Vajon mi lehet ez a képen? Csak nem egy csúnyán összeszemetelt erdő?
Nem, illetve nem egészen. Ez egy clootie well, vagyis "rongyos forrás"Írországban. Az emberek az ilyen helyeken (mert több is van belőlük országszerte) anyagdarabokat, szalagokat aggatnak a fákra, hogy meggyógyuljanak valamilyen betegségülből.
Ez a kép már Ciprusról származik. Itt megint csak az emberek saját gyógyulásuk érdekében aggatnak a fára anyagokat. Ezúttal viszont már egy keresztény katakombánál.
Ez a kép már Mongóliából származik. Itt a helyiek a kék szalagokon kívül étel-, és italáldozatokat is hagynak a fa szellemének, hogy az teljesítse egy-egy kívánságukat, vagy csak egyszerűen áldásában részesítse az embereket.
Itt már Thaiföldön vagyunk. Errefelé, a szent fákat megint csak (többek között) színes szallagokkal ajándékozzák meg az emberek, kérésük meghallgatásának biztosítására és felajánlásként.
És ez csak pár példa volt. Mert Szibéria-szerte aggatnak így fel rongyokat fákra, sőt, még az észak-amerikai őslakosok is kis anyagzsákban ajándékokat raknak az ágakra, hogy sikeres legyen az álomkeresésük. De Magyarországon is ismert volt az a szokás, hogy egy-egy bizonyos fa ágaira anyagdarabokat kell kötni ahhoz, hogy meggyógyuljon az ember. Ennek a gyakorlatnak a késői visszahangjai (talán?) fellelhetőek a májusfa szalagokkal való teleaggatásában, vagy a hőn szeretett karácsonyfánk feldíszítésében is.
A keresztény területeken erre a cselekedetre két magyarázat létezik. Ez egyik szerint, a rongyok üzenetek (esetleg felajánlások) egy-egy helyi szentnek. A második szerint pedig egyszerű mágikus cselekedetek, melyek vagy maguktól működnek, vagy a rongy által a betegség fára való átragasztásáról szólnak. Buddhista területeken is fel lehet fedezni egy ehhez hasonló tendenciát: itt sokszor a fa által egy-egy buddhista szentnek tesznek áldozatokat a hívek. Ám, tekintve, hogy a buddhizmus soha nem vitte keresztényi minőségben a térítést, itt még általában él az az elképzelés is, hogy egy-egy fánál az adott növény szellemének hódolnak. Ezt képzelik általában a szibériai és mongol emberek is, vagy pedig azt, hogy a fára helyezve nem csak annak az adott növény szellemének hódolnak, hanem az egész környék helyszellemének. Ezeken területeken a felajánlások nem csak gyógyulásért szólnak: jó időjárásért, bármilyen probléma megoldásáért, imádat részeként, hálából, stb. Például Hoppál Mihály írja ez egyik könyvében, hogy amikor helyi kírérőjével elindultak kocsival valahova elutazni, az első ilyen vallási helynél meg kellett állniuk, hogy áldozatot mutassanak be, így biztosítva a sikeres útjukat.
Ezt a gyakorlatot persze már a neopogányok és újboszorkányok is kezdik átvenni. A probléma csak az, hogy meggondolatlanul. Egyrészt, a mai ruhák legnagyobb része szintetikus anyagokból készül, szintetikus festékekkel színezve, amik nem feltétlenül természetbarátok lebomláskor. Másrészt, a túl szorosan kötözött fonalak akadályozhatják a fa növekedését. Harmadszor pedig, ezek a cselekedetek mindig egy-egy adott helyen, egy-egy adott fánál történnek. A szent fa az egész közzöségnek szent. Nem érdemes csak úgy nekiindulni az erdőnek, és minden nekünk szimpatikusnak tűnő fát felpántlikázni. Esetleg akkor forduljunk ehhez a gyakorlathoz - az első két szempont figyelembe vételével - ha már biztosan tudjuk, hogy az adott helyen annak, a növénynek megfelel ez a szerep. Addig is, az ital- és ételáldozatok is tökéletesen megteszik.
