Boszorkányiskola 33. lecke: füstölők, füstölgők

~ ~ ~

A füstöt minden kultúrában mágikus erőkkel ruházzák fel. A füst eléréséhez rengetegféle anyagot (mint növényit, mind állatit, mind ásványit) használnak, illetve a füstöt magát is több módon lehet alkalmazni. Egyrészt, a füst áldozat a szellemeknek, vagy istenségeknek. Másrészt, gyógyító, vagy megtisztító eszköz. Harmadrészt, mágikus képességeket is tulajdonítottak neki, gyógyítástól kezdve a démonok távoltartásáig. Negyedrészt pedig, maga a füst segíthette az átlépést a módosult tudatállapotba, sokszor entheogén növények égetése által. Vizsgáljuk most meg ezeket az alkalmazásokat egy kicsit közelebbről.

Az illatos füstöt képző anyagok égetése visszanyúlik a történelem előtti időkig. A történelmi időkben viszont tudjuk, hogy végeztek ilyet az ókori Egyiptomban, a görögöknél, a zsidóknál, a rómaiaknál, a kínaiaknál, stb. A kellemes és sokszor ritka, illetve drága füstölőanyagok épp ezen tulajdonságaiknak köszönhetően váltak az isteneknek és a szellemeknek kedvessé. Illetve, magának a füstnek a varázslata által: egy szilárd valamiből légnemű lesz, mely gomolygásában ugyan még megfogható számunkra, de hamar elillan, ezzel teljesen átlépve a hétköznapi környezetben látatlanul mozgó szellemi lények világába. De a kellemetlen illatot árasztó növények, vagy pl. a kén is lehet felajánlás valakinek: a démoni lények, vagy az alvilági szellemek a néphitek szerint sok esetben pont ilyet kívánnak meg maguknak.

A füstölés általi gyógyítás minden kontinensen ismert. Ez általában a beteg testrészt, vagy az egész test alapos megfüstölését jelentette, egy hozzávalóval, vagy több keverékével. Úgy vélik, hogy magának a füstnek való kitétel gyógyít, és csak ritkábban tartották a füst belélegzését a hatásért felelősnek. Ám valójában sokszor a kettőt meg sem különböztették. Azért álljon itt pár konkrét példa is az ilyen használatra. Az őslakos ausztrálok szülés után nem sokkal mind a babát, mind a mamát erősítő füstölésben részesítik. A vaginát füstölték különböző keverékekkel, hogy vetélést idézzenek elő. Továbbá lelki bajokra éppúgy használható volt, mint testiekre: Magyarországon az ijedős kisgyereket fokhagyma és sertésürülék keverékének a füstjét lélegeztették be, hogy ne féljen.

A füstnek tulajdonított talán legalapvetőbb hatás a megtisztító ereje. El lehet vele tüntetni a különféle „rossz” dolgokat, elűzni a démoni lényeket, a szemmel verést, a rontást, a betegségeket, fájdalmakat eltüntetni, rágcsálókat, rovarokat kiűzi. Ezeknek persze mind meg van a maga alkalmazni való alapanyaga, mert nem minden füstnek egy a hatása. A zsálya tipikusan szellemi értelemben megtisztít, míg a tömjén kiűzheti az ártó szellemeket.

A füst bevett rituális alkalmazása még a szellemekkel és istenekkel való kommunikáció elősegítése. Ez többféle módon is történhet. Az egyik elképzelés szerint, a füst segít elvinni a szavainkat, imáinkat a kiválasztott szellemekhez. Egy másik szerint, a megfelelő illat odacsalogatja a szellemeket. Még egy másik véleménye szerint, a füst segít anyagi formát adni nekik, így akár meg is pillanthatjuk a gomolygó szürkeségben a meghívott szellemet. Ismert ez a gyakorlat a népi mágikus hagyományokban, de különösen az európai szertartásos mágiában, ahol például a különböző planetáris szellemeknek mind megvan a maga füstölőkeveréke.

