Quantcast
Channel: Erdei varázslatok
Viewing all 272 articles
Browse latest View live

Ültess virágot - ismerj meg egy szellemet

$
0
0
Itt a tavasz, és vele a magok elvetésének is megjött az ideje. Maggyűjteményem nagysága ilyenkor igen csak megugrik, és persze jön még hozzá egy-két virághagyma is, mert sok mindennek ellen tudok állni, de a növények csábításának nem. Ma valaki meg is jegyzete rólam, hogyha bevásárláskor hirtelen eltűnök, akkor elég a virágmagok közelében keresni és biztos megleszek.

Mindenesetre, csodálatos dolog növényeket magról nevelni. Izgulni, hogy mikor is dugják ki a fejüket az első pici sziklevelek. Látni, ahogy a palánták napról napra erősödnek. Figyelni, ahogy megjelennek rajtuk ez első bimbók. Csodálni, ahogy beérnek rajtuk az első termések. Számomra ez az egyik legvarázslatosabb dolog a világon.

De több is rejtőzik a ebben, mint emberi erőfeszítés és szép látvány. Ezzel az egyszerű, de mégis nagyszerű módszerrel egy-egy növény szellemét is meg lehet ismerni. Nincs szükség nagy mágikus rítusokra, színes gyertyákra, vagy ősi kéziratokra. A tudás, amire kíváncsi vagy ott rejtőzik minden egyes pici magban, amelyet elvetsz.

Persze, azért ennél a módszernél is van pár dolog, amire energiát kell szánni, vagy kicsit máshogy kell csinálni.
Először is, a nevelést magát nem teljesítményalapúan kell megközelíteni. Minden egyes kikelt mag felér egy, a növények által adható legnagyobb keggyel, de ugyanez vonatkozik minden levélre, virágra és termésre is. Tehát, ne az legyen számodra a fontos, hogy minél több virágot (vagy bármi mást) hozzon a növény (pl. muskátliknál a virághozamot serkentő tápok), hanem az, hogy egészséges legyen.
Másodszor, szívvel és lélekkel gondozd a növényt. Ugyanis, ha az a célod, hogy megismerhesd a szellemét, először neked kell lehetőséget kell adnod neki arra, hogy megismerje a tiedet.
Harmadszor, ne csak egy növényként tekints rá, hanem egy elő, egyedi személyiségként. Soha nem fogod tudni megismerni igazán egy növény (vagy bármi/ki más szellemét), ha nem tekinted magaddal minimum egyenrangúnak. És mint ilyen létező, a növények is megérdemlik a tiszteletet. Nem te teszel szívességet azzal, hogy gondozod őket. A szívességet ők teszik neked.

Mindezt tisztázva, lássuk, hogyan is érdemes nekikezdeni egy növény szellemével való megismerkedésnek, ezen módszer segítségével.


Első lépés: tervezés, magok és egyéb hozzávalók beszerzése.
Természetesen minden elképzelés nélkül is neki lehet indulni a kertészeti boltoknak, de nem biztos, hogy ez a legcélszerűbb módszer. Érdemes végiggondolni, hogy milyen növényt is vagy képes "eltartani": egy panellakás lehetőségei jóval korlátozottabbak ezen a téren, mint egy kertes házé.
Amibe jó belegondolni egy faj kiválasztásánál:
  • mekkorára fog megnőni (azaz, befér-e a kertbe, szobába, erkélyre)
  • mennyi a fényigénye (az északi, vagy a déli ablakba érdemes berakni? a kert napos felébe kerüljön, vagy a fák árnyékába?)
  • mérgező-e, és ha igen, mennyire és pontosan melyik része, valamint a mérgezésének a tünetei (nem fogja-e véletlenül valaki megkóstolni őket, legyen az kutya/macska, de kisgyerek is?)
  • egynyári, kétnyári vagy évelő növényt néztünk-e ki (mennyi ideig szeretnél egy fajjal foglalkozni? egy retek vagy saláta nevelése jelentősen kevesebb erőfeszítést igényel, mint mondjuk egy tölgyfáé, vagy rozmaringé)
  • mik a faj optimális növekedéshez szükséges igényei (vagyis mire is van szükség az életben tartásához, egyáltalán képes lennél-e rá?)

Második lépés: magok előkészítése.
Ez  két szempontból is nagyon fontos lépés. Egyrészt, sok virág magja igényli, hogy elvetés előtt vízbe legyenek áztatva (hajnalka), esetleg fagyasztást is igényelhetnek (datura), vagy csak pár hetet vízben úszkálva a hűtőben szeretnek tölteni (mandragóra). Ennek az interneten vagy könyvekben kell utánanézni.
Másrészt, már most el kell kezdened kialakítani kapcsolatodat a növények szellemével. Beszélj a magokhoz, tölts velük időt, képzeld el, amint egészségesen felnőnek, meditálj velük, és soha ne felejtsd el dicsérni őket.

Harmadik lépés: vetés.
Nem egyformán kell elvetni minden magot, és itt ismét érdemes szakkönyvek vagy az internet segítségét igénybe venni. Tudd meg, melyik magnak mire is van szüksége a csírázáshoz.
A vetés közben a figyelmed és a szíved teljes mértékben a magokon kell, hogy legyen. Beszélgess hozzájuk, mondd el nekik, hogy milyen helyre rakod őket, mennyire szeretnéd, hogy szépen kikeljenek, és milyen gyönyörű "felnőtt" is lesz majd belőlük. Nyugtatgasd őket, hogy folyamatosan gondozni fogod őket, és vigyázni fogsz rájuk.
Elvetés után nem szabad megfeledkezni  a magok öntözéséről!
És érdemes adott időközönként rájuk nézni, hogy kikeltek-e már (én, mivel nagyon türelmes, és kicsit sem aggódó típus vagyok, akár reggel és este is hajlandó vagyok meglesni őket).

Negyedik lépés: palántázás.
Ha kikeltek a növények, és a palánták már eléggé megerősödtek, át kell ültetned őket egy nagyobb cserépbe, vagy ki a kertbe. Fontos, hogy megint csak tudasd a növénnyel, mit is csinálsz vele, és azt miért is teszed. Ültetés után a növény, addig, míg be nem fogan, sebezhetőbbé válik. Ilyenkor fokozott figyelmet tulajdoníts neki, figyeld a leveleit, és a vízigényének a változását.

