Elkezdtem egy bejegyzést írni arról, hogy mely magyarul megjelent könyveket ajánlanám a boszorkányság iránt érdeklődők számára. Egyrészt, a lista vészesen rövid lett, másrészt pedig, semmi olyat nem tartalmazott, amibe konkrét gyakorlatok lettek volna leírva, amik segíthetnék egy kezdő boszorkánynak a mesterség útján való elindulást. Nagy volt a csábítás, hogy mindenkit elküldjek a Sövény Társasága oldalára, ahol a Hogyan váljak boszorkánnyá sorozat olvasható. Vagy szívesen kiküldtem volna mindenkit a természetbe, hogy maguknak fedezzék fel annak titkait. Az utolsó ötletem az volt, hogy a saját blogom olvasgatását ajánlom, és ez volt az a gondolat, amely ezen sorozat megszületését eredményezte.
![]()
Most egy ideig minden héten 1-1 egyszerű gyakorlatot fogok bemutatni, melyek a boszorkányság lényegére hivatottak rávezetni az őket alkalmazókat. Előre kijelentem, hogy nem lesz benne szó energiákról, körök kivetéséről, képzelőerőről, vezetett meditációkról, vagy csakrákról. Ha valaki ezekre kíváncsi, a könyvtárak és könyvesboltok ezotéria részlege a megfelelő keresési hely. De még révülésről sem, azért a Társaság oldaláraérdemes menni. Helyette viszont remélhetőleg egy olyan szemléletmód elérését mutatom be, mely a Természet és annak Szellemei felé orientálja az embert. Tehát abban szeretnék segíteni, hogy az érdeklődő meg tudja tenni az első lépést a boszorkányság útján, hogy aztán később biztos alapokkal rendelkezve tudjon haladni rajta.
Menjünk ki a konyhába, és álljunk meg a teli mosogató előtt.
Csukjuk be a szemünket, és lazítsuk el magunkat, a lábujjaink hegyétől a fejünk tetejéig.
Lassan számoljunk vissza tíztől egyig.
Vegyünk egy nagy levegőt, és hosszan fújjuk ki.
Ürítsük ki a fejünket minden gondolattól. A belső monológunkat (a kis hang, ami folyamatosan kommentál mindent a fejünkben) hallgattassuk el. Segíthet, ha a légzésünkre koncentrálunk.
Nyissuk ki a szemünket, majd a vízcsapot is a mosogató felett.
Kezdjünk el mosogatni.
Mosogatás közben csak arra figyeljünk, amit csinálunk. Az edényre a kezünkben, annak a súlyára, tapintására, a mosogatószivacsra, a vízre, a mosogatószer illatára. Figyeljünk mindezekre, ám közben ügyeljünk arra, hogy a belső monológunk ne kommentáljon semmit: ne jegyezze meg, hogy milyen illatú pontosan a mosogatószer, vagy milyen színű a tányér. Mindent figyeljünk meg tapasztalt valójában, a nélkül, hogy analizálni próbálnánk a tudatunkkal.
Természetesen közben a gondolatainkat se engedjük elkalandozni a kedvenc filmsorozatunk, vagy a befizetendő számlák irányába.
Mosogatás után lépjünk el a mosogatótól, és újra csukjuk be a szemünket.
Számoljunk el egytől tízig, lassan.
Nyissuk ki a szemünket.
Vegyünk egy nagy levegőt, és hosszan fújjuk ki.
Töröljük szárazra a kezünket.
A gyakorlat céljáról:
Az emberek legtöbbje igen ritkán figyel a környezetére, helyette folyton a saját problémáinkon jár az eszünk. Ez két szempontból sem jó: egyrészt, fokozza a stresszt, másrészt, ilyenkor nem figyelünk a minket körülvevő világra és lényeire, ami egy boszorkány számára elengedhetetlen. Ugyan hogy akar bárki is felfigyelni egy hozzá szóló szellemre, ha még a lába elől elrepülő galambot sem veszi észre? Ez a gyakorlat mindkét problémával hivatott segíteni valamicskét.