Végül pedig, egyes anyagok, vagy keverékek füstjéhez pontos mágikus hatásokat rendeltek. Így például a kamilláról azt tartják, hogy jó az alváshoz, a megtisztításhoz és a szerelemhez. Míg a hibiszkusz a szerelemre, testi vágyra és jóslásra. Itt vagy maga az illat hozza elő az emberből a kívánt hatást, vagy annak a mágikus ereje árkerült a füstről a mágia alanyára, hatásával felruházva azt.

Több kultúrából is ismertek olyan keverékek, melyeket kimondottan azért lélegeznek be (sokszor nagy mennyiségben, vagy cigarettaként fogyasztva), hogy azok megváltoztassák az emberek, főként a mágikus specialisták tudatállapotát. Ilyen keverékeknek tulajdonítják például az delphoi jósda jósnőinek a látomásait, vagy akár egy-egy szertartásos mágiába tartozó rituálé alatt megjelenő szellemet. A keverékek egy része kimondottan entheogén növényeket tartalmaz (bolondító beléndek, csattanó maszlag, stb.), míg mások csak az átlényegülést segítik (pl. boróka, dohány, egyes zsályafajok, stb.).

Alapvetően két fajta füstölőt különböztethetünk meg: a „lazát” (angol: loose), és a „formázottat”.

A laza füstölő növényi anyagok keveréke (vagy csak egy növény bizonyos szárított részei), melyeket leggyakrabban izzó széndarabra hintenek. Az ilyen füstölők elkészítése igen egyszerű. Szedd össze a füstölőbe szánt növényi anyagokat, majd egy (kő, esetleg kerámia, a fa erre nem alkalmas) mozsárban törd apróra őket. A kívánt arányban keverd össze a hozzávalókat, majd helyezd azokat egy légmentesen zárható edénybe. Felhasználáshoz végy belőle egy csipetet, és ezt szórd rá az izzó széndarabra. Ezt persze meg lehet tenni bármilyen nekünk tetsző növénnyel is, mindenféle keverés nélkül. Amit viszont érdemes észben tartanunk, hogy sok, egyébként aromás növény füstje csak szimplán füstszagú (pl. a kamilla, rózsaszirmok, stb.). Illetve, ha gyantákat akarunk a mixtúránkba tenni, akkor ügyeljünk arra, hogy azok teljesen ki legyenek szárítva, vagy csak összecsomósítják a füstölőnket és örökre a mozsarunkba ragadnak (ilyen bajokra a fenyőfajok gyantája különösen hajlamos).

A formázott füstölők közé tartoznak a füstölő rudak és –kúpok. Ezek készítésénél ügyelni kell arra, hogy a hozzávalókat megfelelő finomságú porrá őröld, különben a füstölő nem fog szépen összeállni. Ami elengedhetetlen hozzájuk, az valamilyen anyag, mely összefogja a növényi származékok porát. Erre a legolcsóbb hozzávaló a méz, habár nem feltétlenül ez a legalkalmasabb. Másik két kedvelt anyag e feladatra a guargumi és a gumiarábikum.

Ha gumiarábikumot használsz, a gyantacseppeket először törd össze mozsárral, hogy egy finom port kapj. Ezt aztán tedd egy fél órára vízbe (nem túl sokba, ám valamivel többe, mint ami teljesen ellepné). Míg a gumiarábikum teleszívja magát vízzel (szépen meg is fog dagadni), keverd össze a füstölő többi hozzávalóját, és porítsd őket össze, amennyire csak tudod. Végül add hozzá a gumiarábikumhoz a növényi részeket, és jól dolgozd össze őket. Még nedvesen formázd meg a kívánt alakra, majd tedd a kész darabokat egy száraz, meleg helyre száradni.

Az ilyen füstölőket is széndarabokon szokás égetni, mivel a boltban kaphatóakkal ellentétben nem maradnak izzásban meggyújtásuk után. Ezt esetleg azzal lehet korrigálni, ha a keverékbe szénport keverünk. Más esetben viszont a vízipipákba való szénkorongok tökéletesen megfelelnek a füstöléshez. Ezeket a korongokat meggyújtás után mindig hőálló edénybe helyezzük, vagy egy földdel, esetleg homokkal megtöltött tálkába. Félbe is törhetjük őket, hiszen az egyszer meggyújtottat nem tudjuk majd eloltani és újra felhasználni. A ráhelyezett füstölőszer nagy füsttel és pár perc alatt el fog hamvadni, így egyszerre érdemes csak egy-egy csipetet felhasználni. Illetve, ha zárt helyiségben dolgozunk, egy ablakot minimum kinyitni, mert igen sűrű füstöt képesek csinálni.