Ötödik lépés: együttélés.
A növényt igényei szerint gondozni kell. Ügyelj arra, hogy mindig legyen elegendő nedvessége és fénye. Évszakváltások idején figyelj arra, hogy az új szögben eső fény nem árt-e neki. Kártevőkkel vigyázz!
Ülj le vele szemben, és gyönyörködj benne sokat. Szeresd, adj neki bőven a figyelmedből és a csodálatodból. Meditálj mellette. Révülés alatt közeledj hozzá. Kérés után vedd le egy részét, tedd a párnád alá, és így próbáld meg az álmaidba is meghívni. Ismerd meg az ízét (nem mérgező növényeknél persze), illatát, leveleinek a tapintását. Milyen a frissen hajtott leveleinek a színe? És a már elszáradóban lévőké? Tudj meg róla minél többet, igyekezz, hogy semmi ne kerülje el figyelmed vele kapcsolatban.

Hatodik lépés: elválás.
Sok növény élethossza igen rövid. Az egynyári virágok és zöldségek (borsó, retek, saláta, körömvirág, borágó, rezeda, sáfrányos szeklice, büdöske, datura, stb.) egy szezon után, a tél megérkeztével el is halnak. Mások két nyár után intenek búcsút ennek a világnak (pl. muskotályos zsálya, törökszegfű, gyűszűvirág, petrezselyem, árvácska, harangvirág, répa, stb.). Ez a természet rendje, és ellene nem is kell küzdeni. Ám a növényekkel haláluk után is tisztelettel kell bánni. Mielőtt levágod/kihúzod a földből a növény elszáradt maradványát, mutass be a szellemének egy kis füstölőáldozatot. A maradványt legjobb, ha komposztként használod fel, de felajánlásként is alkalmazhatod, vagy akár talizmánt is készíthetsz belőle, minek segítségével mindig elérheted e növény szellemét, de bármi más varázsmunkához is igénybe veheted. Amire viszont mindig ügyelni kell, hogy közöljük a növénnyel, mi is lesz a sorsa.
Még egy utolsó módszer maradt az elválásra: a temetés. Itt a maradványokat el lehet égetni (a holttestek elégetése igen ősi temetkezési módszer), majd a hamvakat a természetben szétszórni. Esetleg elásni egy kis sírba, majd a terméséből származó magból nőtt palántát ültetni a tetejére. De bármilyen más módot is kipróbálhatsz, amit csak a fantáziád el tud képzelni, vagy esetleg maga a növény kér.

A mágia alapjai: a boszorkányok piramisa

$
0
0
A boszorkányok piramisa egy modern elképzelés, mely megpróbálja leírni a varázslást végző felé támasztott elvárásokat, melyek a sikeres mágiához szükségesek. Általában négy vagy három elvárás szerepel benne, amik a képzeletbeli piramis sarkait hivatottak alkotni. Ezen elgondolásnak a származása nem teljesen tisztázott, de általában a Golden Dawn-tól szokás eredeztetni, ugyanis az írásos emlékek róla egyedül hozzájuk vezetnek vissza, és nem tovább.
Többféle formában is lehet vele találkozni a különböző mágiával foglalkozó könyvekben. Ezek közül talán  a legelterjedtebb a wicca írásokban szereplő "ismerni, akarni, merni, hallgatni" piramis. Én most a következőkben viszont egy másik, Paul Huson által megfogalmazott módját mutatom be, mely először 1970-ben jelent meg írásban, a Mastering Witchcraft című könyvében.

Megjegyezném, hogy nem értek teljesen egyet a mágiára vonatkozó állításaival, de az a reményem, hogy azért valami hasznosat mindenki talál majd benne, akit csak érdekelnek a varázslás fortélyai.

Tehát a leírás, Paul Huson alapján:

A boszorkányok varázsgyakorlata négy egyszerű szabályon alapszik, melyeket a boszorkányok piramisának szokás nevezni. A szabályok maguk a mágia négy fontos alappillérét adják, és habár önmagukban nincs bennük semmi különleges, együtt használva őket komoly eredményeket lehet elérni. Szorgalmasan kell használni őket, ugyanis csak akkor fog az ember bármit is visszakapni varázslataitól, ha hajlandó energiát is beléjük fektetni. Készen kell állni arra, hogy a földön fetrengjünk, vagy eksztázisban a fogunkat csikorgassuk, csak hogy kívánt célunkat elérjük.
A boszorkányok piramisának négy alappillére: élénk képzelet, tüzes akarat, kőkemény hit és a titokzatosságra való hajlam.

A képzelet az a képesség, minek segítségével lelki szemeink előtt képeket tudjunk megjeleníteni. Ezen készség igen fontos a mágiát végző számára, hiszen a képzelet üvegén keresztül fogja majd kivetni varázslatait. Épp ezért táplálni és értékelni kell a képzelőerőnket, a fantáziánkat.
A varázslatok sikere nagyban függ attól is, hogy mennyi érzelmi elragadtatást tudunk magunkban fellobbantani. Minél viharosabb az érzelem, annál nagyobb a siker lehetősége. Épp ezért, minél érzelmekkel telibb és mélyebben szőtt egy-egy képzeletünkben megjelenített vágy, annál hatásosabbak lesznek azok a bűbájok elvégzése alatt. A varázslatok közben bármit használhatunk, hogy elérjük azt az érzelmileg töltött állapotot, ami alatt a hideg futkos a hátunkon, és a képzelőerőnk megfelelő intenzitással tud működni (pl. parfümök, hangok, fények, vad táncok, szex, stb.)

Az akarat, mely mágikus formájában igen hasonlít az elkényeztetett gyerek akaratához, hiszen minden ellenérvet elvet, vagy figyelmen kívül hagy, hogy a "hajlítható" világot a saját akaratára hajlítsa. Ez az akarat, környezetéből kivéve, és a mindennapokba helyezve csodás példáját mutatná az extravagáns egocentrizmusnak, vagy akár a megalomániának is.
A mágikus akaratunk az a lencse, amin keresztül az érzelmek fókuszálódnak egy varázslat céljának a megszerzésére. Az eléréséhez először is mindig tudnunk kell, hogy pontosan mit szeretnénk. Ezután szűkítsük le a figyelmünket csak arra az egy dologra, mindig a tudatunkban tartva azt. Végül menjünk utána, és szerezzük meg amire vágyunk, végig kitartva mellette. Ez kell hogy legyen a hozzáállásunk mágikus munkáink során.
Az akarat erősítésére ki lehet próbálni pár módszert, melyek a koncentráció fejlesztése által hivatottak segíteni. Figyeljük pl. egy fél órán ár egy gyertya lángját, az óra percmutatóját egy teljes percig, vagy folyamatosan legyünk tudatában a kezünknek.
Nem igazán érdemes olyat akarni, amiről lelkünk legmélyén azt gondoljuk, hogy lehetetlen. Minden valószínűség szerint nem fog megtörténni, és a kudarc nagy ütés lenne a saját magunkba vetett hitünkre. Apró dolgokkal érdemes kezdeni, amiről biztosan tudjuk, hogy sikerülni fog.

