Bizonyára nem tévedek, ha azt állítom, hogy ha valaki boszorkánysággal akar elkezdeni foglalkozni, akkor a fő tájékozódási forrása a könyvek és Internetes oldalak lesznek. Ám saját tapasztalatból és az engem kérdésekkel megkeresők problémáiból több olyan pontot is meg akarok most nevezni, melyekkel vigyázni kell ezen írások (legyenek azok virtuálisak vagy sem) esetében.
1. Nem minden arany, ami fénylik. Nem minden boszorkányság, ami annak nevezi magát.
Igen kényes kérdéssel kezdek, melyen biztos sok emberrel hosszan el tudnék vitázni. (De nem akarok.) Mindenesetre azt nagyon fontos észben tartani, hogy a wicca nem egyenlő a boszorkánysággal, vagy fordítva. Ugyanígy attól még, hogy valami mágikus módszerekről ír, nem fog egyben boszorkányságról is szólni - hiszen a populáris használati mód ellenére a mágia nem szinonimája a boszorkányságnak. Arról nem is beszélve, hogy a pogányság sem jár feltétlenül együtt vele.
2. Az írók is tévednek. Néha pedig hibát hibára halmoznak.
El se tudom mondani, hányszor találkoztam már hibás adatokkal ilyen témájú írásokban. Arról nem is beszélve, hogy mekkora divat is a régi és téves néprajzi elképzelések visszhangozása (különösen a boszorkányság történelmére vonatkozóan). De a különféle mitológiai történeteket is szokás keverni. Magyarra pedig rendszeresen rosszul fordítanak le dolgokat (pl. növények nevei, épp ezért ha nem szerepel latin név egy-egy lefordított név mellett, nem igazán érdemes hinni neki!). Szóval, jól gondoljuk meg, hogy mit hiszünk el és mit nem.
3. Nem volt régen olyan, mint Nagy Istennő és Isten, vagy Isteni pár. És amúgy is, az istenek nélkül is jól meg lehet lenni.
Ez egy olyan téma lehet, amin talán most többen is meglepődnek. Mert hát a régi boszorkányok is a szabbatokon az Isteni Párt imádták, nem? Hát, nem. Az európai mitológiákat tekintve nyilvánvalóan fellelhetünk bőven olyan férfi és női istenségeket, akik egymással szerelmi/szexuális kapcsolatban voltak, ám egyik sem mondható a mai wiccából ismert képzethez igazán hasonlónak sem. De ugyanez vonatkozik a hármas istennő felbontásra. Mindezen felül pedig, egy pogány isten imádata, vagy a belefektetett hit sem szükséges a boszorkánysághoz.
4. Az évkerék képzete nem a magyar időjárásra lett kitalálva. Globális felmelegedésről nem is szólva.
Nyilván a napéjegyenlőségek és napfordulók időpontjai az egész bolygón egybe esnek, de az aratás vége, az ősz megérkezte, a tavasz eljövetele és a nyár beköszönte évente változik. Itt pedig még igazán azt sem mondhatjuk, hogy jó, de a hagyomány előírja a november elsejét, hiszem a Gergely-féle naptár előtt a halottak napja más időpontra esett (és sok helyen később is a nov. 10-e környékéhez csatolták a halottak napi szokásokat). Máskor pedig az ünnepeket egyszerűen a teliholdakkor tartották.
5. A körök nélkül is lehet teljes életet élni.
Ez egy olyan nagy mániának tűnik mostanság, de bármily hihetetlen, a körök kivetése nem előfeltétele sem a mágikus munkának, sem pedig a szertartások elvégzésének. Természetesen a köröknek is megvan a maga hagyománya, ami ugyan nagyon érdekes, de nem létfontosságú. Nélküle sem fog összedőlni a világ, de még a gonosz mumusok sem fogják negatív energiával elárasztani a szobánkat (hacsak nem idézünk gonosz mumusokat, de gondolom jobbára nem ez a helyzet; és ha már egyszer megjelent a mumus, a kör amúgy sem sokat segít...).
6. Az energiák és vezetett meditációk helyett a transzmunkáról kéne beszélni.
Mind az energiák, mind a vezetett meditáció olyasmi, amit talán a modern "ezós" kultúra alapköveinek lehetne nevezni. Ám én mindkét hozzáállási módot tévesnek tartom, így nem is használom őket. Ez megint csak egy olyan kérdés, melyről rengeteget lehetne vitázni, de még itt is megjegyezném, hogy nem ez a szándékom. Helyette fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy máshogy is meglehet közelíteni ezt a témát. Mégpedig úgy, ahogy minden animista nép is tenné: szellemek és módosult tudatállapotok segítségével.
7. Nincsenek kötelező eszközök, csak olyanok, amik esetleg hasznosak lehetnek.
Szinte minden könyvben megtalálható egy lista az boszorkányoknak kötelező eszközökkel, ami általában olyan egzotikus nevű dolgokat is magába foglal, mint a pentákulum, athame vagy boleen. A probléma mindezzel csak az, hogy a legtöbb ilyen tárgy nem is szükséges a boszorkányi munkához. Nem kell, hogy nagy varázspálcánk, fekete üstünk és párnás ülésű seprűnk legyen. Egyedül olyan eszközöket érdemes beszerezni, aminek hasznát is vesszük (lásd még: "Eszközlista" kezdőknek).
8. A négy (+1) elem sem alapvető.
A négy elemet is sokszor fontos tudásnak, a mindenek mögött rejlő bölcsességnek mutatják be, ám valójában nem létfontosságú. Sőt, én odáig is elmegyek, hogy használata egyáltalán nem is szükséges. Hiszen elég csak abba belegondolni, hogy a népi mágiában vagy a múlt boszorkányságában, ez a rendszer szinte teljesen ismeretlennek számított.