott vannak nagy folyóink is, a Tisza, vagy a Duna, akinek például legutóbbi áradása során is siralmas volt, hogy a sok turista, aki a tetőzést fényképezte, a magával vitt sörös-, és üdítősüvegeket rögtön a vízbe dobta. Lehet, hogy mindez csupán esztétikai kérdés az emberiség többségének, a magyar emberek nagy részét pedig egyáltalán nem érdekli, számomra viszont inkább szentségtörés.

Aztán ha telhetetlen szeretnék lenni, akkor azt is megemlíthetném, ahogy az emberek a növényekkel bánnak. Értve ezalatt mindent, a bevásárlóközpontokért kivágott fáktól addig a kis virágig, akinek a felét csak azért szedi le az arra járó, hogy legyen mit széttépegetnie a kezében. Persze ez mind abszurdnak is tűnhet a mi európai mentalitásunkkal. Kit érdekel, ha annak a szegény növénynek hiányozni fog a fele? Az csak egy növény. Vagy ember akkor már nem is szedhet le semmit? Ennyire radikális azért (még) nem vagyok. Viszont annak nagyon örülnék, ha az emberek csak hasznos cél érdekében vennék magukhoz a növények, vagy éppen a Természet egésze által, nem a mi szórakoztatásunkra létrehozott elő részeket.

Aztán utolsónak hadd hozzam még fel szegény rovarok esetét, akik oly sokszor a túrázók lábai alatt fejezik be életüket. Nem tudom, hány virágbogarat láttam már széttaposva erdei utakon. A hangyaösvényekre, és velük együtt a hangyákra is rálépnek az arra járók, pedig ha a lábuk elé néznének, és egy kicsit nagyobbat lépnének, semmi probléma nem volna. De étcsigákat is láttam már a járdán szisztematikusan végigtaposva egy-egy esősebb időszak után.

Tavaly sokat jártam a környékemen egy erdőrészbe, a Sövény Társaságának az Erdő szava projektjén belül (is), mert szerettem volna annak az erdőnek is átadni az üzenetét. Először azt mondta "Nézz az orrod elé!", másodszor pedig azt, hogy "Nézz a lábad elé!". Talán az előző bekezdés után érhető is lesz ezeknek az egyszerű felszólításoknak az igazi mélysége. Nem sokra kér, csak arra, hogy figyeljünk oda a környezetünkre. Nézzünk az orrunk elé, és ne tegyük tönkre a pókok sok munkával elkészült hálóját az ágak között. Nézzünk a lábunk elé, és ne lépjünk rá arra a szegény bogárra, virágra, vagy gombára, mert ő is csak élni akar. Olyan nagy kérés volna ez?

Őszi bogyók mágikus hasznai

0
0
Madárberkenye - Sorbus aucuparia

Brit hagyomány szerint a bogyóit össze kell törni, majd leszűrni, és a kapott lével meg lehet gyógyítani a szemmel verést, vagy hasonló ártó boszorkányságot. Piros színük miatt a villámlással is összekapcsolták a népi képzetekben, így a házban elhelyezve megóv tőle. Írországban azt tartották róla, hogy a Tuatha de Danaan egyik kedvelt étke, így a nekik szánt felajánlások szerves részét képezheti. A bogyókra régen a betegségeket is ráragasztották, majd az útszéli bokrokra aggatták fel őket, hogy az arra járók hozzájuk érjenek, ezzel magukra véve át a betegséget.


Bodza - Sambucus nigra

A Szent János napján szedett bogyók megvédenek a boszorkányok okozta megszállottságtól, illetve mágikus képességeket adnak az embernek a hagyomány szerint. Theophrastus azt írja róla, hogy a levével mosták meg a kezüket és a fejüket azok, akiket éppen a misztériumokba készültek beavatni (de, hogy milyen misztériumokba, azt nem tudni).


Csipkebogyó - Rosa canina

Bingen-i Hildegard ezt írta a csipkebogyóról, hogy a szeretetet jelképezi, és hozhatja el az ember életébe. Valamint azt is lejegyezte, hogy ha valaki a belőle készült szappannal mossa meg a fejét, egészséges lesz. Az ókori görögök azt mondták róla, hogy a bogyóit gyűjtő embernek a szél felé kell fordulnia, különben a növény árt a szemnek.


Galagonya - Crataegus spp.

Írországban a tündérek által talán leginkább kedvelt fának mondták, és épp ezért nagy tisztelettel kellett bánni vele. Bogyói az oltárra helyezve szerencsét és örömet hozhatnak. A római templomokban tisztító hatású füstölőként égették.


Kökény - Prunus spinosa

Az írek úgy tartották, hogy ez a növény a tündérek nagy kedvence, sőt egy külön "tündértípust" rendeltek hozzájuk, akiket a Lunantishidhe névvel illettek. Ők büntették meg azokat, akik november 11-én törni mertek ágakat a bokorról. A szlávok pedig a ruhájukba varrták darabjait védelemért, míg a britek a töviseivel szurkálták a rontáshoz használt babákat.


Vadalma - Malus sylvestris

Kentucky-ban azt mondták róla, hogy az a valaki meg tud egyet enni belőle, anélkül, hogy összehúzná a száját, az megkapja szíve választottját (csak a nehézség az, hogy a vadalma szörnyen savanyú). Máshol azt mondták, hogy ha valaki sokat eszik belőle, erotikus álmokat fog látni éjszaka.



Források:
Glennie Kindred: Earth Wisdom: A Heart-Warming Mixture of the Spiritual, the Practical and the Proactive
John Lewis-Stempel: Foraging: The Essential Guide to Free Wild Food
Patricia Monaghan: The Encyclopedia of Celtic Mythology and Folklore
Christine Dombourian Rinck: Trotula and Hildegard: Reflections of Female Medieval Medicine
Christopher A. Faraone, Dirk Obbink: Magika Hiera: Ancient Greek Magic and Religion
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopfdia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences 2.
Anna Pavord: Searching for Order: The History of the Alchemists, Herbalists and Philosophers Who Unlocked the Secrets of the Plant World

Egy híres boszorkány: Isobel Gowdie

0
0
Isobel Gowdie, egy 1662-ben, Skóciában boszorkánysággal meggyanúsított asszony volt. Magának Isobelnek a kilétéről nem lehet sokat tudni, azon kívül, hogy férjét John Gilbert-nek hívták, és Lochloy-ban lakott. Pontosan az sem ismeretes, hogy Isobel hogyan került a helyi bírák elé, vagy, hogy milyen ítéletet is kapott. Ami viszont ránk maradt tőle, az négy, valószínűleg önként tett vallomása, melyeket a Brit-szigetek, ha nem egész Európa legszínesebb és legrészletesebb ilyen témájú feljegyzéseinek szokás nevezni.

A vallomástételét Isobel 1662. április 13-án kezdte el, a négy alkalom között két hetes szüneteket tartva. Az általa elmondottak között szerepelnek többször visszatérő történetek, de vannak olyanok is, melyek csak egyszer említődnek meg. Így például, míg Isobel első találkozásai az ördöggel mindegyik vallomás elején elhangzanak, legnagyobb részt egyforma történésekkel, addig az, hogy miként lakomázott a tündérkirálynővel, már csak egy iratban szerepel. Másik érdekességük, hogy egyaránt szerepelnek bennük konkrét mágikus (rontó és gyógyító) technikák, és aprólékos leírások az ördöggel való szexuális kapcsolatlétesítésekről, vagy éppen arról, hogyan is üldözték haza egy szomszédja kutyái, mikor nyúl alakban próbált bejutni egy házba.