A hit az, amitől minden mágikus erő szorosan függ. Hacsak nincs kőkemény hitünk a képességeinkben a varázslás sikeres végrehajtására vonatkozóan, nem fogjuk tudni elérni azt az égő intenzitását az akaratnak és képzeletnek, ami létfontosságú a mágia működéséhez. A hit az a satu, amiben mozdíthatatlanul tartod az akaratodat, melybe a képzeletedet töltöd. A hit az, ami eltöröl minden megmaradt ellenvetést, és megnyitja az utat a közvetlen cselekvés számára. Általa lehet elérni a megalomániának azt az ideiglenes állapotát, melyet mi hozunk önmagunkra a varázslás idejére, és ami nélkül mágia sem lehetséges. El kell hogy higgyük, hogy csak a sikerünk lehetséges, semmi más.

A titokzatosság csodás eredményeket hozhat. Semmi sem ér el akkora sikert egy ember figyelmének a felkeltésében, mint egy titok, bármilyen kicsi, vagy értelmetlen legyen is az. Ha pedig már megszereztük az illető figyelmét, varázslatokat is sokkal könnyebb lesz rajta végezni. Elég, ha valaki meghallja, hogy egy boszorkány mágiát végez ellene, vagy rá vonatkozóan, és - varászlatban való hitétől függetlenül - a lelke mélyén meg fogja ezt a tényt jegyezni. Innentől kezdve pedig már félig meg is van nyerve a "csata", hiszen ha már egyszer elnyerted valaki figyelmét, sokkal könnyebben tudod manipulálni is.
A titoktartásnak persze más oka is van. Ugyan már nem üldözik a boszorkányokat (legalábbis a nyugati országokban nem), de még sokan igen rossz szemmel néznek rájuk. Nem elképzelhetetlen, hogy egy mágikus munkáiról sokat fecsegő boszorkány hátrányos megkülönböztetésben részesüljön munkássága miatt. Más estekben bolondnak is nézhetik az embert, vagy kellemetlen viccek tárgyaként használják. Ezen esetek közül pedig egyik sem tesz jót a varázsláshoz szükséges hitünknek, vagy akaratunknak.
Ezenkívül, a mágia tudásból áll, a tudás pedig hatalmat hoz. A megosztott hatalom pedig elvesztett hatalom. Mikor kivetsz egy varázslatot, egy igen finom szerkezetet hozol működésbe. Ez a szerkezet ugyanabból az anyagból áll, mint az álmaink. Ha rosszat álmodunk, úgy törhetjük meg a miatta rajtunk lévő kellemetlen hangulatot, ha megosztjuk azt valakivel. Ugyanez vonatkozik a mágiára is. Ha megosztjuk valakivel, finoman ugyan, de veszít az erejéből.

Összességében tehát titokzatosság kell, hogy körüllengje a varázslat szerkezetét, ami az képzeletünkből és az akaratunkból áll, és a hitünk tart egybe. Ha ezen hozzávalók jelen vannak, akkor a mágia is sikeres lesz.

Boldog napéjegyenlőséget!

Növények a mágiában: százszorszép

$
0
0
Százszorszép

Latin név: Bellis perennis
Energia: befogadó
Elem: víz

Égitest: Vénusz
Csillagjegy: mérleg, bika
Istenségek: Freya, Artemisz, Thor
Felhasználható: szerelem, védelem
Virágnyelv:ártatlanság vagy csalárdság
Róla álmodni: tavasszal és nyáron szerencsét jelent, ősszel és télen viszont rossz ómen

Egy római mítosz szerint, az első százszorszép Belides nimfából lett, aki eredetileg egy driád volt (a driádok a fák nimfái). Belides egy nap a többi nimfával együtt táncolt egy réten, mikor magára vonta Vertumnus, a gyümölcsösök istenének a figyelmét. Vertumnus rögtön beleszeretett, ám Belides nem viszonozta az érzelmeit, és az istentől menekülve, inkább átváltozott egy Bellis virággá, vagyis százszorszéppé.
Angol neve, a daisy, az óangol daeges eage szavakból származik, melyek jelentése "a nap szeme" (nap, mint a hét egy napja, nem pedig mint az égitest). Ez a kép arra vezethető vissza, hogy a százszorszép éjszakára bezárja szirmait. De ugyanezt csinálja akkor is, amikor vihar  közeledik.
A százszorszép a  szerénység, a hűség és az újszülöttek szimbóluma. Már a 15. század óta használták a nemrég született Jézus jelképezésére a nyugati művészetekben.
Normandiában, Szent János napján (június 24.), még napkelte előtt leszedték, majd a háztetőkre rakták, hogy védelmezzen a villámcsapástól. A Rajna mentén a házak belsejében akasztották fel a virágait, mert ott a sárga közepüknek tulajdonították ugyanezt a hatást.
Igen nagy szerencsétlenséget hozónak tartják, ha valaki vad százszorszépet ültet át a kertjébe.
Az év első százszorszépéről több babona is létezik. Az egyik elképzelés szerint, az, aki leszedi, egész évre a kacérság szellemétől lesz megszállva. Egy másik szerint, nem szabad rálépni, ugyanis azon, aki ezt teszi, vagy egy közeli ismerősén, esetleg rokonán, egy éven belül százszorszépek fognak nőni (magyarul halott lesz).
A százszorszép gyökerét a fiatal lányok a párnáik alá tették, hogy a szerelmükről álmodjanak, de egyes leírások szerint arról is lehet álmodni tőle, aki nagyon hiányzik nekünk.
A "szeret, nem szeret" mondókás jóslást is hagyományosan ezzel a virággal művelték, amelynek Európa több részén különböző változatai is kifejlődtek. Az egyik ilyenben például az abc betűit kellett mondogatni, és amelyik betűnél elfogytak a szirmok, az lett a jóslást végző jövendőbelijének a nevének a kezdőbetűje. Jósoltak még a virágok sárga közepével is: feldobták őket a levegőbe, és ahányat elkaptak, annyi gyerekre számíthattak családalapítás után.
 
