Gyakorlatok, nem csak kezdő boszorkányoknak II.

Keressünk egy helyet, ahol nem leszünk megzavarva 15-20 percig, vagy ameddig végezni szeretnénk a gyakorlatot.
Helyezkedjünk el kényelmesen, és csukjuk be a szemünket.
Lazítsuk el magunkat lábujjaink hegyétől a fejünk tetejéig.
Lassan számoljunk vissza tíztől egyig.
Vegyünk egy nagy levegőt, és hosszan fújjuk ki.
Ürítsük ki a fejünket minden gondolattól. A belső monológunkat (a kis hang, ami folyamatosan kommentál mindent a fejünkben) hallgattassuk el.
Kezdjük el figyelni a légzésünket, ahogy a tüdőnkbe áramlik a levegő, majd ki onnan. Csak az érzésre figyeljünk, ne kommentáljuk magunkban azt semmilyen módon.
Miután úgy érezzük, hogy a légzésünket elég jól kiismertük, keressük meg a szívünk dobogását. Ezt is jó alaposan figyeljük meg, minden megjegyzés nélkül. Csak a testünk érzeteire figyeljünk.
A szívünk dobogását ezután kutassuk fel a verőereinkben is, szerte az egész testünkön. Élvezzük ezt egy ideig.
Az izmaink tónusát tanulmányozzuk át következőnek. Hol, mi húzódik, esetleg fáj, mi az, amit teljesen el tudtunk lazítani, mi az, amit nem. Melyik izmunknak tetszik a kiválasztott kényelmes pozíciónk, melyiknek nem. Ne próbáljunk meg velük semmit csinálni, csak figyeljük és jegyezzük meg az érzeteiket.
Végül a bőrünkre térjünk rá. Milyen érzést kelt a rajtunk lévő ruha. Hol feszít, hol hozzánk sem ér. Mi támaszt meg minket alulról, a szék, az ágy, a padló. Ahol a testünk hozzáér valamihez, ott mit is tapasztalunk pontosan.
Ezt mind vegyük lassan végig, közben egy szót sem szólva a fejünkben fecsegő kis hangocskával. Ne gondolkodjunk, csak érezzünk, érzékeljünk.
Végül egyesszerre figyeljünk mindarra, amit eddig külön-külön tanulmányoztunk.
Tartsuk fent ezt az állapotot, ameddig jólesik.
Ha úgy érezzük, itt az idő, hogy befejezzük a gyakorlatot, vegyünk pár mély levegőt.
Számoljunk el egytől tízig, lassan.
Nyissuk ki a szemünket.
Vegyünk egy nagy levegőt, és hosszan fújjuk ki.
Nyújtózkodjunk, majd lassan álljunk fel, és tornázzunk egy kicsit.

 

 

Sok manapság annyira divatos spirituális ösvény csak az emberek lelkére, főként annak gyógyítására fókuszál. Ez pedig nem helyes. A fizikai világ körülöttünk ugyanolyan fontos, mint a szellemi, vagyis a testünk is megérdemli a figyelmet. Ezen gyakorlat célja nem a saját magunk gyógyítása, hanem az, hogy megismerjük a saját testünket, és megtanuljunk rá figyelni. Annyi mai spirituális út elhanyagolja a test fontosságát, pedig nélküle most egyikünk se lenne itt, senki nem hallhatná a madarak tavaszi dalát, senki nem láthatná a virágok szép színeit.
 

Vezetett meditációk és hasonlók során nagyon jól el lehet szórakozni az embernek a saját fantáziájával, amin keresztül átsejlik a tudatalattink fergetege. Ez a gyakorlat pedig épp a vezetett meditációk ellenpontjaként lett megírva. Benne nem a fejünkben létrehozott képekre figyelünk, hanem a puszta valóságra. Sokszor találkoztam már azzal, hogy az ember a boszorkányságban a filmekben látott és könyvekben olvasott fantáziáit próbálja megélni, hogy valamennyire maga is a képzelt varázsvilág része legyen. Erre jó is a vezetett meditáció, ahol mindenféle csodát megmutathatunk magunknak. Viszont a boszorkányság nem a fantáziáról kell, hogy szóljon, hanem a valóságról, ami önmagában sokkal csodásabb és rémisztőbb minden fantasztikumnál. Csak észre kell ezt venni, és nem elvágyni belőle, anélkül, hogy megpróbálnánk megismerni igazi valóját. Épp ezért is kell megfigyelnünk testünk komplex csodáját, ami tesz minket olyan különlegessé, mint bármelyik fiktív elfet vagy vámpírt, esetleg vérfarkast. Nem el kell vágyódnunk belőle, hanem meg kell tanulnunk megfelelően használni és értékelni.

 

És persze, mint minden relaxációs gyakorlatnak, így ennek is vannak stresszoldó tulajdonságai.