A nagy kérdés azonban Isobel elmondásaival kapcsolatban, hogy mennyi a valóságalapjuk. A történészek között ugyan szokás őt egyszerűen őrültnek titulálni, ám az is meglehet, hogy csak fantáziálta az egészet. Az őrültség lehetőségét persze nem lehet teljes mértékben kizárni, de azt meg kell jegyezni vele kapcsolatban, hogy ekkoriban többször is felhívták a boszorkányperekben bíráskodók figyelmét arra, hogy győződjenek meg róla, a vádlott nem szenved-e elmebajban, és többen voltak olyanok is, akiket ezzel a magyarázattal felmentettek.
Az is megeshetett, hogy Isobel a vallatói nyomására találta ki történeteit. Habár arra vonatkozóan nem létezik feljegyzés, hogy tortúrának vetették volna alá, és a vallomások elején is többször írja a lejegyző, hogy Isobel önnön akaratából beszél, de ez még nem jelenti azt, hogy nem próbálták a bírák és a helyi papok lelki terror segítségével befolyásolni. A skóciai adatok szerint ugyanis az is igen gyakori volt, hogy a bebörtönzött "boszorkányokat" az őreik zaklatták, vagy "csak" nem hagyták aludni. Egy leírás szerint egy koldus asszony pedig azért vallotta végül magát boszorkánynak, mert ha szabadon is engedték volna, félt a közvélemény ellenszenvétől, így pedig inkább azt kívánta, hogy végezzék ki gyorsan. Tehát az is lehetséges, hogy Isobel csak kitalálta a beszámolóit, hogy a kihallgatói elégedettek legyenek vele, mely esetben nyugodtabb börtönlétre számíthatott.
Végezetül pedig, az is történhetett, hogy Isobel a leírtak nagy részét átélte, csupán módosult tudatállapotokban. A repülés, az állattá változás, vagy éppen a tündérkirálynőhöz tett látogatások, olyan elemek, melyek folyton vissza-vissza köszönnek a vallomásokban. Manapság már több történész által is az ilyen elbeszélések a sámánok lélekutazásaihoz vannak párhuzamba állítva, melyek ugyan valós történéseknek számítanak, csupán nem e világinak. Ezt a magyarázatot sem szabad teljesen kizárni, hiszen akkor bármely sámán túlvilágra tett utazásáról való elbeszélését is leírhatnánk csupán az "arktikus hisztéria" egy megvalósulási formájának.

Végezetül íme pár történet, mely szerepel a vallomásokban:

Isobel találkozott az ördöggel, kinek szavára egy éjszaka elment a közeli templomba, ahol kezeit a feje tetejére és a talpára téve megtagadta keresztségét. Ezt követően az ördög rárakta a jelét a vállára, amin át vért is szívott tőle. Végül a vért kiköpte a kezébe, és visszaöntötte a nőre, miközben kijelentette, hogy megkereszteli a saját maga nevében.

Többedmagával kihantolt egy kereszteletlen csecsemőt a sírjából, és maradványait  kéz-, és lábujjkörmökkel, valamint növényi részekkel összekeverte. Ezt az egyveleget a földekre szórandó trágyába rakták, így elvéve egy gazda földjének termését.

Elmondta, hogy 13 ember volt egy covenben, akik együtt szoktak táncolni.  Néha többen, néha kevesebben találkoztak, és minden negyed végén nagy összejövetelt tartottak. Minden coventagnak van egy saját szelleme is, melyeket bármikor hívhatnak a segítségükre, ezek közül Isobel többet is felsorolt, még azt is elbeszélve, hogy melyik milyen színű ruhát visel (pl. fűzöld, tengerzöld, sárga, stb.). Együtt szoktak házakba is ellátogatni, ahol lakmároznak és iszogatnak, a kiürült hordókat pedig a saját vizeletükkel töltik meg.

Egy alkalommal az ördöggel együtt felszántottak egy termőföldet, mégpedig egy boszorkányok húzta ekével, miközben azért imádkoztak az ördöghöz, hogy ott csak bogáncsok nőjenek.

Repülésekről is beszámolt, méghozzá olyanokról, melyek alatt szalmaszálakat használtak lovakként. Ezeket a lábuk közé rakták, és ezt mondták: "hors and hattok in the divellis nam". Az így repülő boszorkányok pedig az emberek szemében forgószélben szálló szalmaszálaknak látszanak. De a meglátóiknak keresztet kellett vetni, különben könnyen az áldozataikká válhattak. Egy másik irat elmondása szerint pedig szalmát vagy babkarót raknak a lábuk közé a repüléshez, és ezt mondják háromszor: " ... (a szavak olvashatatlanok) and hattok hors and goe, hors and pellatts hoho".

Elbeszélte, hogyan készített egy ember fiúgyermekeiről agyagbábut, az ördög nevében, hogy az meghaljon. Elkészültével a bábut aztán a tűzhöz tette, és ott is hagyta, míg az agyag meg nem repedt. Végül a bábut egy másik boszorkány házában rejtették el.

Isobel azt állította, hogy a szelet képesek voltak felkorbácsolni, majd le is csendesíteni (ha máshogy nem, a szellemeik segítségével), ám az esőt nem tudták befolyásolni.

Sokat mesélt az "elf arrows"-ról, magyarul a tündérnyilakról, melyeket maga az ördög készít, és kioszt a boszorkányok között, és megmondja nekik, hogy kiket lőjenek meg vele. A nyilakat nem íjból lőtték ki, hanem a hüvelykujjuk körméből. Akiket pedig eltaláltak vele, az meghalt. Isobel maga is több embert megölt ilyen formában, és a vallomásokban többször is megjegyzi, hogy mennyire megbánta ezen tettét.

Sokszor járt állat alakjában is, nyúlként, macskaként, vagy varjúként. Kis mondókák által változtak át a boszorkányok különféle állatokká, majd állatokból újra emberré. Pl. ha nyúlként akart valaki futkosni, a következőt kellett mondania, egymás után háromszor: "I sall gow intill a haire with sorrow and syt and meikle caire, and I sall goe in the divellis nam ay whill I com hom again".

Isobel fájó testrészeket is gyógyított,  mégpedig úgy, hogy kézzel dörzsölgette őket, miközben háromszor elismételt egy ráolvasást, melyben Szűz Mária gyógyította meg fiát, és "az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében" szavakkal végződött. De gyógyított még különféle lázakat is, szintén ráolvasással.

Forrás:
Emma Wilby: The Visions of Isobel Gowdie: Magic, Witchcraft and Dark Shamanism in Seventeenth-Century Scotland

A mágikus körről: történelem

0
0
A mai boszorkányság nagyon szereti a mágikus köröket. Viszont felmerül a kérdés, hogy vajon honnan eredhet ez a gyakorlat? Vajon milyen nagy múltra tekint vissza?

Először is, fontos azt tudni, hogy a kör egy minden emberi kultúra által ismert forma, hiszen egyszerűségének köszönhetően rengeteg helyen visszaköszön a természetes világban. Ha egy nagyobb tárgyat minden oldalról látni szeretnénk, körbe kell járnunk, sok virág szirmai valamilyen körhöz hasonlatos formát szoktak alkotni, a Hold és a Nap is kör alakú, sőt az égitestek még félkör alakban is mozognak az égbolton. Nem is csoda, hogy oly sokszor található meg ez a forma kőkori építmények esetében, gondoljunk csak Stonehenge-re, vagy Newgrange-re. Ám míg ez a tény a kör, mint alak, általános jelentőségéről nagyon sokat elmond, addig a boszorkányok mai körének ez csak egy igen távoli rokonát adja. Hiszen ennyi erővel a budapesti Kodály köröndöt is ezen ősi jelképek egy modern kori leszármazottjának mondhatnánk.

De a múlt emberei nem csak köveket állítottak fel kör alakban, hanem maguk is álltak ebben a formában rituálék során. Ennek minden valószínűség szerint praktikai oka volt, hiszen ebben a formában mindenki egyenlő távolságra volt a középponttól, jól láthatta a másikat, és az esetlegesen középen állókat is. Ez a szertartásos elhelyezkedési mód épp ezért tudtommal minden kultúrában megjelenik valahol, legyen szó körben ülő önismereti csoportról, vagy afrikai törzsi táncról. De meg kell itt említeni a boszorkány-, vagy tündérköröket is, melyekről azt mondták, hogy a tündérek/boszorkányok körtáncainak a helyét mutatják. Margaret Murray is arra a következtetésre jutott, hogy a boszorkányok „hivatalos” tánca a körtánc volt, habár tekintve Murray pontatlanságait, ez csak azt bizonyítja nekünk, hogy több periratban is felmerül a körtánc képzete, melyet a boszorkányok együtt végeztek (akár egy bizonyos személy kárára is). Ebből már tehetnénk olyan következtetéseket, hogy a körben való mozgás valamilyen általános boszorkányi cselekedet lett volna, de ha belegondolunk abba, hogy a körtáncok valószínűleg egyszerű paraszti összejövetelek esetén is sokszor előfordulhattak, megint csak egy általános emberi gyakorlatot kapunk.

