Az európai néphit rengeteg olyan esetet ismer, amikor egy elhunyt nem lelt békét halála után és visszajárt az élők világába. Ennek a "visszajárásnak" több módja is ismert volt: a halott megjelenhetett álmokban, víziókként, láthatatlanul, ám tárgyak mozgatására képesen, vagy akár a maga testi valójában is. Nyughatatlanságuk oka szintúgy változatos: erőszakos halált haltak, nem megfelelő módon lettek eltemetve, vétkeztek még éltük során, valamit meg szeretnének szerezni, üzenetet akarnak átadni, vagy csak a megszokott életüket próbálják meg változás nélkül folytatni. A legszívbemarkolóbbak szerintem talán a halott kisgyerekek történetei, akik azért nem lehetnek békében, mert a szüleik túl sokat siratják őket, vagy azon anyák szellemei, akik a halálból is visszatérnek árváikat gondozni. Mindezeket a holtakat nem feltétlenül gondolták veszélyesnek, vagy ártónak az emberek (habár olyanok is bőven voltak), ám a visszajárást magát nem találták ideálisnak, hiszen a holtaknak is megvan a maguk helye. Az élők pedig eddig nem tudnak tovább lépni, míg elhunyt szeretteik hazajárnak hozzájuk.
A visszajárás megakadályozása már a haldoklás, illetve a halál pillanatában elkezdődött, a csúcsát a temetés során érte el, de onnantól fogva is (igaz már nem olyan mértékben) folyamatosan folytatódott. Ha az elhunyt mindezek ellenére sem tudott békében nyugodni, különféle módszerekkel még megváltható volt. Sok leírásban elég egy verbális formula elmondása (pl. kereszteletlen gyermekek esetén: "Ha fiúcska vagy, akkor legyél Ádám, ha lány vagy, legyél Éva!", általánosan pedig: "Minden ember az Új Jézust dicsérje!"), esetleg a visszajárás okára való rákérdezés, az azutáni segítségnyújtással együtt elég ahhoz, hogy a halott nyugalmat leljen. Habár elvileg káromkodásra is eltűnhetnek. Egy másik előírás alapján ilyenkor a szegényeknek és koldusoknak kell alamizsnát, vagy saját magunk sütötte cipót adni. A keresztény vallás szerint az ilyen esetekben a megoldás a bolyongó lélek üdvéért imádkozni, vagy misét mondatni, míg rosszindulatú halottaknál a kísértett ház megszentelésével lehetett próbálkozni. A ház, vagy élő személy körbefüstölését is gyakran alkalmazták ilyenkor, amire a szemfedél, a koporsó, a fejfa egy darabját, vagy a halott egy hajtincsét használták. Egyes helyeken ezt még azzal is kiegészítették, hogy a sírról három göröngyöt a szobába vittek. Absztraktabb módszer volt az, ami szerint ha szellemet látunk, ki kellett menni a kúthoz, és azt (vagy a házat) háromszor körbejárni. Vagy csak egyszerűen egy halott fogát kellett magunkon hordani, hogy elkerüljenek a kísértetek.