Gyógynövényként:
A népi gyógyászatban alkalmazták hashajtóként, fájdalom- és görcscsillapítóként, belső vérzés megszüntetésére, vértisztításra, légúti hurutok, májpanaszok, és bőrbetegségek esetén. A fiatal levele salátákhoz adva bizonyos anyagcsere-serkentő hatást mutat.
 
Ételként: a levélrózsa sóskával ízletes főzeléket ad, de saláta is készülhet belőle.


Források:
Elizabeth Silverthorne: Legends & Lore of Texas Wildflowers
Donald Watts: Dictionary of plant lore
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
A. J. Drew: A Wiccan Formulary and Herbal Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények 
Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai
Varró Aladár Béla: Gyógynövények mint háziszerek
Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World

Gyakorlatok, nem csak kezdő boszorkányoknak I.

$
0
0
Elkezdtem egy bejegyzést írni arról, hogy mely magyarul megjelent könyveket ajánlanám a boszorkányság iránt érdeklődők számára. Egyrészt, a lista vészesen rövid lett, másrészt pedig, semmi olyat nem tartalmazott, amibe konkrét gyakorlatok lettek volna leírva, amik segíthetnék egy kezdő boszorkánynak a mesterség útján való elindulást. Nagy volt a csábítás, hogy mindenkit elküldjek a Sövény Társasága oldalára, ahol a Hogyan váljak boszorkánnyá sorozat olvasható. Vagy szívesen kiküldtem volna mindenkit a természetbe, hogy maguknak fedezzék fel annak titkait. Az utolsó ötletem az volt, hogy a saját blogom olvasgatását ajánlom, és ez volt az a gondolat, amely ezen sorozat megszületését eredményezte.


Most egy ideig minden héten 1-1 egyszerű gyakorlatot fogok bemutatni, melyek a boszorkányság lényegére hivatottak rávezetni az őket alkalmazókat. Előre kijelentem, hogy nem lesz benne szó energiákról, körök kivetéséről, képzelőerőről, vezetett meditációkról, vagy csakrákról. Ha valaki ezekre kíváncsi, a könyvtárak és könyvesboltok ezotéria részlege a megfelelő keresési hely. De még révülésről sem, azért a Társaság oldaláraérdemes menni. Helyette viszont remélhetőleg egy olyan szemléletmód elérését mutatom be, mely a Természet és annak Szellemei felé orientálja az embert. Tehát abban szeretnék segíteni, hogy az érdeklődő meg tudja tenni az első lépést a boszorkányság útján, hogy aztán később biztos alapokkal rendelkezve tudjon haladni rajta.


Első gyakorlat: "A munka öröme"


Menjünk ki a konyhába, és álljunk meg a teli mosogató előtt.
Csukjuk be a szemünket, és lazítsuk el magunkat, a lábujjaink hegyétől a fejünk tetejéig.
Lassan számoljunk vissza tíztől egyig.
Vegyünk egy nagy levegőt, és hosszan fújjuk ki.
Ürítsük ki a fejünket minden gondolattól. A belső monológunkat (a kis hang, ami folyamatosan kommentál mindent a fejünkben) hallgattassuk el. Segíthet, ha a légzésünkre koncentrálunk.
Nyissuk ki a szemünket, majd a vízcsapot is a mosogató felett.
Kezdjünk el mosogatni.
Mosogatás közben csak arra figyeljünk, amit csinálunk. Az edényre a kezünkben, annak a súlyára, tapintására, a mosogatószivacsra, a vízre, a mosogatószer illatára. Figyeljünk mindezekre, ám közben ügyeljünk arra, hogy a belső monológunk ne kommentáljon semmit: ne jegyezze meg, hogy milyen illatú pontosan a mosogatószer, vagy milyen színű a tányér. Mindent figyeljünk meg tapasztalt valójában, a nélkül, hogy analizálni próbálnánk a tudatunkkal.
Természetesen közben a gondolatainkat se engedjük elkalandozni a kedvenc filmsorozatunk, vagy a befizetendő számlák irányába.
Mosogatás után lépjünk el a mosogatótól, és újra csukjuk be a szemünket.
Számoljunk el egytől tízig, lassan.
Nyissuk ki a szemünket.
Vegyünk egy nagy levegőt, és hosszan fújjuk ki.
Töröljük szárazra a kezünket.

A gyakorlat céljáról:

Az emberek legtöbbje igen ritkán figyel a környezetére, helyette folyton a saját problémáinkon jár az eszünk. Ez két szempontból sem jó: egyrészt, fokozza a stresszt, másrészt, ilyenkor nem figyelünk a minket körülvevő világra és lényeire, ami egy boszorkány számára elengedhetetlen. Ugyan hogy akar bárki is felfigyelni egy hozzá szóló szellemre, ha még a lába elől elrepülő galambot sem veszi észre? Ez a gyakorlat mindkét problémával hivatott segíteni valamicskét.

Valójában a módszer bármilyen szokásos, általában másra figyelve végzett cselekvésre alkalmazható. Én csak azért választottam a mosogatást, mert szörnyen hétköznapi és megszokott voltával arra is felhívja a kipróbálói figyelmét, hogy a természetfelettit ne csak a különlegesben keresse, hanem lássa meg a mindennapiban is a csodát. Még a mosogatásban is.

Mágikus tinták

$
0
0
A különféle mágikus módszerekben sokszor előfordul az az utasítás, hogy valamilyen speciális szöveget, nevet le kell írni, esetleg egy bizonyos szimbólumot lerajzolni. Ehhez persze azt is gyakran megadják, hogy a hatásosság kedvéért bizonyos mágikus tintákat is szükséges használni, melyeknek vagy könnyebb, vagy nehezebb az elkészítése.

Már az ókori Egyiptomból is fennmaradtak olyan varázslatokat tartalmazó papiruszok, melyekben elő van írva, hogy a varázslat szövegét különleges módon elkészített tintával kell lejegyezni. Egy konkrét varázslat például, mely Bes isten segítsége által hivatott álmokat hozni, egy olyan tintát kívánt, mely tehén és fehér gerle véréből állt, valamint tartalmazott még friss tömjént, mirhát, fekete írótintát, cinnabaritot, eperfa gyümölcsének levét, esővizet és fehér üröm valamint közönséges bükköny levét.