A másik rituális mozzanat, ami több vallásban is felmerül, a szentnek tartott tárgy, isteni szobor, védelmezni kívánt hely, személy körbejárása valamilyen menet formájában, vagy körbefüstölése, esetleg körbehintése valamilyen nedűvel. Ez a gyakorlat nem csak a régmúltban volt jellemző az emberekre, de Európában több helyen is alkalmazták mint vallásos mozzanatot, mágikus rítust (legtöbbször védelemre, de jóslásokban, sőt féregűzésben is), de a magyar jogszokásban még a birtokba vétel kifejezésére is szolgált. Angliában pedig azt mondták, hogy ha megadott időpontban, megadott számszor körbejárnak (vagy futnak) egy adott követ, épületet, esetleg dombot, meg tudnak idézni egy szellemet. Persze szörnyen csábító, hogy ehhez a szokáshoz csatoljuk a mai boszorkányok által használt köröket. De én megint csak nem merném megtenni ezt a következtetést teljes egészében. Mert ugyan a mai körökkel és a múltbéli körüljárási szokásokkal nagyon könnyű párhuzamot vonni, de az még mindig nem magyarázza, honnan származnak a megidézendő elemek, égtájak, istenek, vagy éppen a színes gyertyák. Ezek eredetéért viszont kimondottan a tanult mágikus hagyományok felé kell kitekintenünk.

Az egyik legrégebbi utalás szerint, az ókori Mezopotámiában is alkalmaztak köröket a surpu nevű beteget megtisztító rituáléik folyamán: egy füstölőtartót vettek körbe vele, majd vizet hintettek benne szét, fáklyát gyújtottak, és egy pap ledörzsölte a gyengélkedőt liszt segítségével. (Akárhány ezer éves legyen is ez a gyakorlat, én még a tanult mágiához sorolom, mivel egy pap végezte, nem pedig egy egyébként földművelő, de szabadidejében vajákos ember.) Ami pedig az egyik nemzet vallásos szertartása, az a másik, nála pár száz évvel fiatalabb nemzet mágikus rituáléja lesz. Ez figyelhető meg az surpuval is, ugyanis görög feljegyzések is vannak kísértetiesen hasonló mágikus-gyógyító eljárásokról. Egy nagy ugrással az időben eljutunk a középkori nekromatákhoz, majd szertartásos mágusokhoz, akik szintén köröket rajzoltak maguknak különféle varázslatos céljaik eléréséhez. Ezekbe a körökbe idézték meg a holtak szellemeit, vagy az alkalmazni kívánt démonokat, de a köröket a mágikus erők növelésére is jónak tartották. A populáris képzeletben pedig az élt, hogy a mágusok a körökben állva védik magukat a megidézett lények ártó szándékaitól, és ezen használati módja is lett a legismertebb és legnépszerűbb a nagyközönség számára. A körök kivetése majd csak a reneszánsz környékén jelent meg maihoz hasonló formájában. A négy elem képzetét görög filozófusok elgondolásaiból kölcsönözték a mágusok. John Dee pedig bevezette az őrtornyok képzetét a mágikus körök kivetésébe, igaz ő még angyalokkal párosította össze őket. Ezt a módszert fejlesztette tovább sok modern kori mágikus rend és személy is pl. a Golden Dawn, vagy a hírhedt Aleister Crowley.

Kimondottan boszorkánysággal összekötve, az elsők között szerepel a démonidéző kör képzete egy 1452-ben, Provinban boszorkánysággal gyanúsított nő perében. Azt állították róla, hogy a boszorkányszektában, melyhez tartozott, gyűléseik során az ördögöt a földre felrajzolt három koncentrikus körbe idézték meg. Ez persze minden valószínűség szerint nem egy valós gyakorlat volt, csupán egy, a vallatók által a gyanúsítottra kényszerített képzet. Aztán a későbbi évszázadokban a szertartásos mágia gyakorlatából fokozatosan a népi mágia gyakorlói között is megjelent a körök alkalmazása, igaz gyakran töredezettebb, funkciómentes formában, vagyis inkább mint jól mutató rituális elem, valódi varázserővel bíró gyakorlat helyett. A személy(ek) körül meghúzott kör védelmező szerepe is közkedvelt lett, melyet túlvilági erőkkel történő kapcsolatteremtés esetén használtak, főként az egyszerű emberek, nem pedig a népi mágiát hivatásszerűen gyakorlók. A magyar adatok szerint például a népi hit a 20. század elején az ilyen oltalmazó köröket „várnak” nevezte, és gyakran szentelt krétával kellett meghúzni őket, pl. boszorkányok meglátásának céljára.


Tehát van egy pontosan, tanult emberek által kialakított mágikus módszerünk (szertartásos mágia köre), és egy belőle származó, töredezett népi alkalmazás (a kései népi mágia köre), valamint egy nehezen értelmezhető népi rituális mozzanat (tárgyak körüljárása). A ma oly kedvelt gyakorlatot ezek bármelyikéből származtathatnánk, de közvetlen felmenőjének mégis a szertartásos mágiát kell megneveznem. Azon egyszerű oknál fogva teszem ezt, hogy Gerald Gardner, aki a körök kivetését a boszorkányság alapvető rituális elemévé tette, Crowley-tól kölcsönözte a módszert. Az összes többi írás már csak Gardner gyakorlatát formálta át, vagy egészítette ki a szertartásos mágia újabb elemeivel, illetve pogány vonatkozásokkal, hogy autentikusabb hatást keltsenek általa.


Források:
Ronald Hutton: Triumph of the Moon: A History of Modern Pagan Witchcraft
Margaret Alice Murray: The Witch-Cult in Western Europe: A Study in Anthropology
Jacqueline Simpson, Stephen Roud: A Dictionary of English Folklore

Richard Kieckhefer: Forbidden rites:a necromancer's manual of the fifteenth century

Herman F. J. Horstmanshoff, Marten Stol, C. R. Van Tilburg: Magic And Rationality In Ancient Near Eastern And Graeco-roman Medicine
Jan Assmann,Guy G. Stroumsa: Transformations of the Inner Self in Ancient Religions
Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya

Mágikus időzítés: telihold

0
0

Telihold idején a Föld a Nap és a Hold között helyezkedik el, így a Nap fénye zavartalanul éri a Hold felénk eső részét, teljesen megvilágítva azt.
Évezredek óta különleges alkalomnak tartják ezt az éjszakát, vagy vallási, vagy mágikus vonatkozásai miatt. A mai varázshagyományok azt vallják, hogy a Hold ereje ekkor éri el tetőfokát, így alkalmas mindennemű varázslat végrehajtására, melyeknek extra hatalmat kölcsönöz. Azt is szokás mondani, hogy ilyenkor az emberek pszichikus képességei is felerősödnek, könnyebbé téve a jóslást, az asztrál projekciót, vagy éppen a szellemek meglátását. Ezek után már talán nem meglepő, hogy azt is állítják, hogy a telihold az emberek mágikus potenciálját is megsokszorozza, ebből a szempontból is kiváló éjt biztosítva a varázslatok kivetésére.