Valójában a módszer bármilyen szokásos, általában másra figyelve végzett cselekvésre alkalmazható. Én csak azért választottam a mosogatást, mert szörnyen hétköznapi és megszokott voltával arra is felhívja a kipróbálói figyelmét, hogy a természetfelettit ne csak a különlegesben keresse, hanem lássa meg a mindennapiban is a csodát. Még a mosogatásban is.
Most egy ideig minden héten 1-1 egyszerű gyakorlatot fogok bemutatni, melyek a boszorkányság lényegére hivatottak rávezetni az őket alkalmazókat. Előre kijelentem, hogy nem lesz benne szó energiákról, körök kivetéséről, képzelőerőről, vezetett meditációkról, vagy csakrákról. Ha valaki ezekre kíváncsi, a könyvtárak és könyvesboltok ezotéria részlege a megfelelő keresési hely. De még révülésről sem, azért a Társaság oldaláraérdemes menni. Helyette viszont remélhetőleg egy olyan szemléletmód elérését mutatom be, mely a Természet és annak Szellemei felé orientálja az embert. Tehát abban szeretnék segíteni, hogy az érdeklődő meg tudja tenni az első lépést a boszorkányság útján, hogy aztán később biztos alapokkal rendelkezve tudjon haladni rajta.
Első gyakorlat: "A munka öröme"
Menjünk ki a konyhába, és álljunk meg a teli mosogató előtt.
Csukjuk be a szemünket, és lazítsuk el magunkat, a lábujjaink hegyétől a fejünk tetejéig.
Lassan számoljunk vissza tíztől egyig.
Vegyünk egy nagy levegőt, és hosszan fújjuk ki.
Ürítsük ki a fejünket minden gondolattól. A belső monológunkat (a kis hang, ami folyamatosan kommentál mindent a fejünkben) hallgattassuk el. Segíthet, ha a légzésünkre koncentrálunk.
Nyissuk ki a szemünket, majd a vízcsapot is a mosogató felett.
Kezdjünk el mosogatni.
Mosogatás közben csak arra figyeljünk, amit csinálunk. Az edényre a kezünkben, annak a súlyára, tapintására, a mosogatószivacsra, a vízre, a mosogatószer illatára. Figyeljünk mindezekre, ám közben ügyeljünk arra, hogy a belső monológunk ne kommentáljon semmit: ne jegyezze meg, hogy milyen illatú pontosan a mosogatószer, vagy milyen színű a tányér. Mindent figyeljünk meg tapasztalt valójában, a nélkül, hogy analizálni próbálnánk a tudatunkkal.
Természetesen közben a gondolatainkat se engedjük elkalandozni a kedvenc filmsorozatunk, vagy a befizetendő számlák irányába.
Mosogatás után lépjünk el a mosogatótól, és újra csukjuk be a szemünket.
Számoljunk el egytől tízig, lassan.
Nyissuk ki a szemünket.
Vegyünk egy nagy levegőt, és hosszan fújjuk ki.
Töröljük szárazra a kezünket.
A gyakorlat céljáról:
Az emberek legtöbbje igen ritkán figyel a környezetére, helyette folyton a saját problémáinkon jár az eszünk. Ez két szempontból sem jó: egyrészt, fokozza a stresszt, másrészt, ilyenkor nem figyelünk a minket körülvevő világra és lényeire, ami egy boszorkány számára elengedhetetlen. Ugyan hogy akar bárki is felfigyelni egy hozzá szóló szellemre, ha még a lába elől elrepülő galambot sem veszi észre? Ez a gyakorlat mindkét problémával hivatott segíteni valamicskét.
Valójában a módszer bármilyen szokásos, általában másra figyelve végzett cselekvésre alkalmazható. Én csak azért választottam a mosogatást, mert szörnyen hétköznapi és megszokott voltával arra is felhívja a kipróbálói figyelmét, hogy a természetfelettit ne csak a különlegesben keresse, hanem lássa meg a mindennapiban is a csodát. Még a mosogatásban is.