Boszorkányiskola 9. lecke: Szent György napja

~ ~ ~

Szent György napjának (április 24.) a régi magyar népéletben nem sok köze volt magához a keresztény szenthez. A nap jelessége sokkal inkább évszakkezdő mivoltának volt köszönhető, hiszen erre az időszakra kezd el csak igazán kizöldülni a táj. Így, mint a többi hozzá hasonló időpont, Szent György is varázslatos tulajdonságokkal rendelkezett.

Ez a nap sok helyen legfontosabbnak számító cselekedete a haszonállatok nyári legelőre való kihajtása volt. Az állatok elbűvölése ilyenkor különösen fontosnak számított, amit többféleképpen is biztosítani lehetett. Egyik legalapvetőbb módszer volt erre a megfüstölésük, ami történhetett növényi anyagokkal (pl. tömjén, vagy temetőből, három csipkebokor alól hozott gaz), vagy megfelelő módon rakott tüzek mellett/fölött való elvezetésük, ami megtisztította őket és védelmet adott nekik. Sok helyen az első kihajtáshoz használt növényi ágnak tulajdonítottak varázserőt: a szúrósak védelmet, a zöldek bőséget voltak hivatottak hozni. Az állatokat bizonyos dolgokon is át lehetett hajtani, melyek oltalmat (vagy más hasznos tulajdonságot) adhattak: pl. vas tárgyakon, lakatokon és láncokon, esetleg hangyabolyon vezették át őket, hogy biztonságban legyenek, illetve úgy kövessék egymást, mint a szemek a láncon. Mindezek a cselekvések megóvták őket az év folyamán a szemmel veréstől, a rontásoktól, a vadállatok támadásától, illetve egészséges növekedést és bő tejelést voltak hivatottak hozni.

Ez a napot a boszorkányok fő napjának is tartották. A néphit szerint éjfélkor összegyűltek a boszorkányok a Szent Gellért-hegyen, enni, inni és mulatozni, egészen az első kakasszóig. Az itt említett hegy nem konkrétan a budai hegy, hanem az ilyen összejöveteleket általánosan Gellért-hegyre járásnak neveztek. Mivel a boszorkányok igen tevékenyek ezen a napon, ezért az elszánt ember képes meglesni őket. Általános módszer volt erre a különféle tárgyakkal való templomba menés (pl: fokhagyma, négylevelű lóhere, fekete tyúk tojása), vagy az éjfélkor, a keresztúton krétával vont körben állás. Sőt, aki elég bátor volt, az a néphit szerint e nap éjszakáján maga is beállhatott a boszorkányok körébe: a legtöbb módszer szerint ehhez pontban éjfélkor, gyufával meg kell gyújtani egy gyertyát az asztalon.

Szent György fontos „gonoszűző” nap is, vagyis olyan időpont, amikor bizonyos tettek elvégzésével az ember mágikus úton biztosítani tudja családja, állatai és önmaga jólétét. Ez az előestéjére különösen fontosnak számított, hiszen alatta nem csak a boszorkányok voltak elvileg kimondottan aktívak (akikről pedig általánosan azt tartották, hogy egyik fő tevékenységük az embereknek és az állatoknak való rontás), hanem minden más természetfölötti lény is, mely csak ártani tudott (ördögök, szépasszonyok, kísértetek, stb). Az otthonok védelmére a kapukra, az ajtókra és az ablakokra kerülhetett zöld ág (főként nyír), tövises növények hajtása (vadrózsa, ritkábban kökény) és különféle virágok (pl. mocsári gólyahír). Ugyanezeket, az állatokat oltalmazandó, az istállókra szintúgy felszegezték.