Megfelelései

Szín: fehér, ezüst, mélysárga, zöld, piros
Fém: ezüst
Ásvány: holdkő, hegyikristály, tejkvarc
Füstölő: benzoé, kámfor, tömjén, jázmin, mirha, szantál
Állat: fehér macska, kutya, farkas, kojot
Növény: datura, fehér szegfű, gardénia, galagonya, jázmin, mandragóra
Istenségek: Anumati, Arianrhod, Artemisz, Asztarté, Kalliopé. Cameira, Danu, Diana, Erinnüszök, Freya, Horkos, Ízisz, Isis Selene, Juno, Juno Luna, Losna, Luna, Maia, Nanna, Nanna-Sin, Nemezisz, Ódin, Ozirisz, Phoebe, Selene, Sin, Thor, Yemaya
Asszociációi: jóslások minden formája, álmok, álommunka, alakváltás, csoportos mágiaűzés, holdmágia, kiteljesedés, cselekvés, változás, tisztán látás, szépség, bizonyosság szerzése, teremtés, kreativitás, döntések, érzelmek, erők, hatalom, megvilágosodás, beteljesülés, növekedés, próféciák, aratás, inspiráció, tudás, szükség, táplálás, tervek, jólét, védelem, megtisztítás, kapcsolatok, szerelem, szex, családi kötelékek, terhesség, termékenység, menstruáció, gyógyítás, egészség, pszichológiai problémák, önfejlesztés, önismeret, transzformáció, áldozatok, utazás, megértés, bölcsesség, szent tudás, mágikus erők, pszichikus képességek, varázslatok felerősítése, átkok/rontások levétele, szellemekkel való kommunikáció, munkahely találása, valami bevonzása, valami megszerzése, valami beteljesítése, valami növelése, pénz, jogi ügyek


Források:
Dorothy Morrison: Everyday Moon Magic: Spells & Rituals for Abundant Living
Elen Hawke: Praise to the Moon: Magic & Myth of the Lunar Cycle
Eileen Holland: The Spellcaster's Reference: Magickal Timing for the Wheel of the Year

Boldog őszi napéjegyenlőséget!


Őszi napéjegyenlőség: az ősi ünnep

0
0
Az őszi napéjegyenlőség akkor következik be, amikor a Nap sugarai merőlegesen esnek az Egyenlítőre, ezzel elhozva az egyenlő hosszúságú nappalt és éjszakát. Ám ellentétben a tavaszi napéjegyenlőséggel, mától a nappalok rövidebbek lesznek, az éjszakák pedig egyre hosszabbak. Egy ilyen fontos időpont természetesen a régi korok embereinek is feltűnt, és rengeteg helyen valamilyen ünnepet is rendeltek hozzá. Európa négy évszakkal rendelkező vidékein szeptember közepe táján sok helyen tartottak aratási fesztiválokat, melyeket általában egybe is kötöttek a napéjegyenlőség időpontjával. Máshol, főként Ázsiában, melynek sok kultúrája a holdnaptárt alkalmazta, ez az aratási ünnep ugyan a szeptemberi teliholdhoz lett kötve (pl. a kínai naptár szerint a 8. hónap 15. napjára), de továbbra is a napéjegyenlőség közelében maradt. Csakhogy, ez a csillagászati időpont nemcsak mezőgazdasági fesztiválként volt jelen a régmúlt emberei számára.

A babiloni királyok ekkor különféle rítusokat végeztek, melyeknek az volt a célja, hogy szertartásos módon is megerősítsék uralkodásukat.

Több kultúrában számított ez a nap az újév időpontjának. Ilyenek voltak pl. a perzsák, az egyiptomiak, a föníciaiak, a spártaiak, a rhodosziak, vagy a milétosziak. De az ókori Asszíriában is a napéjegyenlőséghez legközelebb eső újhold volt az új év kezdete.

Egy Eratosthenes nevű görög férfiú (szül. ie. 276), aki Alexandriában a helyi könyvtár vezetője volt, azt jegyezte fel, hogy az ő idejében Ízisz istennő fesztiválja erre az időpontra esett. De Neith istennőt is ünnepelték ezen a napon, valamint pár nappal utána a "Nap botjának születését", ugyanis a napnak már botra kellet támaszkodnia égi útját bejárva, annyira lecsökkent az ereje.

Az athéniak ekkor tartották a nagyobb eleusziszi misztériumokat, mely ünnepen átélt dolgokról tilos volt beszélni a résztvevőknek. A mítosz szerint pedig, maga Deméter istennő tanította meg az embereknek a szertartásait, mikor Eleuszisz városában időzött mély letargiájában, miután Hádész elragadta tőle lányát, Korét (Perszephonét). 

A japánok az Ohigant ünneplik ekkor (valamint a tavaszi napéjegyenlőség idején is), ami a holtakról való megemlékezés ünnepe. Ilyenkor a családok meglátogatják rokonaik sírjait, megtisztítják, feldíszítik őket, majd imákat mondanak előttük.

Ami pedig a pogány körökben oly kedvelt keltákat illeti: nincs feljegyzés arról, hogy megemlékeztek volna a napéjegyenlőségről, de arról sem, hogy nem emlékeztek meg róla. Egyes feltételezések szerint pedig, november elsején ült ünnepük eredetileg a napéjegyenlőség idején zajlott, és csak fokozatosan, a sok naptárváltás során tolódott ki novemberre. Ezt az elképzelést támasztja alá, hogy a világ népeinek nagy része a Hold, vagy a Nap égi útjának a fontosabb időpontjaihoz kötik ünnepeiket, hiszen ezek konkrétan kiszámítható és érzékelhető pillanatok, melyek a kalendáriumok kiszámításának alapjait képezték. Arra pedig semmi nem utal, hogy ez alól a kelták kivételt képeztek volna.


Források:
J. Gordon Melton: Religious Celebrations: An Encyclopedia of Holidays, Festivals, Solemn Observances, and Spiritual Commemorations
Albert Churchward: Signs and Symbols of Primordial Man
R. F. Willetts: Cretan Cults and Festivals
Samuel L. Macey: Patriarchs of Time: Dualism in Saturn-Cronus, Father Time, the Watchmaker God, and Father Christmas
Maria Mavromataki: Greeak Mythology and Religion
Christian Roy: Traditional festivals. 2. M - Z
Sir James G. Frazer: The Golden Bough

Növények a mágiában: őszi kikerics

0
0
Védett és erősen mérgező!

Latin név: Colchium autumnale
Neme: befogadó
Elem: föld
Égitest: Szaturnusz, Plútó
Felhasználható: betegségek elleni védelem
Virágnyelv: "A legszebb napjaim már elmúltak"

A legenda szerint az első őszi kikericsek akkor keletkeztek, amikor Médea egy, Iaszón apjának megfiatalítására készített varázsfőzetéből pár csepp a földre hullott. Egyes leírásokban Médea ezzel a nedűvel kente be az öreg király végtagjait, aki utána sokkal jobban lett. Erre alapozzák a mai emberek azt az elképzelést is, hogy a történetnek lehetett valamicske valós alapja, legalábbis ami a király gyógyulását illeti. Ugyanis a kikericsből készített kenőcsöket évszázadokon keresztül alkalmazták a köszvény okozta tünetek enyhítésére, és lehet, hogy Iaszón apja csak azért lett fiatalosabb, mert csökkentek a fájdalmai. Bármi is legyen az igazság, az akkori időkben ezt a virágot mindenfelé betegség ellen oltalmazónak gondolták. Ez az elképzelés még a középkor folyamán is élt, és ekkor az emberek előszeretettel hordták magukon egy kis szövetzacskóban a gumóit járványok idején egészségük védelme érdekében. Majd később a svájciak aggatták gyermekeik nyakába, hogy azok ne legyenek betegek.
Ám az ókori görögök közt sötétebb hírnévnek is örvendett ez a növény, nagyon erős mérgező tulajdonságai miatt. Azt mondták róla, hogy azok a rabszolgák fogyasztják el, akik már nem bírják tovább elviselni a gazdáik kegyetlen bánásmódját, és inkább a halálba menekülnek.
Az őszi kikerics különleges életmódot folytat: tavasszal csak leveleket hajt (melyek májusra már szinte el is tűnnek), és magokat hoz, virágot pedig majd csak ősszel hoz. Ezért is mondták róla Németországban, hogy a boszorkányok Walpurgis éjszakáján lerágják a virágait, ezzel magyarázva azok hiányát a levelei közül. De a németek ehhez az ősszel nyíló növényhez rengeteg, a téli időszakra felkészítő tulajdonságot is kötöttek. Fagyás elleni védelmezőként a hidegnek legjobban kitett testrészeket bedörzsölték az elsőnek megtalált kikericcsel. A nők a kezeik között dörzsölték szét, hogy azok ne gémberedjenek el, vagy fájjanak a téli fonás idején. Volt, ahol a "fény virágának" mondták, és a szemhéjaikat dörzsölték be vele az emberek, hogy a szemeik ne fáradjanak el a hosszú, sötét éjszakákon a gyertyafény melletti munkák során. Mondanom sem kell, mindezen gyakorlatoknak megvan a maga veszélye, tekintve, hogy az őszi kikerics minden része erősen mérgező.


