Sokat lehet azt hallani, hogy a boszorkányság lényege az emberek segítése, vagy gyógyítása. Ami önmagában egy gyönyörű és nemes gondolat, de én alapvetően helytelennek tartom. Nem gondolom persze azt, hogy egy boszorkánynak tilos volna ezeket űznie, de azon a véleményen vagyok, hogy nem ez a boszorkányi lét alapja. Ezzel a hozzáállásommal már sokak ellenszenvét kiváltottam, és talán ezért is érzem úgy, hogy érdemes az elgondolásaim számomra logikus alapját bemutatnom, hátha valaki más is egyet fog érteni velem. Vagy ha nem, akkor is meglátja, hogy ugyan különbözőek vagyunk, és nem gondolkodunk egyformán, de attól még nem szükséges ellenségként tekintenünk egymásra. Mindenkinek megvannak a maga okai.
![]()
A gyógyításra manapság rengeteg szakember létezik, valamint még több olyan személy, aki magát gyógyítónak állítja: kezdve az agysebészektől, egészen a reiki mesterekig. Most nem áll szándékomban arról vitázni, hogy melyik mennyire hatásos, de egy biztos, alapvetően ezen személyek foglalkozása az, hogy
embereket gyógyítanak. Ugyanez vonatkozik a lelki problémák kezelésére is: léteznek teljesen tudományos, valamint teljesen "ezós" megközelítések is hozzá, és megint csak sokan foglalkoznak a témával. A boszorkány akkor álljon be ezen emberek sorába, csupán azért, mert egyesek, akiket boszorkánysággal vádoltak, gyógyászattal is foglalkoztak, olyan időkben, amikor nem létezett ilyen sok szakember erre a feladatra? Vajon ez lenne a boszorkány számára a megfelelő, mindenki által elfogadható társadalmi szerep?
Ha egy kicsit túllépünk a humán centrikus gondolkodáson, akkor azt is észre lehet venni, hogy a Földünk, a Természet is nagyon "beteg". Aki látott már egy bányászat miatt félig lebontott hegyet, az azt hiszem teljesen meg tudja érteni, ha azt írom, hogy sok sebet már be se lehet gyógyítani a Föld bolygón. Több ezer méter mélyen is emberi szemetet lehet lelni az óceánokban, míg a felszínükönhatalmasszemétszigetekúsznak. Máshol tavak száradnak ki, és tűnnek el végleg. Északabbra a gleccserek olvadnak, szegény jegesmedvéknek pedig már alig van életterük az Északi-sark rohamos olvadása miatt. Persze lehet ezt egyszerű "zöld-beszédnek" is tekinteni, ám ezek a változások olyan folyamatokat mutatnak, melyek a Földön az (emberi) élet minőségét, ha nem lehetőségét veszélyeztetik. Ha pedig annyi ember foglalkozik a társai gyógyításával, akkor miért olyan kevesen a Föld gyógyításával? És mi a helyzet a boszorkánnyal, aki alapvetően a Természetet kéne, hogy imádja?
A bejegyzésemben, melyben megpróbáltam definiálni a boszorkányságot, azt írtam, hogy boszorkánynak az számít, "aki ismeri a minket körülvevő Világ létezőit (legyenek azok anyagi vagy szellemi minőségűek), valamint szoros és közvetlen kapcsolatot ápol velük". Mint ebből a meghatározásból is látszik, a boszorkány arról ismerhető meg, hogy igen közeli kapcsolatot ápol a Természettel.
Alapvetően nem ez volna a mára már talán hagyományosnak mondható nyolc szabbat értelme is, hogy megünnepeljük a Természetet, és annak változásait? Lehet, hogy csak én tudom rosszul, de ha magát boszorkánysággal foglalkozónak mondó könyvet olvasok (legyen az valójában wicca, vagy bármi más), abban legtöbbször ott szokott lenni a Természet tisztelete valamilyen formában. Ezért is tetszett meg nekem annak idején ez az egész témakör. Fórumokon, weblapokon is sokszor lehet olvasni, hogy egyesek miként látják meg a mágiát a Hold fényének a csillanásában a tó felszínén, vagy miként vélik felfedezni a boszorkányság érzését az eső lágy kopogásában a fák levelein. Ezért is vallom azt, hogy a boszorkányság a Természeten alapul, és főként annak tiszteletén. Ha az ember animista vallású (mint a boszorkányok elvileg hivatottak lenni), akkor azt is hozzá lehet tenni, hogy annak vallásos tiszteletén. Ha pedig imádattal fordulunk a Természet létezőihez, ha a Fák és a Füvek a szentjeink, ha a Hegyek és a Völgyek, a Patakok és a Folyók az isteneink, akkor ugyan miért ne volna a feladatunk a fizikai manifesztációik védelme?