Ókori görög mágikus feljegyzések hét vagy kilenc hozzávalóból készült tintákat írnak elő, de igen kedvelt volt a mirhával kevert tinta használata is. Bizonyos Mithrászhoz kapcsolt rituálékhoz elő volt írva, hogy a tintát csak újholdkor, méghozzá akkor, mikor az az Oroszlán csillagjegybe esik, kell elkészíteni. Igen kedvelt volt még a különböző állati-, és az emberi vér használata is.

Természetesen a későbbi években sem feledkeztek el a tinták mágikus erejéről. Például Pedro Sarmientóról (1532-1592), egy spanyol tengerészről és felfedezőről, akit többször is megvádoltak különféle mágikus praktikákkal, egyszer azt állították, hogy olyan tinták birtokában van, melyek a szerelmes leveleket ellenállhatatlanná teszik az azokat olvasó nők számára. A grimoire-ok írása során is különleges tintákat alkalmaztak több alkalommal is, melyek akár állati, vagy emberi vért is tartalmazhattak. Ekkoriban is kedvelt eszköznek számított a mirhát tartalmazó tinta, de egyszerűen a keresztény papok által megszentelt darabok is előírásra került egyes feljegyzésekben.

A mágikus tintákat manapság is szokás használni. Ezek egy része természetes anyagok felhasználásával készül, egy-egy növények festőtulajdonságait kihasználva. Másik részük külön receptek alapján készül, és ezek közül három változat igen nagy hírnévnek örvend napjainkban. Az egyik a "sárkányvér" névre hallgat, és erőt, hatalmat, mások befolyásolását, mindenféle dolgok kiűzését, démonűzést és megtisztítást segít elő. A másik "gerlevér" néven ismert, és a gazdagság növelésére, szerelemért, dolgok vonzásáért és barátságért alkalmazzák. A harmadik pedig a "denevérvér", mely káoszt és feszültséget hoz, vagy kiváló valami/ki végleges eltüntetésére az életünkből. Ezen tinták receptjeire több változat is ismert. Én most Denise Alvarado Voodoo Hoodoo Spellbook című könyvében szereplő leírásokat osztom itt meg. Amit fontosnak érzek megjegyezni, hogy egyik általam ismert receptváltozat sem kér valódi állati vért, helyette a vörös színt a sárkányvér gyantából nyerik hozzájuk.

Sárkányvér:
  • 1 rész porított sárkányvér gyanta
  • 1 rész porított gumiarábikum
  • szükség szerint alkohol (pl. vodka)
Tedd a gyantákat egy lezárható üvegbe, majd önts rá annyi alkoholt, hogy az ellepje őket. A gyanta fokozatosan az alkoholba fogja engedni a színét, így hagyd állni pár napig, hétig. Először majd ki kell próbálni, és csak ha már elérte a megfelelő színárnyalatot (száradás közben még világosodnak a tinták színei a papíron) szabad leszűrni. Napfénytől védve, barna üvegben kell a kész tintát tárolni.

Gerlevér:
  • 1 rész porított sárkányvér
  • 1 rész porított gumiarábikum
  • 2 csepp fahéj illóolaj
  • 2 csepp rózsa illóolaj
  • 2 csepp babér illóolaj
  • szükség szerint alkohol

Denevérvér:
  • 4 rész porított sárkányvér
  • 1 rész porított mirha
  • 2 csepp fahéj illóolaj
  • 2 csepp indigó színezék
  • 1 rész porított gumiarábikum
  • szükség szerint alkohol

Források:
Christopher A. Faraone, Christopher A. Faraone Dirk Obbink: Magika Hiera: Ancient Greek Magic and Religion
Scott B. Noegel, Joel Walker, Brannon M. Wheeler: Prayer, Magic and the Stars in the Ancient and Late Antique World
Owen Davies: Grimoires: A History of Magic Books
Maya Heath: Magical Oils by Moonlight
Lewis Spence: An Encyclopaedia of Occultism
Denise Alvarado: Voodoo Hoodoo Spellbook
Gerina Dunwich: Exploring Spellcraft: How to Create and Cast Effective Spells

Gyakorlatok, nem csak kezdő boszorkányoknak II.

$
0
0
Érdemes sorban haladni a gyakorlatokkal, mert, habár egymagukban is hasznos alkalmazni őket, de azért alapvetően egymásra épülnek.

Az eddig megjelentek:
Első gyakorlat


  Második gyakorlat: "A testem is én vagyok" 

Keressünk egy helyet, ahol nem leszünk megzavarva 15-20 percig, vagy ameddig végezni szeretnénk a gyakorlatot.
Helyezkedjünk el kényelmesen, és csukjuk be a szemünket.
Lazítsuk el magunkat lábujjaink hegyétől a fejünk tetejéig.
Lassan számoljunk vissza tíztől egyig.
Vegyünk egy nagy levegőt, és hosszan fújjuk ki.
Ürítsük ki a fejünket minden gondolattól. A belső monológunkat (a kis hang, ami folyamatosan kommentál mindent a fejünkben) hallgattassuk el.
Kezdjük el figyelni a légzésünket, ahogy a tüdőnkbe áramlik a levegő, majd ki onnan. Csak az érzésre figyeljünk, ne kommentáljuk magunkban azt semmilyen módon.
Miután úgy érezzük, hogy a légzésünket elég jól kiismertük, keressük meg a szívünk dobogását. Ezt is jó alaposan figyeljük meg, minden megjegyzés nélkül. Csak a testünk érzeteire figyeljünk.
A szívünk dobogását ezután kutassuk fel a verőereinkben is, szerte az egész testünkön. Élvezzük ezt egy ideig.
Az izmaink tónusát tanulmányozzuk át következőnek. Hol, mi húzódik, esetleg fáj, mi az, amit teljesen el tudtunk lazítani, mi az, amit nem. Melyik izmunknak tetszik a kiválasztott kényelmes pozíciónk, melyiknek nem. Ne próbáljunk meg velük semmit csinálni, csak figyeljük és jegyezzük meg az érzeteiket.
Végül a bőrünkre térjünk rá. Milyen érzést kelt a rajtunk lévő ruha. Hol feszít, hol hozzánk sem ér. Mi támaszt meg minket alulról, a szék, az ágy, a padló. Ahol a testünk hozzáér valamihez, ott mit is tapasztalunk pontosan.
Ezt mind vegyük lassan végig, közben egy szót sem szólva a fejünkben fecsegő kis hangocskával. Ne gondolkodjunk, csak érezzünk, érzékeljünk.
Végül egyesszerre figyeljünk mindarra, amit eddig külön-külön tanulmányoztunk.
Tartsuk fent ezt az állapotot, ameddig jólesik.
Ha úgy érezzük, itt az idő, hogy befejezzük a gyakorlatot, vegyünk pár mély levegőt.
Számoljunk el egytől tízig, lassan.
Nyissuk ki a szemünket.
Vegyünk egy nagy levegőt, és hosszan fújjuk ki.
Nyújtózkodjunk, majd lassan álljunk fel, és tornázzunk egy kicsit.
 
