Tegnap reggel korán keltem, és kimentem a város szélére fehér ürmöt szedni.
A mező igen csak ki volt száradva, de ez az ezüstös hölgy szerencsére mindenhol gyönyörűen virított.
Rajta kívül más virágot nem is nagyon lehetett látni, habár pár szál ökörfarkkóró, valamennyi megviselt kígyószisz és aszat, valamint egy kis köteg szépséges ékes vasvirág azért változatossá igyekezett tenni a tájat. Szomorú, hogy már most minden olyan sárga, mint általában október elején....
Állatok terén rengeteg sáska-, és szöcskeféleséggel, egy zöld gyíkkal, lepkékkel és darázspókokkal hozott össze a szerencse.
A fehér üröm szellemének bemutattam egy kis áldozatot, engedélyt kérve a róla való szedésre. Aztán nekiálltam a virító ágak lecsipegetésének, ügyelve arra, hogy egy növényről ne szedjek többek két-három darabnál. A munkát megkönnyítette az a tény, hogy idén rengeteg, nekem nyakig érő üröm nőtt a réten. Pár évvel ezelőtt még keresgélni kellett őket, ma meg már folyton beléjük botlik az ember.
Aztán igen érdekes volt, hogy sok apró kis csiga a szárazság átvészelésére az ürmök szárait, sőt, akár a virágait választotta lakóhelynek. Az ő kikerülésükre is külön gondot kellet fordítanom, nem akarva hazahozni az apróságokat magammal.
Végül egy nagy csokor ürömmel a kezemben indultam haza, kissé már "elbűvölve" a növény erőteljes illatától. A nap folyamán a leszedett ágak nagy részéből füstölgők lettek, a maradék pedig száradás alatt van a különféle őszi-, és téli boszorkányos munkákhoz.