Források:
Y. P. S. Bajaj: Medicinal and Aromatic Plants: 6
Elias Owen: Welsh folk-lore
Peter Bernhardt: Gods and Goddesses in the Garden: Greco-Roman Mythology and the Scientific Names of Plants
Mrs. Hey: The Moral of Flowers; Or, Thoughts Gathered from the Field and the Garden
Henry Phillips: Flora Historica: Or, The Three Seasons of the British Parterre....
Priscilla Throop: Hildegard Von Bingen's Physica
Donald Watts: Dictionary of plant lore
Cora Linn Daniels, C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
Claudia Müller-Ebeling, Christian Rätsch, Wolf-Dieter Storl: Witchcraft Medicine: Healing Arts, Shamanic Practices, and Forbidden Plants

Szent Mihály napja

0
0
Szent Mihály napja fontos fordulópontnak számított a régi magyarok (és más európai népek) gazdasági életében, kivéltképp az állattartó emberek között. A Szent György napján kihajtott állatokat most terelték vissza a nyári legelőkről, hiszen a népi hit úgy tartottak, hogy "Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet". Így, ez a nap volt a pásztorok számadásának az ideje is: ilyenkor számoltak el a rájuk bízott jószágok mennyiségével, ekkor kaptak fizetést, és szegődtették el őket a következő évre vonatkozóan. Sőt, még a cselédeket is Szent Mihálykor fogadták fel a házakhoz. Ami pedig a földművelést illeti, a vetést ezen nap előtt-, vagy után egy héttel végezték, és a kukoricatörést is ilyenkor kezdték el.

Női munkatilalmak is kötődtek ehhez a naphoz. Volt, ahol tilosnak számított a mosás, a kihágást elkövetőnek pedig azt mondták, hogy ki fog sebesedni a keze. De mángorolni sem volt szabad, mert különben egész évben szürke fellegek fognak ülni az ember háza fölött.

Mihály napjához különféle időjósló hiedelmek is kapcsolódnak:
  • Ha az ünnep éjszakáján a juhok, vagy a disznók összefekszenek, akkor hosszú, hideg tél várható.
  • Ha a fecskék nem mentek el eddig a napig, akkor hosszú őszre lehet számítani.
  • Ha dörög, kemény lesz a tél.
  • "Szent Mihálykor keleti szél / Igen komor lesz a tél."
  • Ha fagy, hideg lesz a tél.


Források:
http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/157.html#162
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1745.html

Őszi magok mágikus hasznai

0
0
Dió - Juglans regia

Ha egy boszorkánynak az ölébe egy diót ejtettek, az addig nem tudott felállni, míg a magot az ölében hagyták, legalábbis a néphagyomány szerint. Az ókori rómaiak ezt a termést Juno istennővel kapcsolták össze, így az ő tiszteletére szóló rituálékban érdemes alkalmazni. Valaha a nők azért hordták maguknál, hogy elősegítse a termékenységüket. Illetve azt is mondták róla, hogy ha bárki ad neked egy zsák diót, akkor minden kívánságod teljesülni fog.


Mogyoró - Corylus avellana

Svédországban azt mondják a mogyoró terméséről, hogy képes az embert láthatatlanná tenni. Angol hagyományokban szerelmi jósláshoz használták, aki pedig a magot körülvevő rostszálakba csomót tudott kötni, biztosra vehette, hogy hamarosan megházasodik. Devonshire-ben (Anglia) a menyasszonyoknak, mikor kiléptek a templomból, egy öregasszony egy zacskó mogyorót adott, mely a termékenységet volt hivatott jelképezni. A wales-i emberek pedig a szerencse szimbólumának gondolták, és mindig tartottak belőle egyet a házban, amikor pedig az már teljesen elrothadt, a kandallóban égették el, hogy a szerencse ne hagyja el a házat. Egyes helyeken azt mondták, hogy ha az éven sok mogyoró terem, akkor sok házasságon kívüli gyerek is fog születni.


Mandula - Prunus dulcis

A mediterrán vidékeken esküvők alkalmával használják a mandulát mind díszként, mind pedig falatozni valóként, hogy az boldogságot és termékenységet hozzon az ifjú párnak. A zsidó hagyományokban a rejtett bölcsesség szimbóluma, valamint az isteni kegyeleté. Szemhez hasonló formájának köszönhetőek pedig azt mondják róla, hogy megvéd a szemmel veréstől.


Makk - Quercus spp.
 

A kontinens egyes részein a holtak kezébe raktak makkokat. Ha egyet a zsebedben hordasz, akkor az segíthet megőrizni a fiatalságot, az egészséget és a vitalitást, de még a reumát is megelőzi, vagy csak megvéd az időjárás szeszélyeitől. Három darabbal a zsebedben pedig, már fiatalabbnak is fogsz tűnni a korodnál. Valaha az ablakokba rakták őket, hogy megvédje a házat a villámcsapástól. A gyerekek nyakába akasztva megoltalmazza őket mindennemű veszélytől. Mint fallikus szimbólum a termékenység egyik fontos jelképezője.


Bükkmakk - Fagus sylvatica

A magjainak fogyasztása elvileg segít az embernek kreatívabbá válni. 


Gesztenye- Aesculus hippocastanum

Azt mondták a vadgesztenyéről, hogy követi a szerencse, és épp ezért hordták maguknál a termését az emberek, hogy nekik is jusson valami hűséges kísérőjéből. De viselték még reuma ellen is, melyre egy előírás szerint nyakláncot kellett belőle készíteni, amihez a gesztenyéket egy reumától még nem szenvedett gyerek kellett, hogy összegyűjtse. Spanyolországban viszont, már az aranyeres problémák megelőzésére és kezelésére hordták, ami azért is érdekes, mert a gesztenyéből készült pakolás, vagy krém kiválóan kezeli az ilyen jellegű panaszokat.


Források:
S. P. Malhotra: World Edible Nuts Economy
Geoffrey W. Dennis: The Encyclopedia of Jewish Myth, Magic and Mysticism
Ellen Frankel, Betsy Platkin Teutsch: The Encyclopedia of Jewish Symbols
Cora Linn Daniels, C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
Donald Watts: Dictionary of plant lore
S. Baring-Gould: A Book of Folklore

Madártollak a mágiában

0
0
A régi civilizációk tollakat használtak ahhoz, hogy közelebb kerüljenek a madarakhoz, azok képviselt tulajdonságaikhoz, vagy akár a másvilághoz és bizonyos istenekhez. Maga a madártoll, mint a szárny része, az égi, felső világhoz való tartozást, az égbe emelkedő erőt, és az égi eredetű hatalmakat szimbolizálja. A mai mágikus tanok alapján a tollakat a gördülékenyebb kommunikáció elősegítéséhez lehet (többek között) általánosságban felhasználni.

A szibériai sámánok madártollas köpenyeket viseltek, egyrészt azért, hogy védelmezze őket, és másrészt pedig azért, hogy segítse őket a testük elhagyásában, és a másvilágra való eljutásban.

A madártollak fétisekként is funkcionálhatnak. A sámánok, különleges szövegek, dalok segítségével, képesek voltak (és még ma is azok), hogy a fétisekben lakó szellemekkel tudassák a betöltendő szerepüket, és cselekvésre csábítsák őket.

