Boszorkányiskola 10. lecke: Beltane ünnepe

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola tizedik leckéjén! Ezen a héten megismerjük a Beltane ünnepét, szokásait és szimbólumait. Majd egy rituálé keretében meg is emlékezünk róla.

~ ~ ~

Beltane (ejtsd: beltén), május elseje, a nyár megérkezésének a neopogány ünnepe. Európa nyugati részén ekkoriban terelték ki a csordákat a nyári legelőkre, ahogy keleten (és Magyarország nagy részén is) ezt Szent György napján tették. Beltane is fontos gonoszjáró időszaknak számít, amikor a tündéreket és boszorkányokat különösen aktívnak tartották. Épp ezért a megünneplésének fontos része volt az ellenük való védekezés. De Beltane e mellett a közös mulatozás, tánc és játékok, illetve a kizöldült természet napjának is számított.

Beltane napját „kelta” eredetű ünnepnek szokás mondani, habár a ránk maradt nem csak kelta forrásokból nem egy konkrét néphez, hanem inkább egy gazdasági és természetes időszakhoz kötődő szokások összessége bontakozik ki. A neopogány neve egy rá használt skót kifejezés anglicizált változata, és valószínűleg szerencsés tüzet jelent (nem pedig Bel/Belenus tüzét, ahogy több helyen is tévesen állítják), míg egy másik, már ír szó rá a Cetsoman/Cetsamhain volt. Német területeken Walpurgis éjszakájaként és Szent Walburga napjaként ismeretes.

Az első utalás rá egy 10. századi ír glosszáriumban található, és már itt megemlítik vele kapcsolatban az ekkor rakott tüzeket, amik között átvezették a marhákat. Beltane, a tűz és a szarvasmarhák kapcsolata a 19. századi Írországban is létezett még, sőt, az ekkori tűz szentsége a mai napig fennmaradt Európa több részén. A Brit-szigeteken ilyenkor (főként az ünnep előestéjén) szertartásosan tüzeket gyújtottak, melyekből aztán az otthoni tűzhelyet is újragyújtották, illetve körbetáncolták, átugrották, felajánlásokat dobáltak bele. Ez a tűz aztán egészséget, védelmet és jólétet biztosított a nyár folyamán az embereknek és állatoknak.

Beltane előestéjéről és napjáról azt tartják, hogy a tündérek kedvelt ideje, míg a múltban a boszorkányokat is hozzá kapcsolták. A német hagyomány azt tartja, hogy Walpurgis éjszakáján a boszorkányok a Blocksberg hegyen gyűlnek össze mulatozni és másoknak rontani. Épp ezért, mint Szent György napján, május elseje környékén is fontos volt, hogy gondoskodjanak a védelemről az emberek. Az ajtókra, az istállókba, az ablakokba, de még az állatokra is berkenyét akasztottak oltalmazóként. Egyes helyeken ilyen célra használták a kankalint, a mocsári gólyahírt, nyírfa-, vagy galagonyafából készült kereszteket. Máshol rutát, vagy rozmaringot égettek a házakban ilyen célra. 

Május és a vegetáció
Angol területeken az emberek, és főként a fiatalok kora reggelt kimentek az erdőkbe és zöld ágakkal és virágokkal megrakva tértek haza, így hozva a faluban a „májust”, és a nyarat. A növényeket aztán a házakra és a kapukra aggatták. Erre a legkedveltebb növény a galagonya volt, ami általában ilyenkor virít, de a nyírt is nagy népszerűségnek örvendett, csakúgy, mint hazánkban is a mai napig ez a fő májusfa alapanyag.  Ám a fiatalság nem csak virágokat szedett, hanem udvarolt is egymásnak, ami sokszor a szerelem beteljesülését is magában foglalta virágzó bokrok alatt.

A kizöldült természet egy másik májusi megjelenítése a ’Jack in the Green’ figura, ami az ezen a napon történő felvonulásokon szokott feltűnni. Régebben fából készítettek, esetleg fontak egy keretet, amit aztán zöld levelekkel és virágokkal díszítenek. Ezt egy férfi a felső testére erősítve járja végig az utcákat, és őt illetik a Jack in the Green névvel (ma sokszor csak levelekkel borított ruhát viselnek). A kezdeti kutatások állításait követve, a neopogányok úgy tartják róla, hogy ez az alak a „Zöld Ember”, a középkori épületeken is feltűnő levelekből alkotott arc megfelelője, aki nem más, mint a zöld levelek és a vegetáció szelleme. A valóságban azóta már bebizonyították, hogy az ágakkal borított alak csupán Anglia egy kevesebb, mint 200 éves, városi eredetű szokása, melynek kialakulásában több dolga van a kéményseprőknek, mint az erdők kizöldülésének. Mindenesetre, ettől még a Jack in the Green figura természetszellemként valóértelmezése továbbra is bevett gyakorlat.