És akkor felmerül a kérdés: ha azt mondhatjuk, hogy a boszorkány alapvető feladata a Természetet megőrzése, hiszen az vallási imádatának tárgya, akkor vajon az embert, mint a Természet részét is támogatnia kéne? Az nyilvánvalóan igaz, hogy az embereket meg kell becsülnie, ám ez szerintem magától értetődő elvárás fajtársaink felé. De vajon szolgálni, gyógyítani is kéne őket? Hadd forduljak itt most vissza a második bekezdésemhez. Az emberi gyógyítás feladatát, legyen szó fizikai, vagy lelki, de még vallási megközelítésről is, rengeteg ember végzi. Véleményem az, hogy a Természet is megérdemel ugyanilyen törődést, a legkisebb fűszáltól, a legnagyobb hegyig. De ki foglalkozik ilyen munkával? Vagy annak a fának a lelki világával, akiről az emberek ágakat törnek le, nevüket a törzsébe vésik, és szögekkel plakátokat helyeznek ki rá? Ki látja el ezt a funkciót? Szinte senki. Ezért is vagyok azon az állásponton, hogy ez volna a boszorkányok legfontosabb feladata. Persze lehet embereket is gyógyítani, de az alapvető cél ez: a Természet vallásos tisztelete, támogatása, védelme, megismerése és esetleges közvetítés a Természet szellemei és az emberiség tagjai között. Ebben látom a boszorkányság ésszerű helyét mai társadalmunkban. És én ezt az utat próbálom járni, ebben lelem igazi örömöm, valamint másokat is arra próbálok buzdítani, hogy pillantsák meg a világot egy kicsit ebből a szemszögből, hátha megtetszik nekik is.
Akinek pedig ez nem tetszik, annak csak azt tudom mondani, hogy nagy a világ, és szerintem van helye benne bőven mindkettőnknek, különböző nézőpontokkal is! :)
A gyógyításra manapság rengeteg szakember létezik, valamint még több olyan személy, aki magát gyógyítónak állítja: kezdve az agysebészektől, egészen a reiki mesterekig. Most nem áll szándékomban arról vitázni, hogy melyik mennyire hatásos, de egy biztos, alapvetően ezen személyek foglalkozása az, hogy embereket gyógyítanak. Ugyanez vonatkozik a lelki problémák kezelésére is: léteznek teljesen tudományos, valamint teljesen "ezós" megközelítések is hozzá, és megint csak sokan foglalkoznak a témával. A boszorkány akkor álljon be ezen emberek sorába, csupán azért, mert egyesek, akiket boszorkánysággal vádoltak, gyógyászattal is foglalkoztak, olyan időkben, amikor nem létezett ilyen sok szakember erre a feladatra? Vajon ez lenne a boszorkány számára a megfelelő, mindenki által elfogadható társadalmi szerep?
Ha egy kicsit túllépünk a humán centrikus gondolkodáson, akkor azt is észre lehet venni, hogy a Földünk, a Természet is nagyon "beteg". Aki látott már egy bányászat miatt félig lebontott hegyet, az azt hiszem teljesen meg tudja érteni, ha azt írom, hogy sok sebet már be se lehet gyógyítani a Föld bolygón. Több ezer méter mélyen is emberi szemetet lehet lelni az óceánokban, míg a felszínükönhatalmasszemétszigetekúsznak. Máshol tavak száradnak ki, és tűnnek el végleg. Északabbra a gleccserek olvadnak, szegény jegesmedvéknek pedig már alig van életterük az Északi-sark rohamos olvadása miatt. Persze lehet ezt egyszerű "zöld-beszédnek" is tekinteni, ám ezek a változások olyan folyamatokat mutatnak, melyek a Földön az (emberi) élet minőségét, ha nem lehetőségét veszélyeztetik. Ha pedig annyi ember foglalkozik a társai gyógyításával, akkor miért olyan kevesen a Föld gyógyításával? És mi a helyzet a boszorkánnyal, aki alapvetően a Természetet kéne, hogy imádja?
