A nyárfarügyekből gyógyászati célra az orvosok is készítettek kenőcsöket, melyeket Unguentum populeum néven ismertek. Ezek közül nem egy receptben visszacseng a boszorkánykenőcsök világa, hiszen gyakran tartalmaztak erősen mérgező növényeket: nadragulyát, beléndeket, mákot, de akár mandragórát is. Egy 1826-os könyv szerint az ilyen kenőcsöket helyi nyugtatóként alkalmazták gyulladásokra és aranyérre, valamint a rákkal járó fájdalmak enyhítésére, de még reumára is. Ezenkívül szoptatós anyák kirepedezett melleit kenték langyos változatával. Ennél kevésbé mérgező recepteket is ismertek ezen kenőcsfajtából, melyek csupán zsírt, rügyeket és vizet tartalmaztak, de felhasználási területük ugyanaz maradt.
A nyárfarügyeket ma is ismerik gyógyító hatásukról. A drogját Populi gemma néven lehet megtalálni, és a nyárfa ki nem nyílt levélrügyeiből áll. Hatóanyagok közül illóolajokat, flavonoidokat és fenol-glikozidákat tartalmaz. Antibakteriális hatású, és stimulálja a sebgyógyulást. A belőle készült kenőcsöt felületi bőrsebekre, külső aranyérre, valamint fagyás és napégés okozta problémákra lehet alkalmazni.
Források:
Theophilus Redwood: A supplement to the pharmacopoia
Anna Carr: Rodale's Illustrated Encyclopedia of Herbs
American Botanical Council: Therapeutic Guide to Herbal Medicines
James Rennie: A new supplement to the pharmacopæias of London, Edinburgh, Dublin and Paris
Claudia Müller-Ebeling, Christian Rätsch, Wolf-Dieter Storl: Witchcraft Medicine: Healing Arts, Shamanic Practices, and Forbidden Plants