Két fajta elképzelés él az emberekben a boszorkányszombatról, vagy -szabbathról. Az egyik a keresztény démonológiából származik és szerinte a boszorkányszombat a boszorkányok gyűlése, melyen azok az ördög előtt hódolnak (többek között a hírhedt farcsókkal). De szentségtelenítenek meg ezen összejövetelek alkalmával keresztény szentségeket, gyerekeket ölnek, majd esznek meg, orgiákat tartanak és mindenféle egyéb gonosz és gusztustalan elfoglaltságokkal múlatják az időt. A másik képzet főként a neopogány körökben él, mely szerint a szabbathok valójában pogány hívők ünnepi találkozói voltak, akik ilyen alkalmakkor a Szarvas Istennek (akit a keresztények Sátánként értettek félre) és a Nagy Istennőnek hódoltak, termékenységet varázsoltak és általánosan jól mulattak. Az igazság viszont az, hogy egyik elgondolás sem helytálló.
A keresztény elmélet abszurdságát remélem, nem kell sokaknak ecsetelnem, így inkább az eredetéről szólnék pár szót. A képzet fokozatosan alakult ki a XV. századra, ám megjegyzendő, hogy teljesen egységes alakot soha sem öltött. Az, hogy pont ebben a században nyert a keresztény démonológiában formát a boszorkányszombat, több okra is visszavezethető. Ezek voltak például a helyi politikai helyzet, a lakosság fogékonysága az összeesküvés elméletekre, vagy éppen az eretnekmozgalmak és azok üldözései. A keresztény világra töréssel, éjszakai titkos gyülekezetekkel, sőt a gyermekek meggyilkolásával és megevésével előtte a zsidókat is megvádolták (és csak, hogy még egy kanállal rátegyek, a Római Birodalomban a keresztényekről mondtak hasonlókat). Aztán az eretnekmozgalmak egyedi istenimádási módszereit és összejöveteleiket a Sátán imádására szánt időnek gondolták. A boszorkányokat magukat nem egy korabeli irat is eretneknek nevezi. Itt a szombat mint valós, testben átélt gonosz gyűlés jelenik meg, míg mondjuk a boszorkányi repülés (vagy annak az elő képzete) eleinte még csak álmoknak, fantáziálásnak van írva. A két elképzelés majd csak később egyesül, amikor már több lehetősége volt a népi képzeteknek is a démonológiával keverednie.
A neopogány elképzelést Margaret Murray találta ki, majd Gerald Gardner révén lelt oly nagy népszerűségre. Murray, a középkori írókhoz hasonlóan, egy fizikai összejövetelnek értelmezte a szabbathot, csak éppen már egy pogány szekta tagjai között. Elgondolásait már azóta többen is megcáfolták. Ezzel viszont a mai pogányok sokszor nem törődnek, és a mai szabbathokat a történelmi boszorkányság ünnepeinek képzelik. A szabbat szót magát is, Murray mintáját követve, a francia s'esbattre, vagyis "mulatozik, bolondozik" kifejezéstől származónak mondják. Pedig a boszorkányszombat igen is a zsidó Shabbatból jön, sőt, egykor még a boszorkányok gyülekezési helyeit is zsinagógának nevezték. A modern fantázia szerint továbbá, ezeket az alkalmakat évente nyolcszor tartották, a régi nagy pogány ünnepek idején. Pedig, Gardner maga is eleinte csak a négy "kelta" fesztivált ismerte el, a napfordulók és napéjegyenlőségek csak később kerültek bele a kalendáriumába. Ami a ránk maradt vallomásokat illeti, legtöbbször nem szerepel a szabbathok mellett semmilyen időpont. Viszont ha mégis megemlítenek egyet, az általában valamilyen keresztény ünnephez van kötve (pl. húsvét, pünkösd), vagy "keresztényiesített"ünnepekhez (pl. Szent János napja - nyári napforduló; Szent Luca, karácsony - téli napforduló, Szent Walburga - május elseje). Mindenesetre, a tudósok abban egyetértenek, hogy testi összejöveteleik nem voltak minden évben nyolcszor a boszorkányoknak (pl. vannak vallomások, amikben azt állítják, hogy hetente voltak a szombatok tartva), olyanok meg végképp nem, melyeken pogány isteneknek hódoltak volna.
De akkor mi az, amit a megvádolt boszorkányok azokról a szabbathokról vallottak, amin állítólag részt is vettek? Nos, nagy lakomákról számolnak be, zenélésről, táncolásról, és általános mulatozásról. Pincékbe való betörésről, és az ottani összes bor megivásáról. Csodás repülésekről, állatokon való utazásról, tündérszerű lényekről, metamorfózisokról, és holtakkal való találkozásról. Máskor csatákról boszorkánycsapatok között, akár állati alakban is. Na meg persze, a démonológia egyes, éppen divatos mozzanatait is beleszövik a vallomásaikba. Nyilvánvaló, hogy mindezek egy részét annak a számlájára lehet írni, hogy tortúra alatt az emberek mindent hajlandóak voltak beismerni. Amikor pedig egy-egy kérdés részletezését kérték tőlük, a saját életükből ismert tapasztalatokból próbáltak összerakni valami olyan történetet, mely kielégítheti a vallatók elvárásait. Így például vannak olyan esetek, amikor a szombat egy paraszti lakodalomhoz hasonlónak van leírva, vagy egy falusi mulatság mintáját követi. De mindezek mellett még egy másik réteg is felsejlik a leírásokból: a paraszti látomásélmények világa. Többször is előfordul például, hogy a "boszorkányok" azt vallják, hogy csak lélekben vettek részt a gyűléseken, utazásokon. Egy 16. századi perben még kínvallatás előtt azt állítja a vádolt, hogy évente többször is, bizonyos éjszakánként, egy angyal vezetésével (!) kirepült az éjszakába, hogy aztán ott együtt szárnyaljon a holtak szellemeivel. Isobal Gowdie azt beszéli el, hogy egy hegy belsejében együtt lakomázott a tündérkirálynővel. Theiss, a livóniai vérfarkas, a pokolba járt el harcolni a jó termését. De a lakásokba, pincékbe betörő női alakok is megjelennek már az 1000-es évek előtti leírásokban is. Viszont itt még ezek a "hölgyek" - akik éjszaka bejárnak az otthonokba, ott nagyot lakomáznak, majd reggelre távoznak - még bőséget és áldást hoznak. Épp ezért, több tudós is arra következtet, hogy ugyan fizikai szabbathok nem voltak, de archaikus elemeket őrző látomásélmények igenis léteztek az emberek körében, melyek a szombatok népi képzetének az alapját adták.
A szombatok tehát a gyakorlatban legvalószínűbb, hogy (esetlegesen csoportos) vízióélmények voltak, melyekben az emberek a helyi természetfeletti lényekkel kerültek kapcsolatba. Pócs Évát idézve: "...a boszorkányszombat képzeteinek alapja a kommunikáció a túlvilággal." Arról viszont nincs szó, hogy ehhez bármi fizikai szertartás is kapcsolódott volna (például körök kivetése). Az újboszorkányok legtöbbjének és wiccák szabbathjainak tehát nincs semmi köze ezekhez a történelmi gyakorlatokhoz. A valódi „boszorkánygyűlések” álmokban, látomásokban valósultak meg - halottak, tündérek és ördögök társaságában.