A gyakorlat céljáról:
 
Sok manapság annyira divatos spirituális ösvény csak az emberek lelkére, főként annak gyógyítására fókuszál. Ez pedig nem helyes. A fizikai világ körülöttünk ugyanolyan fontos, mint a szellemi, vagyis a testünk is megérdemli a figyelmet. Ezen gyakorlat célja nem a saját magunk gyógyítása, hanem az, hogy megismerjük a saját testünket, és megtanuljunk rá figyelni. Annyi mai spirituális út elhanyagolja a test fontosságát, pedig nélküle most egyikünk se lenne itt, senki nem hallhatná a madarak tavaszi dalát, senki nem láthatná a virágok szép színeit.
 
Vezetett meditációk és hasonlók során nagyon jól el lehet szórakozni az embernek a saját fantáziájával, amin keresztül átsejlik a tudatalattink fergetege. Ez a gyakorlat pedig épp a vezetett meditációk ellenpontjaként lett megírva. Benne nem a fejünkben létrehozott képekre figyelünk, hanem a puszta valóságra. Sokszor találkoztam már azzal, hogy az ember a boszorkányságban a filmekben látott és könyvekben olvasott fantáziáit próbálja megélni, hogy valamennyire maga is a képzelt varázsvilág része legyen. Erre jó is a vezetett meditáció, ahol mindenféle csodát megmutathatunk magunknak. Viszont a boszorkányság nem a fantáziáról kell, hogy szóljon, hanem a valóságról, ami önmagában sokkal csodásabb és rémisztőbb minden fantasztikumnál. Csak észre kell ezt venni, és nem elvágyni belőle, anélkül, hogy megpróbálnánk megismerni igazi valóját. Épp ezért is kell megfigyelnünk testünk komplex csodáját, ami tesz minket olyan különlegessé, mint bármelyik fiktív elfet vagy vámpírt, esetleg vérfarkast. Nem el kell vágyódnunk belőle, hanem meg kell tanulnunk megfelelően használni és értékelni.
 
És persze, mint minden relaxációs gyakorlatnak, így ennek is vannak stresszoldó tulajdonságai.

Nyárfarügyek kenőcse: Unguentum populeum

$
0
0
A nyárfafajok (közölük is kimondottan a fekete nyárfa) rügyei gyakran szerepeltek a híres-neves boszorkánykenőcs hozzávalói közt felsorolva. Az ilyen leírásokban gyakran voltak az összetevők között olyan növények is, melyeknek nincs tudatmódosító hatása (pl. petrezselyem, vérontófű), ám ma már ismeretlen okból a kenőcshöz adták őket. A nyárfarügy is ezek közé tartozott, habár, egy 1857-es könyv szerint, a rügyekben található gyanta meggátolja a disznózsír megavasodását, így ezen céllal is adhatták a sokszor zsírral készült kenőcsökhöz.

A nyárfarügyekből gyógyászati célra az orvosok is készítettek kenőcsöket, melyeket Unguentum populeum néven ismertek. Ezek közül nem egy receptben visszacseng a boszorkánykenőcsök világa, hiszen gyakran tartalmaztak erősen mérgező növényeket: nadragulyát, beléndeket, mákot, de akár mandragórát is. Egy 1826-os könyv szerint az ilyen kenőcsöket helyi nyugtatóként alkalmazták gyulladásokra és aranyérre, valamint a rákkal járó fájdalmak enyhítésére, de még reumára is. Ezenkívül szoptatós anyák kirepedezett melleit kenték langyos változatával. Ennél kevésbé mérgező recepteket is ismertek ezen kenőcsfajtából, melyek csupán zsírt, rügyeket és vizet tartalmaztak, de felhasználási területük ugyanaz maradt.

A nyárfarügyeket ma is ismerik gyógyító hatásukról. A drogját Populi gemma néven lehet megtalálni, és a nyárfa ki nem nyílt levélrügyeiből áll. Hatóanyagok közül illóolajokat, flavonoidokat és fenol-glikozidákat tartalmaz. Antibakteriális hatású, és stimulálja a sebgyógyulást. A belőle készült kenőcsöt felületi bőrsebekre, külső aranyérre, valamint fagyás és napégés okozta problémákra lehet alkalmazni.


Források:
Theophilus Redwood: A supplement to the pharmacopoia
Anna Carr: Rodale's Illustrated Encyclopedia of Herbs
American Botanical Council: Therapeutic Guide to Herbal Medicines
James Rennie: A new supplement to the pharmacopæias of London, Edinburgh, Dublin and Paris
Claudia Müller-Ebeling, Christian Rätsch, Wolf-Dieter Storl: Witchcraft Medicine: Healing Arts, Shamanic Practices, and Forbidden Plants

Csak pár mondat

$
0
0
Ne ragadj le a részleteknél!
Ne ragaszkodj a tökéletes időjáráshoz!
Ne ragaszkodj a tökéletes holdálláshoz!
Ne ragaszkodj a tökéletes pillanathoz!
Ne ragaszkodj a tökéletes helyhez se!
Csak menj ki a szabadba, a Természetbe, és foglalkozz a Természettel!

Cselekedj, a helyett, hogy azt tervezgeted, mikor lesz a csillagok állása tökéletes, a rituálé elég összetett és jelentőségteljes, a hely pedig elég varázslatos.

A Természet is tökéletlen, és épp ezért tökéletes!
Ha folyton csak a megfelelő részletekre vársz, soha nem fogsz elérni semmit!

Ne akarj a Természetnek bonyolult szertartásokat bemutatni, attól Neki nem lesz jobb.
Szedj egy kis szemetet, akkor hasznosabb vagy!

A gyertyák színétől és a füstölő illatától nem lesz mágikusan egészségesebb a környezetünk.
A fákra kötött műszálas szalagok és a mécsesek alumínium tokja viszont sokáig nem fog lebomlani, szennyezve azt, amit óvnunk kéne.

Ne ragadj le a külsőségeknél!
A lobogó köpenyektől, és a csillogó fejdíszektől nem fog jobban vonzódni hozzád egy-egy szellem.
Ne attól érezd magad boszorkánynak, hogy pogány zenét hallgatsz, vagy hogy pentagrammát viselsz a nyakadban.
Érezd magad attól boszorkánynak, hogy észreveszed az úton a lábad előtt elfutó bogarat, és nem lépsz rá!