E nap hajnalának egyik legtipikusabb mágikus módszere a harmatszedés, amit sokszor a boszorkányok munkájának mondanak, ám a valóságban bárki elvégezhette. E szokás több száz éves múlttal rendelkezik, már egy 1584-es kolozsvári boszorkányperben is említést tesznek a Szent György éjszakáján véghezvitt harmatszedésről, míg az 1713-as szegedi boszorkányperekben is többször említésre kerül, például: „Mikor az harmatot és más föld zsírját elveszik Rózsa Dániel úrnál (princeps sagarum) szokták megsütni és megenni”.

Maga a harmatszedés nem volt egy különösebben bonyolult feladat. Csupán Szent György éjszakáján éjfélkor, vagy napkelte előtt, ki kellett menni a legelőre, gabonatáblára, ahol a legtöbb előírás szerint meztelenül egy ruhadarab (lepedő, abrosz, kendő, stb.) füvön való húzogatásával össze kellett gyűjteni a harmatot, és ezt ki kellett csavarni az anyagból egy edénybe. Az így nyert „varázsszert” a kenyérsütéshez használták fel (dagasztáskor a tésztába tették), hogy jobb kenyeret süssenek, vagy a tehénnel lehetett megitatni, hogy az jól tejeljen.

Maga a varázslat elvileg azért működött, mert az ember a harmattal együtt a termőföld „zsírját”, vagyis termékenységét is összeszedte, amit aztán így a saját állatainak, vagy a kenyereibe tudott átjuttatni. Ám a néphit szerint a földnek csak egy adott mennyiségű termékenysége van, így például, ha a szomszéd földjéről szedték össze a harmatot, akkor a szomszéd tehene majd nem tudott annyi tejet adni, mint normálisan kellett volna neki. Ilyen értelemben a termékenység ellopásáról volt szó, mely régen tipikus boszorkányvádnak számított. De a történetek szerint a „laikusok” is végezték ezt a fajta mágiát, olyannyira, hogy egyes helyeken a gazdák a harmatszedésre alkalmasnak tartott éjszakán kimentek a legelőre őrizni azt a harmatszedők ellen.

Érdekes módon, a harmatszedés, illetve a harmat mágikus erejébe vetett hit eredetét a Biblia szövegére vezetik vissza, melyben sokszor összekapcsolják azt a föld termékenységével. A szedés szokása pedig nem csak nálunk ismert, hanem szinte egész Európa-szerte, igaz minden területnek megvan a maga saját ilyen varázslásra kijelölt időszaka: a német területeken május elsejéhez, a délszlávoknál, románoknál június 24. és április 24-éhez. A régi magyar adatok szerint is végre lehetett hajtani más napokon is ezt a műveletet, pl. Luca napján, Szent Ivánkor, pünkösdkor, vagy nagypénteken.

Szent György, a legenda szerint, legyőzött egy sárkányt. Talán ezért is kapcsolták a sárkányok elő rokonait, a gyíkokat és a kígyókat, az ő napjához. A magyar szokások alapján elmondható, hogy általában az állatokat gyógyításra, vagy más pozitív célok elérésére használták, valamint a szent napja előtt kellett őket befogni, a sikeres alkalmazásukhoz.
A gyíkokat főképp torokbetegségek esetén tartották jónak. Ha a megfogott gyíkkal megdörzsölték a gyerek nyakát, akkor úgy gondolták, annak nem fog fájni a torka, és nem lesz torokgyíkja se. Volt, hogy a hüvelyk és a "nevetlen"újjal (gyűrűsujj) ölték meg a gyíkot, majd azzal a két újjal megvonogatták a fájó torkot, és az meggyógyult. Daganatot volt képes gyógyítani a torokban az, aki alaposan összefogdosott egy gyíkot, majd eleresztette. A gyógyításhoz kétszer kellett megsimogatnia az érintett területet; ez a módszer működött mind ember, mind állat esetén. A gyík farkát letörték, és húsvétkor a templomban az étellel együtt megszenteltették, majd a beteg fület ezzel piszkálták. Kelet-Németországban a gyíkot megszárították, porrá törték, és hidegrázás ellen alkalmazták.
A kígyók felhasználása ennél valamivel változatosabb. Az ezüstpénzzel levágott kígyófejjel ezen a napon, a templomba menve, meg lehetett látni a boszorkányokat. A teheneken kígyót húztak végig, hogy az jó kövér legyen. A jászolba kígyófejet szögeztek, hogy a háziállatok minden bajtól védelmet élvezzenek (erre a gyíkfejet is alkalmasnak tartották). A megfogott kígyóval tudást lehetett szerezni. Aki pedig ezen a napon kígyót ütött meg, az nagy erőre tett szert, viszont ha az állat elment, akkor elvitte az illető erejét is.