A bejegyzésemben, melyben megpróbáltam definiálni a boszorkányságot, azt írtam, hogy boszorkánynak az számít, "aki ismeri a minket körülvevő Világ létezőit (legyenek azok anyagi vagy szellemi minőségűek), valamint szoros és közvetlen kapcsolatot ápol velük". Mint ebből a meghatározásból is látszik, a boszorkány arról ismerhető meg, hogy igen közeli kapcsolatot ápol a Természettel.
Alapvetően nem ez volna a mára már talán hagyományosnak mondható nyolc szabbat értelme is, hogy megünnepeljük a Természetet, és annak változásait? Lehet, hogy csak én tudom rosszul, de ha magát boszorkánysággal foglalkozónak mondó könyvet olvasok (legyen az valójában wicca, vagy bármi más), abban legtöbbször ott szokott lenni a Természet tisztelete valamilyen formában. Ezért is tetszett meg nekem annak idején ez az egész témakör. Fórumokon, weblapokon is sokszor lehet olvasni, hogy egyesek miként látják meg a mágiát a Hold fényének a csillanásában a tó felszínén, vagy miként vélik felfedezni a boszorkányság érzését az eső lágy kopogásában a fák levelein. Ezért is vallom azt, hogy a boszorkányság a Természeten alapul, és főként annak tiszteletén. Ha az ember animista vallású (mint a boszorkányok elvileg hivatottak lenni), akkor azt is hozzá lehet tenni, hogy annak vallásos tiszteletén. Ha pedig imádattal fordulunk a Természet létezőihez, ha a Fák és a Füvek a szentjeink, ha a Hegyek és a Völgyek, a Patakok és a Folyók az isteneink, akkor ugyan miért ne volna a feladatunk a fizikai manifesztációik védelme?
És akkor felmerül a kérdés: ha azt mondhatjuk, hogy a boszorkány alapvető feladata a Természetet megőrzése, hiszen az vallási imádatának tárgya, akkor vajon az embert, mint a Természet részét is támogatnia kéne? Az nyilvánvalóan igaz, hogy az embereket meg kell becsülnie, ám ez szerintem magától értetődő elvárás fajtársaink felé. De vajon szolgálni, gyógyítani is kéne őket? Hadd forduljak itt most vissza a második bekezdésemhez. Az emberi gyógyítás feladatát, legyen szó fizikai, vagy lelki, de még vallási megközelítésről is, rengeteg ember végzi. Véleményem az, hogy a Természet is megérdemel ugyanilyen törődést, a legkisebb fűszáltól, a legnagyobb hegyig. De ki foglalkozik ilyen munkával? Vagy annak a fának a lelki világával, akiről az emberek ágakat törnek le, nevüket a törzsébe vésik, és szögekkel plakátokat helyeznek ki rá? Ki látja el ezt a funkciót? Szinte senki. Ezért is vagyok azon az állásponton, hogy ez volna a boszorkányok legfontosabb feladata. Persze lehet embereket is gyógyítani, de az alapvető cél ez: a Természet vallásos tisztelete, támogatása, védelme, megismerése és esetleges közvetítés a Természet szellemei és az emberiség tagjai között. Ebben látom a boszorkányság ésszerű helyét mai társadalmunkban. És én ezt az utat próbálom járni, ebben lelem igazi örömöm, valamint másokat is arra próbálok buzdítani, hogy pillantsák meg a világot egy kicsit ebből a szemszögből, hátha megtetszik nekik is.
Akinek pedig ez nem tetszik, annak csak azt tudom mondani, hogy nagy a világ, és szerintem van helye benne bőven mindkettőnknek, különböző nézőpontokkal is! :)