A májusfa vagy májfa a természet újjászületésének a jelképe, valamint szerelmi ajándék is egyben. Az első források az állításáról a 15. századból származnak, ám a szokást általánosan régebbinek gondolják.
A magyar nyelvterületen általában május elsejére virradóra állították fel a legények. A fát éjszaka az erdőn vágták ki, és reggelre többnyire titokban állították fel a helyi szokásoknak megfelelően a lány házához, de akár a középületek, kocsmák elé is. A fát a felállítóik sok helyen őrizték, hogy a vetélytársaik el ne vigyék. A fa díszítése általában szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, de akár hímes tojásokkal vagy teli üveg borral is történhetett. A fához felhasznált ág származhatott  többek között, nyírfáról, bükkfáról, orgonáról és vadcseresznyéről is.
Általában a falu minden lánya kapott, és nagy szégyennek számított, ha valaki kimaradt belőle. Volt ahol az első májusfa megkapása a "nagylányság" elismerését jelentette: ezután már szabadon mehetett a leányzó a bálba és más táncmulatságokra. Mint szerelmi ajándék, a fa nagysága vagy fajtája az udvarlási szándék komolyságát is jelezhette. Amelyik lányra pedig többen is haragudtak, vagy túl büszkének tartották, esetleg kimondottan rossz hírű volt, annak csúfságból száraz, tövises ágat raktak a kapujába, amit rongydarabokkal vagy fazékkal díszítettek. A Brit-szigeteken a különféle növények különféle sértéséket jelenthettek a nem kedvelt lányoknak: a kökény például a házsártosoknak járt, a csalán a lenézést jelenthette, a sülzanóz pedig a lehető legnagyobb sértés volt. A lányok az ajándékért cserébe adhattak saját maguk által hímzett, csipkés zsebkendőt, amin a nevük kezdőbetűi szerepeltek.
Zöld ág:
A zöld ág pontosan az, aminek hangzik: egy zöld levelekkel borított ág, amit általában a kapukra helyeztek május reggelén. Szimbóluma volt ez a vegetáció szelleme téli halálának, és egyben a tavaszi feltámadásának is.
Általánosan szerencsehozónak és védelmezőnek tartották őket, mind a háziállatokra, mind az emberekre vonatkozóan. Írország egyes részein azt mondták, hogy egy zöld ág május elsején a falra akasztva biztosítja a tehenek bőséges tejtermelését a nyár folyamára. Ilyen ágakat nemcsak a kapukra vagy a kerítésre raktak, hanem helyezhették őket az istállók ajtaja felé, míg volt, ahol a halászok az árbócokra is feltették őket. Magyarországon volt, ahol minden háznál kellett lennie ilyen zöld ágnak, mert azt tartották, hogy ahol nincs, oda az ördög fog tenni.
Virágfüzérek:
Voltak olyan helyek is, ahol a zöldet virágokkal helyettesítették. A virágfüzérek valószínűleg egy egyszerű virágos ágként kezdődtek, majd fokozatosan egyre bonyolultabb formát öltöttek.  Funkciójukat tekintve megegyeztek a zöld ágakkal, míg a velük való bánásmód elég más volt. A virágfüzéreket Angliában erre a napra a gyerekek készítették el, akik aztán ajándékok reményében körbehordozták művüket a faluban. Voltak olyan helyek, ahol a gyerekek fehérbe öltöztek, és galagonya vagy kökényágakat tartva a kezükben házról-házra jártak, énekelve. A füzérekbe a legkülönbözőbb ekkor virágzó növények kerülhettek, a mocsári gólyahírtől a császárkoronáig.