Az észak-amerikai őslakosok ajándékoknak tartották a tollakat, melyeket szerintük gyógyításra és varázslásra lehetett használni. Ugyanitt, az embereken viselt madártollak száma és fajtája, valamint az, ahogy hordták őket, jelképezte az személyek törzsbeli státuszát. A fehér tollakat pedig a barátság zálogának mondták, míg az élénk színű tollakat "jó gyógyszernek", a fekete tollakat pedig átkozottnak, és csak a boszorkányok által használtnak tekintették.

Tahitin azt gondolták, hogy ha az ellenséged elfogad tőled egy csokor piros tollat, soha többé nem lesz képes ellenállni neked, és mindig győzedelmeskedni fogsz felette.

Egy európai babona alapján, ha a menyasszony csokrába egy tollat tesznek, a vőlegény tudta nélkül, mindketten gazdagok lesznek. Egy másik szerint pedig, ha az ember lába elé esik egy madár tolla, azt fel kell venni és megtartani, mert képes távol tartani minden gonoszt.

A különböző madártollakat különféle mágikus célokra is fel lehet használni:

Galamb: szerelem (különösen a hosszan tartó). Magadon hordva megelőzi, hogy mások rád erőszakolják az akaratukat. Amerikában azt tartották, hogy szerencsétlen dolog a tollait a kalapban viselni.
Sas: védelem, hatalom. Egy angol szokás szerint, ha az ember távol akarja tartani a ködöt a kertjéből, annak a négy sarkába sastollakat kell akasztani.
Lúd: szerelem vonzása, sövény átlépése.
Sólyom: védelem.
Strucc: igazság.
Bagoly: bölcsesség, éjszaka misztériumai, védelmező amulett. A szibériai népek a gonosz ellen használták, és több észak-amerikai törzs is ezzel díszítette rituális öltözékeit boszorkányok elleni védelemért. A kazakok pedig élő baglyokat kaptak el, hogy kitépjék a pihetollaikat a farkuk alól, melyekről azt mondták, hogy szerencsét hoznak (a madarakat aztán szabadon engedték).
Sirály: utazás
Fecske: szerencse.
Ökörszem: biztonságos utazás.
Pulyka: szerencse, védelem, akadályt képeznek a szerencsétlenségek előtt.
Daru: tudás.
Páva: szemmel verés ellen, ám sok helyen szerencsétlennek tartották a tollait, rajta a "szemet" pedig kimondottan gonosznak.
Vörösbegy: egy élő példányból származó toll nagyon jó amulett tud lenni.
Holló: túlvilág. Ázsiában azt mágikus erőt tulajdonítottak a tollainak, és aki őket viselte, soha nem lehetett legyőzni csatában. A finnek rossz szerencsét hozó madárnak tartották, habár a szárnya alatt elvileg lapul egy toll, mely képes szerencsét hozni.


Források:
Cora Linn Daniels, C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
G. J. C. Bois: Jersey Folklore and Superstitions Volume Two
Marie Trevelyan: Folk-lore and Folk-stories of Wales
Edward A. Armstrong: The Folklore of Birds (Collins New Naturalist Library, Book 39)
Clarence Thomas Hurst: Southwestern Lore, Volumes 21-25
T. F. Thiselton Dyer: Folklore of Shakespeare 1883
Asian Folklore Studies, 38.
Lawrence Kilham: The American Crow and the Common Raven

Te ne árts?

0
0
Ahogy lassan haladgatok Emma Wilby Visions of Isobel Gowdie című könyvével, fantasztikus és érdekes dolgok tárulnak fel előttem a boszorkányság és a mágikus szokások természetéről. Ami éppen a legjobban lenyűgözött, az a betegségek és rossz szerencse elűzéséhez kötődő babonák, valamint az összehasonlításuk a hasonló célú, mai mágikus gyakorlatokkal.

Ha a népi mágiát tekintjük, a betegségek, vagy a szerencsétlenségek eltüntetése az emberek életéből az egyik leggyakoribb oka a varázsláshoz való fordulásnak. Ez nem is csoda, ha belegondolunk, hogy régen egyszerűen nem volt orvos a falvakban, vagy pedig megfizethetetlenül drágák voltak a földművelő emberek számára. Magukat a mágikus rítusokat tekintve, azok általában abból álltak, hogy valamilyen úton-módon átragasszák a betegséget valaki, vagy valami másra. Az, akire átragasztódott a betegség lehetett egy fa (pl. bodza, akinek az emberek régen a lázukat adták), egy állat (pl. egy beteg embernek egy kiskutyával együtt fekve kellett töltenie három napot, hogy az állatba szálljon át a betegség, akit aztán majd megöltek, hogy az ember nyavalyája is meghaljon), de akár ember is (pl. a beteg ruhájának egy darabját a csipkebokorra rakják, és aki először megérinti, átveszi a bajt magára). Csak hogy egy konkrét történést említsek, 1631-ben Elspet Watsone javasasszony (cunning woman) el lett hívva, hogy meggyógyítsa Agnes Donaldsones-t. Elspet el is végezte e betegszobában fekvő asszonyon a bűbáját, ám a munka után elsőnek Agnes lánya lépett be az ajtón. Elspet rögtön ki is jelentette neki, hogy mivel ő jött be elsőnek a helyiségbe, a betegség rá fog átszállni. Így is lett: a lány nem sokkal később ágynak esett, és meghalt.

A fentiekből már szépen körvonalazható a régiek azon hite, hogy a a betegségek, a rossz szerencse nem vész el, csupán valaki más mellé szegődik. Ennek a hitnek többféle magyarázata is lehet. Az egyik elképzelés szerint, hogy maga a rossz szerencse, vagy a betegség is egy "élő" szellemi lény, melyet elpusztítani ugyan nem tudnak, de más háza tájához küldeni igen. Egy másik elgondolás szerint pedig, ez a hit a sorsra vonatkozó elképzelésekkel függött össze. A sors ugyanis megszabja, hogy valakinek meg kell halnia egy betegségben, de azon lehet változtatni, hogy kinek kell eltávoznia az élők sorából. Így, ha egy beteg a javasasszonyhoz fordult, akkor a feljegyzések szerint az is előfordulhatott, hogy közösen döntötték el, kibe legyen átküldve a betegség, vagyis ki haljon meg a páciens helyett.

De mielőtt még előre sietnénk, és ezt az egészet leírnánk úgy, mint mint a régi vénasszonyok bolondos babonáit, hadd említsem meg a mai mágikus gyakorlók "energiáit" is. Gondoltál-e már bele vajon abba, hogy ha valaki a házából kiűzi a "negatív energiákat", akkor azok hova mennek? Mert azzal gondolom mindenki tisztában van, hogy "az energia nem vész el". Tehát ha én kiűzöm az otthonomból a "negatívumokat", akkor azok a szomszédomnál fognak kikötni? Vagy csak a kertemben, ahol majd átjárják a gyümölcsfákat, amiről majd a gyerekeim esznek?

Megoldást erre a problémára nem tudok kínálni. Nem is nagyon hiszem, hogy lehet. Sokan próbálkoznak olyasmivel, hogy a varázslataik végére odamondják, hogy az "senkinek ne ártson", ami egy ügyes próbálkozás, de mit értünk a senki alatt? Mert amit elűzünk, kiűzünk, eltávolítunk, annak is léteznie kell valahol, legyen szó démonról, ártó entitásról, szellemről, vagy akár "negatív rezgésről". A kérdés inkább az, hogy mennyit bír el a saját bűntudatod? Vagy inkább homokba dugod a fejed, és úgy teszel, mintha ezt nem is olvastad volna?

A mágikus hit hagyományos elemei

0
0
Eddigi tapasztalataim és néprajzi olvasmányaim alapján, a következő alapelgondolások vezérlik a mágikus rendszereket:

1. Rész = egész.
Vagyis egy tárgynak, növénynek, állatnak, vagy embernek egy része az egész lényt, objektumot tudja helyettesíteni.

