Nem: maszkulin
Elem: levegő
Égitest: Jupiter vagy a Nap
Istenség: Brigid, Helios, esetleg Hekaté
Felhasználható: jóslás
Virágnyelv:"hűséges vagyok hozzád"
Vele álmodni: szerencsétlenség jele
A hozzá kapcsolódó néphit nagy része a növény bolyhos termésgömbjeivel való jóslások körébe tartozik. A magokat lefújva és a tövön maradt magokat megszámolva megtudhatjuk, hogy mennyi az idő, hány évig fogunk még élni, hány év múlva fogunk megházasodni, hány gyerekünk lesz, hány bűnt követtünk el, mennyit hazudtunk aznap, vagy gyerekek esetén, hogy hány nap múlva fogják megverni a szüleik őket legközelebb. Ha egy fújásra minden mag elszáll, az egy jó történés előjele is lehet. Az amerikai gyerekek valaha háromszor fújtak rá, hogy megtudják, az anyjuk akarja-e őket: ha minden mag eltűnt, akkor a válasz nemleges. Egy másik erről a területről való módszer szerint, minden fújásnál az abc egy betűjét kell mondani, és amelyiknél elfogynak a magok, az lesz a kedvesünk nevének a kezdőbetűje. Azt is érdemes lehet megjegyezni, hogy milyen irányba szállnak a magok, mert arra találjuk majd a szerencsénket.A magokkal a távol lévő kedvesünknek is üzenhetünk: a szeretett személy irányába fordulva gondoljuk el, milyen kedves szavakat mondanánk neki, majd fújjunk rá a gömbre. Ha pedig azt is tudni szeretnénk, hogy akinek ezt az üzenetet küldjük, még nem feledkezett-e meg rólunk, akkor fújjunk rá még egyszer, és ha marad mag a száron, akkor az illető továbbra is szeret minket. A modern hagyományokban hasonló módszerrel kívánságok teljesülését próbálják elérni az emberek.
A gyermekláncfűvel való jóslás egy földhöz ragadtabb formája a növény virágának és termésének a viselkedéséből következtet az időjárásra. Így, ha reggel 8-ra teljesen kinyílnak a virágai, akkor szép napra számíthatunk, míg ha 9 órára sem teszik ezt meg, akkor célszerű esernyőt vinnünk magunkkal. A virágok, mint már talán sejthető, eső közeledtével összezárulnak, míg a néphit szerint szintén ezt jelzi, ha a maggömb "szőrei"összeragadtak, vagy ha szélcsend esetén is elszállnak.
A növény vízhajtó hatású, aminek hála Európa nagy részében ágyba vizelést okozó növényként ismert. A gyerekeket igyekeztek óvni tőle, hiszen elvileg az érintése, a magjainak lefújása, vagy az ágyba tevése is ágybavizelést idéz elő. Míg Anglia egyes helyein pedig ezen hit fordítottja létezett: azon gyerekek, akik a virágait megkapják, egy évig nem vizelnek be.
Amulettként is szolgálhattak az első virágai. Aki pl. meglelte az első hármat belőle, az egész éven jó egészségnek örvendhetett. Továbbá a kertünkben legelőször kinyíló szála elrakva gazdag termést biztosít. Aki pedig a jövőbelijéről szeretne álmodni, az egy levelét tegye a párnája alá éjszakára.
Az ír néphitben Brigidhez, illetve Szent Brigittához kapcsolják, míg Skóciában Bride növényének számít, tejet adó mivolta révén. A 19. században élt Gubernatis Helioshoz és a Naphoz kapcsolta. A 17. századi John Evelyn pedig salátákról szóló könyvében (mely egyébként az első ilyen írás volt) azt említi meg róla, hogy Hekaté a vele készült étellel kínálja Theseust. Ebből, kissé szabadosan kikövetkeztette Scott Cunningham, hogy ez a növény szent az istennőnek, amit aztán sok más mai mágiagyakorló átvett. Míg a gyermekláncfű ételként való fogyasztása valóban több évezredes hagyománnyal rendelkezik, ám Hekatét és ezt a növényt az ókori források nem említik együtt.
A modern mágikus gyakorlatban azt tartják róla, hogy a gyökerének a főzete növeli a pszichikus erőinket, míg ugyanez, gőzölögve az ágyunk mellé téve vonzza a szellemeket. A ház északnyugati sarkában elásva pedig kedvező szeleket hoz.
Egy szintén nem túl régi legenda szerint pedig, a gyermekláncfű a tündérekből lett. Réges-régen ugyanis, a föld tele volt elfekkel, gnómokkal és tündérekkel. Ám az emberek számára ezen lények láthatatlanok voltak, így folyton rájuk tapostak. Ezt megelégelve, az elfek a sziklák mögé bújtak, a gnómok a föld mélyére menekültek, ám pár, a napfényt szerető tündér sárga ruhát öltött, és a föld színen maradt. Belőlük lett a gyermekláncfű.
Források:
Vivian A. Rich: Cursing the Basil: And Other Folklore of the Garden
Richard Folkard: Plant Lore, Legends, and Lyrics
Donald Watts: Dictionary of plant lore
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
Cora Linn Daniels, C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
Catherine Yronwode: Hoodoo Herb and Root Magic: A Materia Magica of African-American Conjure