Füstölők: tömjén, orgona, rózsa, szantálfa, levendula, mirha, vanília, tubarózsa, golgotavirág, menta
Eszközök:üst, seprű, kehely, tőr, pálca
Kövek: smaragd, karneol, zafír, rózsakvarc, borostyán, malachit
Fémek: bronz, réz, arany, ezüst
Szimbólumok, dekorációk:üst, ’májuspózna’, tűz, virágok, növő dolgok, ekék, üst tele virágokkal, szalagok, virágkoszorúk, tündérek, kosarak, útkereszteződések, gyöngyfüzérek, galagonya ágak, eke
Színek: sötétzöld, piros, fehér, lomb zöld, barna, rózsaszín, szivárványszínek
Ételek: piros gyümölcsök, zöldsaláták, vörösbor, rosé, puncs, kerek zablepény vagy árpasütemény, tejtermékek, sárga virágszirmokkal díszített puding, vaníliafagyi, pékáru, gabonapelyhek, virágokkal készített ételek, afrodiziákumok, eper, saláták, édességek
Istenségek: Aphrodité, Artemisz, Basztet, Belili, Bloddeuwedd, Diana, Faunus, Flóra, Pán, a Szarvasisten, Vénusz, termékenység istenei, Athéné, Asherah, Gwenhwyvar, Hina, Oiwyn, Oshun, Ostara, Sappha, Tonantzin, Vesta, Minerva, Maia, Kybélé, Damara, Danu, Luna, Bona Dea, Guinevere, Fand, Flidais, Frigg/ Freya, Istár, Rhea, Rhiannon, minden tánc-, virág-, vadászat- és zeneistenség, Baál, Bel, Cernunnos, Cupid, Érosz, Faunus, Frey, Herné, Orion, Manawyddan, Apolló, Balder, Erzulie
Egyéb lények: tündérek, szatírok, óriások, Pegazus
Növények: gyöngyvirág, gyűszűvirág, rózsa, seprűzanót, galagonya, krétai szurokfű, bodza, menta, fekete üröm, kakukkfű, borostyán, bársonyvirág, berkenye, lóhere, legyezőfű, cickafark, sóska, mandula, szagos müge, csipkerózsa, harangvirág, kökény, százszorszép, orgona, tömjén, kankalin, tölgy, lonc, rozmaring, orbáncfű, tulipán, angyalgyökér
Állatok: fecske, galamb, hattyú, macska, hiúz, leopárd, méh, kecske, ló, nyúl, fehér tehén
Használható: szövés, fonás, megtermékenyítés, létező célok táplálása, megerősítése, játékok, örömet hozó elfoglaltságok, örömtüzek átugrása, virágkoszorúk készítése, magok ültetése, ’májuspózna’ körüli táncolás, lakomázás, szex, szexuálmágia, intuíció, mély gondolatok, önmagad és partnered szeretete, együttérzés, fiatalos játékok, érzékiség, élvezet, tettek, szerelmi mágia, termékenység, virágszedés, jóslás, házvédő szellemek tisztelete, kertmágia, elültetés, érzékiség, termés megáldása, kreatív cselekedetek 

Ronald Hutton: Stations of the Sun. A History of the Ritual Year in Britain.

Raven Grimassi: Beltane: Springtime Rituals, Lore and Celebration

A rituálét május 30-án, sötétedés után végezzük. A legjobb a szabadban, de bárhol máshol is jó, csak ne zavarjanak meg alatta. Kell hozzá tej és méz áldozatnak (lehetőleg házi tej), és ha nem odakint vagyunk, akkor egy tálka amibe kiönthetjük ezeket. Opcionálisan gyújthatunk a munkánkhoz gyertyákat és füstölőket is, ha úgy tartja kedvünk.

Az magunk által kidolgozott módon kezdjük meg a rituálét.

Szólítsuk meg a Földet: „Üdvözlet Néked kizöldült Föld, ki a nyarat újra elhozod, ki a virágokat újra kibontod!  Üdvözlet Néked, szépséges Föld, e napon! Kérlek, áldj most meg és fogadd áldozatom!”

Mutassuk be a tejáldozatot, melyet a szabadban dolgozva a földre hintsünk szét a kezünkkel, lakáson belül pedig az edénybe öntsük, amit aztán majd kint tudunk hagyni az ablakpárkányon, míg el nem párolog belőle a folyadék. Aztán a mézet is öntsük ki.

Itt ha szeretnénk, beiktathatunk egy elmélyülést/meditációt, vagy esetleg a dedikáló szertartásban is alkalmazott módszerrel (forgással) megpróbálhatunk transzba is esni.

Búcsúzzunk el a Földtől, majd zárjuk le a szertartást a saját kedvünk szerint.

Együnk és igyunk. Takarítsunk el magunk után.

~ ~ ~