A füstölőinket megbolondíthatjuk egy kis illóolajjal (ügyelve persze annak tisztaságára). A laza füstölők esetében ez leginkább frissen, felhasználás előtt alkalmazható, pár csepp formájában, hogy ne áztassa át teljesen a növényi anyagokat. A formázottaknál pedig a készítés idejében adagoljuk hozzá a keverékünkhöz, mert utólag már nem lesz lehetséges.

Ügyeljünk még arra is, hogy a felhasznált növényekre ne legyünk allergiások. Sőt, azok mérgezőek se legyenek. Mint már feljebb említésre került, a mérgező növények füstölőként való alkalmazásának is megvan a maga hagyománya, ám az ilyen hatású növényekkel életveszélyes magunknak kísérletezni. Arról nem is beszélve, hogy egyes fajok tényleg csak mérgezőek, minden tudatmódosító hatás nélkül.

Habár, a saját készítésű füstölővel több a munka, mint a boltokban megvásárolhatókkal, ám attól még megéri velük vesződni. A bolti füstölők többsége ugyanis, nem is a nekik megfelelő illatú növények felhasználásával készülnek. Előállításukhoz általában készítenek egy por alapot, amit aztán illóolajokban (vagy még inkább mesterséges illatolajokban) áztatnak, hogy a füstölő abból nyerjen illatot. Ezen módszerhez sokszor a felhasznált anyagok minősége is csapnivaló, így én kimondottan javaslom a füstölők saját elkészítését mindenkinek.

A füstölgők tisztán a növény egy részének (ágainak, szárainak, virágzatának) a felhasználásával készített füstölő, melyet folyamatos legyezés által izzásban tartanak. A különböző hagyományokban általában őket alkalmazzák megtisztító füstölések, vagy házak, tárgyak, állatok, emberek és növények (pl. gyümölcsfák) megfüstölősére. Füsötlgőket nem igazán lehet Magyarországon boltban kapni, így az ember általában a saját kézügyességére szorul, ha használni szeretné őket. Szerencsére viszont ez nem is olyan bonyolult.

Első lépésnek ki kell választani a növényi alapanyagunkat. A legjobban ismert erre talán az észak-amerikai őslakosok fehér zsályája, amihez viszont nálunk elég nehéz hozzájutni, a hazai zsályafajok pedig nem ugyanazt az aromát, vagy eredményt adják (persze ettől még lehet velük kísérletezni). Európai viszonylatban a boróka a legtöbbször alkalmazott ilyen növény. De hazánkban is gyakori és alkalmas ilyesmire a fekete és fehér üröm, a levendula, vagy a kanadai aranyvessző. Egyikük füstje sem rózsaillatú, viszont határozottan rendelkeznek egy-egy tipikus aromával.

Második lépés a növényi anyag beszerzése. Ehhez frissen szedett, vagy legalábbis épp meghervadt növények kellenek. Ezért a legjobb, ha megfelelő áldozatok bemutatása, valamint rituális és gyűjtési előírások betartása mellett mi magunk szedjük őket.

Harmadik lépés a növényi részek csokorba rendezése és a csokor összekötése valamilyen természetes fonallal.

Negyedik lépésként a csokrot a fonallal szorosan végigtekerjük, annyi kiálló ágat befogva a fonal alá, amennyit csak tudunk. Amikor elértünk a csokor végéhez, ahol az elvékonyodik, többször tekerjük meg a fonalat, majd induljunk el visszafelé. Az csokor szárához visszaérve pedig kössük el.

Ezután még vágjuk le a füstölgőnkről a kiálló részéket, illetve a végén megmaradt csúcsokat, és kész is vagyunk. Akasszuk a füstölgőt jól szellőző, száraz és meleg helyre, majd két-három hét elteltével, ha teljesen megszáradt, már használatra is kész.