A helyett, hogy azt tanulmányozod, hogyan tudsz az ibolyából, vagy az árvácskából süteményt és más különlegességeket csinálni, kérdezd azt, hogy Te mit tudsz tenni az ibolyáért, vagy az árvácskáért!

Ne csak akkor légy boszorkány, amikor elvégzed a napi, vagy havi szertartásodat, gyakorlatodat!
Ne halogasd, hogy majd ettől vagy attól kezdve fogok boszorkányos dolgokat gyakorolni!
Nem kell mindent teliholdakhoz, napfordulókhoz kötni.
Minden nap, minden perce varázslatos gyakorlat lehet, csupán oda kell figyelni a Természetre körülöttünk.

A boszorkányság nem arról szól, hogy önmagadat gyógyítsd!
Nem is arról, hogy más embereket gyógyíts!
A boszorkányság nem az emberek között lakozik, hanem a Földben,  az Erdő fái közt, a Mocsarak mélyén, a Tűz forróságában, a szélfútta Hegytetőn, a Tenger morajlásában.
Ne emberi tanítókat keress, helyette menj el a hozzád legközelebb lévő Fához, és kérdezd meg Tőle, hogy hajlandó volna-e hagyni, hogy megismerd.

Ne hidd, hogy a Természetnek az a dolga, hogy Téged segítsen, vagy tanítson!
Ne követelj Tőle, mint egy hisztis kisgyermek, hanem kérleld, mint élet és halál ismerőjét és elhozóját!
A Természet útmutatása a legnagyobb kegy, nem pedig egy emberi privilégium.

Boldog Beltane-t!

Másokat idézve IV.

$
0
0
Ez a Másokat idézve kicsit más lesz, mint az eddigiek. Most nem több internetes oldalról lesznek összeválogatva az idézetek, hanem egy adott könyvből, méghozzá Peter Gray nem is olyan rég megjelent Apocalyptic Witchcraft című írásából, melyet a Scarlet Imprint nevű kiadó adott ki (és akiknek a honlapjáról még meg is lehet rendelni itt).


14. oldal:
"A boszorkányság a mi intim kapcsolatunk az élet hálójával."
"[A boszorkányság] Szívet és hangot ad a köveknek és fáknak."
"[A boszorkányság] Hátat fordít annak a civilizációnak, mely ismeri az árát mindennek, míg az értékét semminek."

94. oldal: 
"A boszorkányság és a samanizmus a kirepülésnek és a visszatérésnek a művészete, ahogy bárki, aki töltött már időt a hegyekben meg fogja érteni. A tekinteted egyedül a havas csúcsokra fókuszálva meg fogsz halni, míg nem merve soha nem fogod elérni a magasságot."


141. oldal: 
"Az én felfogásom szerint, a boszorkányság nem egy folyamatosan gyakorolt kultusz, viszont bizonyíthatóan része egy történelmi folyamatnak, nem pedig csak egy tévelygés, ami az inkvizíció fejében szilárdult meg."

156. oldal: 
"Legrosszabb formájában a boszorkányság a nyugaton egyszerűen érzés, egy szentimentális ömlengés és engedékenység, ami nyugalmat ad azoknak, akik érzelmileg sérültek a nevelésük folyamán, de nem lép tovább ennél a csecsemői korszaknál."

157. oldal: 
"Javaslom, hogy a boszorkányságot legjobban animistaként lehet leírni, [...]. "

162. oldal: 
"A boszorkányságban nincs elválasztva a spirituális és az anyagi, ők egymásba vannak fonódva."

163. oldal: 
"A természetes világ a boszorkányság természetfeletti világa, átszőve a napkelte és napnyugta élénk selymeivel. (...) Milyen butaság is nem észrevenni, hogy ez az a táj, amire az álmaink alapozódnak."

165. oldal: 
"A boszorkányság része az élő fajok és kapcsolatok hálójának, egy világnak, amit elfelejtettünk megfigyelni, megérteni, vagy benne élni. Sok ember, aki ezt a bekezdést olvassa, még a Hold állását sem fogja tudni, és ha megkérdezik tőlük, ők nem ösztönösen az ég megfelelő részére fognak nézni, hanem le a számítógépeikre. Nem fogják tudni megnevezni a növényeket, madarakat, vagy állatokat egy méter, vagy mérföld körben az ajtójuktól. A boszorkányság megkívánja, hogy megtegyük ezeket az első dolgokat, [...]."

166. oldal: 
"A földünk, a fáink, az állatok és elemek szellemet hordoznak magukban. Hagyjuk a familiárisainkat, szó szerint a családunkat elpusztítani? Ha van bármi valós hitünk, vagy tapasztalatunk a szellemmel, akkor az nem kéri, hanem megköveteli, hogy harcoljunk érte."

167. oldal: 
"Meghívni a negyedeket, megfeledkezve a talajvízfelszín szintjének csökkenéséről és a tengerszint emelkedéséről, tűzviharokról, melyek átsöpörnek Ausztrálián és Brazílián, a talajunk eltűnéséről, ami ezer évig nő egy hüvelyket, csupán egy esztelen élvezkedés. Az animizmus nem szakadhat el az élet szenvedésétől, a samanizmus nem szakadhat el az élet szenvedésétől, és az élő boszorkányság sem."

Gyakorlatok, nem csak kezdő boszorkányoknak III.

$
0
0
Érdemes sorban haladni a gyakorlatokkal, mert, habár egymagukban is hasznos alkalmazni őket, de azért alapvetően egymásra épülnek.

Az eddig megjelentek:
Első gyakorlat
Második gyakorlat


Harmadik gyakorlat(csokor): "Jelenlét"

Naponta legalább kétszer keresd meg a Napot az égen! A Nap sokszor még akkor is átsejlik, ha felhős az ég, de ha egyáltalán nem látni, akkor is jó megkeresni, hogy honnan is szűrődik át kb. a fénye.

Naponta legalább egyszer keresd meg a Holdat ez égen! Tipp: növő hold esetén napnyugta környékén, vagy után érdemes keresni, míg fogyó holdnál napkelte előtt és után. Újhold idején pedig egyáltalán nem látni.

Figyeld meg, hogy pontosan mikor megy le, vagy kel fel a nap, attól függően, bioritmusodnak mi a kellemesebb. Figyeld meg alaposan az egész folyamatot. Időnként viszont nézd meg a másik eseményt is, még akkor is, ha e miatt jóval korábban kell felkelned.