2. Ami egyszer együtt volt, az utána is kapcsolatban marad.
Tehát pl. az ember által viselt ruhadarabon keresztül, hordás után is lehet hatni magára a személyre. Ehhez nem szükséges, hogy a kontaktus gyakori legyen (pl. egy félig megevett alma is megfelel), de a több együtt töltött idő hatásosabb varázslatokat ad.

3. Ahogy fent, úgy lent.
Az égitestek mozgása és az idő befolyással van a mágia kimenetelére.


4. Hasonló hasonlót vonz. Hasonló a hasonlóra hat.
Az első esetben, ha valamilyen állapotot szeretnénk elérni, akkor egy ahhoz hasonló cselekedet elvégzésével azt elő tudjuk idézni (pl. ha azt szeretnénk, hogy két ember élete összefonódjon, összekötözünk két babát). A második esetben, ha valamire hatni szeretnénk, akkor egy hasonló tárggyal képesek vagyunk azt véghezvinni. Ez az elv működik a vudu babák esetében is (többek között), de az erdei szömörcsögöt is ezért használták afrodiziákumként.

5. Az ellentét elűzi az ellentétet. Az ellentét hat az ellentettjére.
A 4. "szabály" megfordítása, amit akkor alkalmaznak, mikor olyan állapot áll fent, mely ellentétes a kívánttal. Jó példa erre az az általános esővarázslási gyakorlat, mely szerint vizet kell széthinteni egy megadott rituális formában. Ilyenkor a szárazság megszüntetésére vízzel próbálunk hatni, vagyis az ellentétével.

6. A valóság szimbólumokkal reprezentálható, és befolyásolható.
Pl. egy bábu jelképezheti az embert, akit aztán rajta keresztül befolyásolni is lehet.

7. A szimbolikus rituális tett befolyással van a valóságra.
Pl. egy csomó megkötésével képes az ember "megkötni" a szeleket is, vagy kér embert egymáshoz kötni.

8. A rituális szavak befolyással vannak a valóságra.
Többek között ez minden ráolvasás alapja is: a megfelelően kimondott szövegek mágikus erejébe vetett hit.

9. A megfelelő cselekedet, vagy szavak használatával az ember képes a dolgok rejtett, "mágikus" tulajdonságait aktiválni.
Pl. amikor egy amulett készítésénél a hozzávalóknak elmondják, hogy milyen funkciókat kell ellátnia: szerelmet hozni, vagy pénzt, esetleg egészséget.

10. A megfelelő cselekedet és szavak segítségével az ember képes bizonyos szellemi létezőket a maga uralma alá hajtani.
E szabály az alapja minden olyan varázslatnak, mely valamilyen nem fizikai természetű lény megnevezése által próbálja befolyásolni a valóságot.


És igen, mindenki jól látja, az "energiák" irányítása nincs a mágikus hitrendszerek alapvető elemei közt. Ez egy mai képzet, mely ugyan nagyon, de nagyon kedvelt, de sok néprajzi alapja nincs (bárhogy is próbálják manapság kitekerni más népek mágikus hitét az emberek). Aki nem hisz nekem, az elolvashatja az Erdész manáról szóló írását.

Halloween 13 éjszakája – Bevezető és Halloween igaz története

0
0

A ma induló, 13 részes sorozatot Erdész barátommal közösen bocsátjuk útjára. Egészen Halloweenig, minden nap egy újabb kapcsolódó, rövid érdekességet mutatunk be, kissé kötetlen formában. Az írásokat felváltva tesszük közzé, és minden második nap a másikét osztjuk majd meg.

A kezdeményezés célja, - amellett, hogy szeretnénk megismertetni Olvasóinkat a mondakör érdekességeivel – bemutatni, hogy a hazánkban nagy divattá vált „pogány” acsarkodás ellenére dolgozhatunk együtt, egymást segítve is, és ha két ember ugyanazzal a témával foglalkozik, nem kell feltétlenül egymás ellenségeivé, vagy konkurenseivé válniuk.

Reméljük, hogy a jövőben többen is csatlakoznak majd célkitűzésünkhöz, és a jövő évi Halloween már nem csak kettőnk munkáitól lesz hangos!


Halloween igaz története,
avagy egy hely, ahol végre nem ugyanazt a másolt és valótlan szöveget olvashatod erről a napról...

Halloween neve az angol All Hallows' Even kifejezésből ered, mely a november elseji mindenszentek ünnep elő-éjszakáját takarja.

Mindenszentek napja maga, a keresztény vallásnak köszönhetően fejlődött ki, még ha az idők folyamán több pogány elemet is magába olvasztott.

A 4. század közepére a mediterrán területeken megjelent egy ünnep, melyen a keresztény emberek a római, pogány császárok alatt elhunyt mártírokra emlékeztek meg. Ezen gyakorlat azonban, az 5. századra már különböző vidékeken más és más időpontban zajlott: volt, ahol húsvét környékén, máshol pünkösd vasárnapján, míg Rómában május 13-án (ami egyébként a régi pogány Lemuria fesztivál idejére esett, mikor a holtak szellemeiről emlékeztek meg az emberek). A következő évszázadokban az ünnep fokozatosan a mártírok helyett, a szentek összességére való megemlékezéssé alakult át, és már ebben a formában vették át a Rómától északabbra lévő népek is. De ez nem jelenti azt, hogy a mediterrán földek időpontjait is elkölcsönözték volna, hiszen Írországban például ezt az ünnepet április 20-án ülték meg. Először az angol és német egyház - melyek akkor szoros kapcsolatban álltak egymással - 800-ban tartották november elsején a mindenszentek napját. IV. Gergely pápa pedig, 835-ben már ezt az időpontot tette meg a mindenszentek hivatalos napjának.

Halloween maga egy, a Brit-szigetekre és környékére korlátozódó ünnep volt a múltban. A mai emberek által oly kedvelt jellegzetességeit fokozatosan nyerte el az idők folyamán: keverednek benne a régi pogány maradványok, a Guy Fawkes napi vigasságok és a keresztény holtak/mindenszentek napi megemlékezések. Az ír-kelta Samhain ünnep hatására már korán elnyerte ez az időszak liminális jellegét, ezáltal olyan időponttá válva, amikor a tündérek világa könnyebben elérhető, amikor manók, különféle szörnyek és más egyéb túlvilági lények járják a vidéket. A Guy Fawkes éjszakáján végzett általános csínytevésekhez lehet visszavezetni a híres "csokit vagy csínyt" (trick or treat) szokását. A halottak napja pedig az elhunytak lelkeit hozta el Halloween idejére.

Mint ebből is látszik, Halloween nem egy kimondott ősi pogány fesztiválra vezethető ünnep. Mert habár lehet, hogy a kelta szokások hatására mindenszentek előestéjén zajlik, de ettől még rengeteg más, régi és kevésbé régi eredetű elem is megtalálható benne. De talán épp ezért is olyan szép, mert változatosságában nem egy konkrét nép képzeteit rejti magában. Helyette több kor és világnézet sejlik fel benne, elvarázsolva minden vele megismerkedőt.

Halloween 13 éjszakája: temetői föld

0
0


A holtak testrészeit és a halálhoz köthető dolgokat mindig is különösen nagy mágikus erőkkel bíró hozzávalóknak tartották a varázshasználók, legyen szó európai, amerikai, vagy afrikai szokásokról. Alkalmazása az ősök tiszteletére vezethető vissza, illetve a holtak élők életét befolyásolni képes hatalmába vetett hitre.

