A sövényboszorkányság samanisztikus- és boszorkánygyakorlatokon alapul. Nem tartozik a Wicca ágazatai közé, helyette általában a tradicionális boszorkánysághoz szokás sorolni.
A "sövényboszorkány" kifejezés a szász "haegtessa"és az óangol "hægtesse" szavakból származik, amit durván "sövényen lovaglónak" lehet lefordítani. Maga a "haeg" szótő jelenthet "sövényt" vagy "kerítést", de "vénasszonyt"és "boszorkányt" is.
A sövényboszorkányok számára a sövény nem csak a kerteket a vadontól elválasztó fizikai határvonalat jelenti, hanem az ezt a világot és a Másvilágot elválasztó "fátyol" jelképe is. A sövény jelöli az átjárót a világok között, és a "meglovaglása", ami a fő mozzanat a boszorkányság ezen formájában, az azon való átjutást, vagyis a Másvilágba való látogatást jelenti. Ezt modern kifejezéssel a „sövényátlépésének” szokták nevezni.
A sövényboszorkányok gyakorlataikat legfőképp a régi európai boszorkányokról, javasasszonyokról, látókról és füvesemberekről fennmaradt információra alapozzák, kiegészítve ezeket a saját tapasztalataikkal. Munkájuk alapvetően magányos jellegű, de nem vetik meg a másokkal való együttműködés előnyeit sem. Mágiájukat a természet mély tiszteletével végzik, annak szellemeivel harmóniában dolgozva. Általánosan törekednek az egyszerűségre, és nem hívei a külsőségeknek. Habár egy-egy ilyen boszorkány mindennapi gyakorlata nagy eltéréseke mutathat, de általában értenek a gyógyítás valamilyen formájához, a gyógynövényekhez és különféle samanisztikus gyakorlatokhoz.
A sövényboszorkányok számára a sövény nem csak a kerteket a vadontól elválasztó fizikai határvonalat jelenti, hanem az ezt a világot és a Másvilágot elválasztó "fátyol" jelképe is. A sövény jelöli az átjárót a világok között, és a "meglovaglása", ami a fő mozzanat a boszorkányság ezen formájában, az azon való átjutást, vagyis a Másvilágba való látogatást jelenti. Ezt modern kifejezéssel a „sövényátlépésének” szokták nevezni.
A sövényboszorkányok gyakorlataikat legfőképp a régi európai boszorkányokról, javasasszonyokról, látókról és füvesemberekről fennmaradt információra alapozzák, kiegészítve ezeket a saját tapasztalataikkal. Munkájuk alapvetően magányos jellegű, de nem vetik meg a másokkal való együttműködés előnyeit sem. Mágiájukat a természet mély tiszteletével végzik, annak szellemeivel harmóniában dolgozva. Általánosan törekednek az egyszerűségre, és nem hívei a külsőségeknek. Habár egy-egy ilyen boszorkány mindennapi gyakorlata nagy eltéréseke mutathat, de általában értenek a gyógyítás valamilyen formájához, a gyógynövényekhez és különféle samanisztikus gyakorlatokhoz.
A sövényboszorkányok nem követik a Wiccából ismert Istennőt és Istent, habár vannak köztük olyanok, akik dolgoznak a világ különféle kultúráiból származó istenekkel vagy istennőkkel, de ezt egyéni módon, nem Wicca szertartások keretei közt végzik. Ami viszont sokkal általánosabb a sövényboszorkányok közt az a Természet szellemeinek a tisztelete, és a velük való szoros kapcsolat kialakítására való törekvés.
A sövényboszorkányoknak nincs egy adott morális kódjuk, helyette személyes etikájukra hagyatkoznak. Nem követik a Wicca Intésben szereplő „ne árts” kikötést, mivel tudják, ahhoz hogy gyógyítani tudjunk, néha ártani is tudni kell. Ezen filozófia megértéséhez elég csak egy műtétre gondolnunk: a sebész műtét közben árt a testnek, felvágja azt, vérveszteséget okoz, ám mindezen „rossz” által megteremti a lehetőségét az egészség helyreállásának.
A sövényboszorkányok a régi korok boszorkányainak és sámánjainak a szellemiségét és gyakorlatait igyekeznek átvinni a mai modern életükbe. Gyakorlatiasak, és készek megtenni azt, amit az élet elvár tőlük. Összekapcsolva a múltat, a jelent és a jövőt, az e világit és a túlvilágit űzik mesterségüket, meglovagolva a köztük található vékony határvonalat - a sövényt.
Egyéb olvasnivaló a témában:
http://walkingthehedge.net/hedge/what-is-a-hedgewitch/
http://sarahannelawless.com/2009/09/13/hedge-witchery/
Eriv de Vries: Hedge Rider: Witches of the Underworld