Volt szerencsém a felhők mögül elő-előjövő teliholdhoz, mely "szuper" volt, a szó több értelmében is.
Aztán később a fogyó holddal is nagyon jókat bújócskáztam.
A gombák uralma ebben a hónapban is folytatódott. Na, nem mintha panaszkodnék, mert a vörösboros gomba egy kis borókás sertésszelettel csodás tud lenni.
A virágmagok szedése is fokozódott. Körömvirág, ruta, sáfrányos szeklice, szagos bükköny, izsóp, oroszlánszáj, muskotályos zsálya - mind magoktól terhesek.
A nadragulya termései is lassan mind beérnek. Ó, azok a fekete gyönyörűségek!
Az egyik kis tölgyfánk pedig szép sárga virágokat hozott.
Na jó, csak viccelek, csupán egy réti zörgőfű nőtt bele.
Rengeteg késő tavaszi, nyár eleji növény úgy döntött, hogy még egyszer kivirít: a bodza, a veresgyűrűs som, de még ibolyát is láttam. A közelünkben pedig a komló úgy határozott, hogy ha már eddig nem virított ki, akkor majd most!
Aztán persze ott volt Erdész fantasztikus kis rituáléja is, ahol az Erdő Szellemei megint csak kegyeikben részesítettek minket.