Pár alkalmazási módszer Észak-Amerikából:

- Az afrikai-amerikaiak vérrel, növényi részekkel és más érdekes hozzávalókkal összekeverve amulettekben, bűbájok során és ártó varázslatok ellen, illetve gyógyításra használták a temetői földet.
- Gonosz varázslatok kivédése érdekében a földdel be kell dörzsölni a végtagokat, vagy nyakban hordani, esetleg darabjait eltemetni a ház körül.
- Őrültséget hozó bűbájos zacskók gyakran tartalmazták, az áldozat hajával együtt.
- Eskütételek esetén egy különleges italt készítettek temetői földből, emberi vérből és rumból. Az ital elfogyasztása megtörhetetlen kapcsot létesített az ősök és az eskütevő között.
- Miután bedörzsölted vele a kezed, rázz kezet azzal a személlyel, akit el szeretnél varázsolni.
- Ételbe szórva komoly betegséget hoz.
- Kutyaharapásra kötve meggyógyítja azt, és elrothassza az állat minden fogát.
- Szórd szét a legerősebb felmenőd sírjáról származó földet az ajtód köré, vagy hordd a cipődben sóval és piros borssal keverve, hogy távol tartsd a rontásokat.
- Az ellenséged háza körül szétszórva lelassítja majd őt, lassan elfogyasztja, míg el nem költözik onnan.
- A csecsemők sírjáról származó földről azt tartották, hogy kivételesen nagy erőkkel bír, és még akár ölni is képes.
- Egy szerelmi varázslatban a földet ecettel, esővízzel és kilenc vasszöggel keverték össze. Ezt a mixtúrát egy fazékban felfőzték, majd kilenc napig állni hagyták. Aztán még több esővizet és ecetet adtak hozzá, üvegbe rakták, és újabb kilenc napra magára hagyták. Végül szét kellett hinteni a célszemély kertjében, amit követően a tizedik napon az illető bele fog egyezni a párkapcsolat megkezdésébe.


Források:
Stephanie Rose Bird: Sticks, Stones, Roots & Bones: Hoodoo, Mojo & Conjuring with Herbs
Denise Alvarado, Doktor Snake: The Voodoo Hoodoo Spellbook
Jason Miller: Protection & Reversal Magick: A Witch's Defense Manual
Leslie Alexander: Encyclopedia of African American History, Volume 1
Newbell Niles Puckett: Folk Beliefs of the Southern Negro
Rosemary Guiley: The Encyclopedia of Magic and Alchemy

Halloween 13 éjszakája: kísértetek elleni amulett

0
0
 Közös sorozatunk mai epizódja az Erdész munkája.


Bár nem szokványos az én tollamból ilyesmiről olvasni, de hát Halloween közeleg, így ez is belefér…
Az alábbi amulett az európai néphit szövevényes világa szerint nyújt védelmet a kísértetekkel szemben, és még akár Mindenszentek éjjelén is látogatható a temető, ha zsebünkben lapul.

Hozzávalók:
Kis textil zsákocska
3 berkenye bogyó
1 makk
Kis darab fehér gyertyaviasz (korábban megolvasztott)
Fekete szalag
Néhány hajszál
Fehér gyertya
Zsálya (száraz)
Izzó szén

Elkészítés:
A bogyókat a zsákba szórjuk.
A makkot és a hajat a viaszhoz kötözzük a szalaggal, majd azt is beledobjuk.
Meggyújtjuk a gyertyát, és a zacskót fölé tartjuk úgy, hogy bekormozódjon, de ne égjen meg.
Végül a zsályát az izzó szénre szórjuk, és a zacskót megfürösztjük a füstjében.
Csak ezután kötjük be a száját.
Legalább egy napon és egy éjen át testközelben hordjuk.
Az amulett egy évig hatásos. Egy év múlva pedig a makkot és a bogyókat ki kell vinni az Erdőbe, és elszórni, a többi részét pedig újra felhasználni.


További érdekességek az Erdő misztériumáról és a tradicionális boszorkányságról: www.azerdesz.hu

Halloween 13 éjszakája: a vad hajsza legendája

0
0
"Majd nem sokkal ezt követően, sok ember hallotta, amint rengeteg vadász vadászik. A vadászok nagyok és feketék voltak és undort keltőek, a kezeik feketék, és tágra nyílt szemekkel, félelmetesen, fekete lovakon és kecskéken nyargaltak." - Egy leírás a vad hajszáról 1127-ből


A középkor és a kora-újkor idejéből több feljegyzés is ránk maradt egy olyan, éjszaka vonuló seregről, mely félelmet keltett minden szem-, vagy fültanúja szívében. Általában, az év téli hónapjai alatt vonultak át az égen, esetleg a földön, nagy hangzavart keltve maguk körül. Egyes leírások szerint az egész csapat démonokból állt, máskor az elátkozott holtak lelkeivel azonosították őket, de egyes változatait a kereszteletlenül meghalt gyermekek alkották.

Ezen csapatoknak szinte mindig volt egy kimondott vezetője is, aki lehetett férfi vagy nő, vagy csak egyszerűen maga az Ördög. A német területeken például rendszerint Holda vagy Perchta vezette a holt gyermeklelkek csapatát, míg északabbra Woden nyargalt halott katonái élén az éjszakában. Nyugatabbra sokszor visszaköszön a valamilyen kihágás elkövetése miatt kárhozatra jutott vadász legendás alakja (pl. Herne, a windsori erdő vadásza), aki ugató fantomkutyáival együtt járja az erdőket. Szintén ezeken a vidékeken ismert, hogy az ilyen, éjszaka mozgó, harcias jellegű szellemcsapatokban elhunyt királyokat véltek látni, amint seregeik élén bolyonganak a sötétség leple alatt (pl. Herla, Arthur).

De ezen éjszakai vonulásoknak igen sokszor kimondott célja is volt. A holtak, démonok seregei a nemrég meghalt bűnösök lelkeit üldözték, néha pedig ők maguk hozták el a gonosz emberre a halált. Az is előfordult, hogy egyszerűen magukhoz ragadták a holtak lelkeit, nem törődve azok származásával. Máskor még elő emberek lelkei (pontosabban másai) is csatlakozhattak hozzájuk egy időre, pl. a boszorkányok éjszakai repüléséről szóló elbeszélések többször is említést tesznek erről.

Ezt a jelenségkört szokás általánosan a vad hajsza (wild hunt) névvel illetni. Európa legtöbb részén ismerték és félték ezeket a fantom csapatokat, és leírások majd' ezer éven keresztül jelentek meg róluk állítólagos szemtanúk beszámolói alapján. Szóval, ha legközelebb egy késő őszi éjen vadászkürtök hangját hallod, tudd, hogy nem kell aggódni, csak a holtak lelkei járják a vidéket.


Források:
Claude Lecouteux: Phantom Armies of the Night: The Wild Hunt and the Ghostly Processions of the Undead
Jacqueline Simpson, Stephen Roud: A Dictionary of English Folklore

Halloween 13 éjszakája: egy igazi Halloween süti: a boszorkányujj

0
0
Közös sorozatunk mai epizódja az Erdész munkája.
Nálunk már hagyománnyá vált, hogy ezen a napon undorító és boszorkányos dolgok kerülnek az asztalra.
Ezek közül nagy kedvencem a boszorkányujj. Bár az oldalamat nem gasztroblogként ismerhettétek meg, ebben a könnyed sorozatban úgy érzem, hogy elfér egy ehető recept is.


Hozzávalók:
450 g liszt, 
200 g porcukor, 
250 g vaj, 
2 tojás, 
egy csipet só,
egész mandula a díszítéshez (hámozva látványosabb, amihez érdemes előbb blansírozni), 
vöröses árnyalatú lekvár.

Elkészítés
A lisztet, cukrot, sót és tojásokat a vajjal összegyúrjuk.
Adhatunk hozzá extra ízesítésként mandula, vanília, vagy bármilyen más aromát is. 
Mintha gyurmát sodornánk, megformázzuk az ujjacskákat, ügyelve az anatómiai részletekre.
A ráncokat késsel készítjük.
A végébe belenyomjuk a mandulakörmöket, de alatta meglekvározzuk, hiszen minden boszi körme alatt van egy kis alvadt vér.
180 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, míg egy kis színt kap. Omlós tészta lévén, nagyon hamar elkészül.
Végül az ujjak csonkolt végét még egy kis lekvárba mártjuk.

„Jó étvágyat” kívánok!


További érdekességek az Erdő misztériumáról és a tradicionális boszorkányságról: www.azerdesz.hu

Viewing all 272 articles
Browse latest View live