Remélem azt azért nem kell elmondanom, hogy ezeket a felhasználási módokat, mint történelmi érdekességeket mutatom be, nem mint követendő példákat!

Növények: szúrós növények, kökény, bodza, nyírfa, zsurló, egres, csipkerózsa, ibolyagyökér, fokhagyma, mogyorófa
Állatok: kígyó, gyík, béka, szarvasmarha
Füstölők: tömjén, megtisztító és gonosz űző hatású növények
Használható: védelem a gonosz ellen, bezártságból való kiszabadulás, jóslás, ünneplés, egészség biztosítása, vadállatok elleni védelem, harmatszedés, otthon védelmének a biztosítása

Az újboszorkányság egyik fontos tulajdonsága, hogy a múlt hagyományait átteszi a mai, modern világunkban is alkalmazható formába. Ennek a módszernek a bemutatására két szokást emelnék most ki a feljebb tárgyaltakból: a harmatszedést és a különféle ártó dolgok elleni védekezés.

Ez vidéken, egy kis elszántsággal manapság is tökéletesen végrehajtható gyakorlat, ha valaki mágikus úton bőséget és jólétet szeretne magának biztosítani. A feladat legbonyolultabb része talán az, hogy a megfelelő földterületet megleljük a harmat összegyűjtésére. A gabonatáblák, a sok vegyszer miatt, nem alkalmasak erre, míg az út melletti mezők (a kipufogógázban található mérgek okán) szintén nem a legjobb hely. A saját kert, vagy más zöld terület tökéletes hely lehet, hacsak nem járnak oda rendszeresen kutyák elvégezni kisebb-nagyobb dolgaikat. Mindenesetre, ha leltünk egy megfelelő helyet a harmatszedésre, akkor a fent említett napok kora hajnalán, vagy előestéjük éjfélén, menjünk ki és (lehetőleg) meztelenül, a füvön húzzunk többször végig egy fehér gézdarabot. Amikor az anyag megtelt vízzel, csavarjuk ki egy kis edénybe, majd ezt addig ismételgessük, míg legalább egy kanálnyi harmatot össze nem szedtünk. Ezután vigyük azt haza, és süssünk a felhasználásával valamiféle süteményt, pogácsát, vagy ha nagyon hagyományosak akarunk lenni, kenyeret. Az így kapott ételt közösen fogyassza el a család, az első falatot pedig vigyük vissza belőle arra a helyre, ahol szedtük hozzá a harmatot.

Szent György reggelén (vagy legalább napján) keressünk egy vadrózsabokrot, de más, szúrós zöld növény is megteszi (még a csalán is). Vigyünk ki neki valamilyen áldozatot (méz, tej, stb.), és mondjuk el neki, hogy mire szeretnénk felhasználni egy darabját (vagyis ebben az esetben, hogy kirakjuk az otthonunkban oltalmazóként). Tiszteletteljesen és óvatosan, hogy a növényt ne sértsük meg jobban a kelleténél, egy éles késsel, vagy metszőollóval vágjunk le egy kis hajtást róla. Köszönjük meg a növénynek ajándékát, majd vigyük haza kincsünket és tegyük azt ki a bejárati ajtó fölé, vagy az ablakunkba.