Naponta gyönyörködj a csillagos égben, és tanuld meg felismerni rajta a csillagképeket!

Ha napközben fúj a szél, menj ki, és egy percre állj meg, és élvezd, amint a szél elzúg melletted.

Járj esernyő nélkül ez esőben!

Figyeld meg a beborult, szürke ég finom kontrasztjait!

Figyeld meg, milyen növények élnek lakóhelyed közelében! Szerezz be egy növényhatározót, és próbáld meg beazonosítani őket!

Figyeld meg, milyen állatok élnek lakóhelyed közelében! Szerezz be egy állathatározót, és próbáld meg beazonosítani őket!

Tanuld meg lakóhelyed jellegzetes állatait felismerni a hangjukról!

A gyakorlat céljáról:

Az előző két gyakorlattal kontrollált, szobai körülmények között lehetett ismerkedni a figyelem csodájával. Ez alkalommal viszont már kilépünk az ajtón, és a természetes környezetünkhöz kezdünk el közeledni. Ennek pedig az első lépése, hogy újra ráhangoljuk magunkat az élet ritmusára, a napok és évszakok váltakozására, a növények és állatok viselkedésére.
Ez az alapszint.

Erőállatok (totemállatok) és az emberi személyiség

$
0
0
Tajtékos kabócák lárvái elrejtőzve
a tajtékjukban
Manapság az okkultizmus, a boszorkányság, de még a New Age iránt érdeklődő emberek körében is elterjedt a totemállatok, vagy helyesebben talán, az erőállatok elképzelése (mivel a totemállat kifejezés néprajzi értelme nem felel meg az ilyen körökben használt állati segítőkre). Általában minden erről a témáról író személy megegyezik abban, hogy egy-egy ilyen állat nem fizikai természetű; az egész faját képviseli (pl. egy oroszlán nem egy adott oroszlánt, hanem az egész oroszlán fajt rejti magában), valamint hogy az embereket hivatott segíteni és támogatni. Sok eltérés van azonban a különböző forrásokban azt illetően, hogy egy ilyen nem-fizikai kísérő meddig marad egy ember mellett (egy lecke, egy év, öt év, életszakasz, egész élet?), hogyan hivatott őt segíteni (gyógyít, tanít, leckéket hoz az utunkba, átsegít a nehézségeken?), vagy hogy hogyan érdemes hozzá közeledni (állatutánzó táncok, vizualizáció, révülés, "mi a kedvenc állatunk?"- és hasonló kérdésekkel való találgatás).

Egy, az erőállatokhoz szinte mindig hozzákapcsolt  téves elképzelés, hogy az állat faja valamilyen módon leírja a hozzá tartozó ember személyiségi jegyeit. Az interneten rengeteg olyan oldalt lehet lelni, melyeken hosszan ecsetelik, hogy milyen is azon emberek személyisége, akik egy-egy bizonyos erőállattal rendelkeznek. Így lesznek azok az emberek, akik farkas erőállattal/totemmel rendelkeznek bölcsek, hűségesek, intelligensek és erősek, míg azok, akik medvével természetes vezetői készséggel rendelkezőek, erősek és kreatív álmodók, vagy azok, akik a kígyóval, érzékiek, ravaszak, magabiztosak és elbűvölőek.

Ez az hibás elgondolás valószínűleg onnan származik, hogy az eredeti totemista népek hite szerint egy-egy embercsoportnak, nemzetségnek, vagy törzsnek egy adott, állati természetű közös őse volt, akitől őket eredeztethetni lehetett. Így tehát, lévén egy felmenőről volt szó, a csoport tagjai magától értetődően hordozhatták magukon valamely tulajdonságait állati ősüknek. Az természetesen kérdéses, hogy abban, hogy a csoport egy tagja mennyire vette át az ős tulajdonságait mekkora  szerep jutott a nevelés és a csoport személyiségalakító erejének, vagy az ős szellemével való kapcsolatnak.

A mai nyugati emberek világban viszont, ahol senki nem származtatja magát állati ősöktől, ezen logika (és a totem kifejezés) használata nem helyes. A modern ember nem olyan emberi közösségben létezik, mely elvárná tőle, vagy úgy nevelné fel, hogy bizonyos állattokhoz hasonlatos tulajdonságokat vegyen magára, és a szellemi kapcsolat is hiányzik, mely az ismeretlen állati ős személyiségét belénk táplálná (már ha beszélhetünk egyáltalán ilyenről, hiszen kétes, hogy a felmenőink valaha is ismertek ilyen őst).

Tehát, az ember tulajdonságait nem a vélt, vagy ténylegesen ismert totemeinek a kiléte határozza meg. Attól még, hogy valaki farkas totemmel rendelkezik, nem lesz bölcs, vagy intelligens, de még hűséges sem. Az viszont előfordulhat, hogy ha felveszi az ember a kapcsolatot egy erőállattal, és hajlandó tanulni tőle, de legfőképp a totem is hajlandó tanítani, megtanulhat olyan leckéket, melyek gazdagíthatják a személyiségét. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a farkasok bölccsé tesznek, vagy az oroszlánok büszkévé. Az is nagyon könnyen előfordulhat, hogy az állat valami teljesen mást szeretne éppen a fejünkbe vésni, mint azt mi oly szépen elképzeljük magunknak.
Épp ezért nem is érdemes "menő" állatokra áhítozni, ha elhatározzuk, hogy megkeressük állati segítőinket. Habár a farkasok, medvék, oroszlánok, sasok és szarvasok nagyon hangzatosak, de lehet, hogy egy egyszerű tajtékos kabócától számunkra hasznosabbat tudunk tanulni, mint egy olyan állattól, mely valószínű, hogy éppen szóba se akar állni velünk.

Egy tanulságos történet

$
0
0
A következő idézet Robin Artisson Witching Way of the Hollow Hill című könyvében található, amit maga az író is egy másik könyv ( Katharine Briggs: The Encyclopedia of Fairies) alapján idéz. A szöveget magát egy Mrs. Balfour nevű hölgy jegyezte le, egy Lincolnshire (Anglia) északi részén elő embertől, az 1800-as évek végén.
Megjegyzendő, hogy a szövegben szereplő idegenek nem az UFÓ-k, hanem valamilyen természeti szellemek, melyek "idegen" elnevezése onnan ered, hogy az emberektől idegenek voltak: máshogy öltözködtek, viselkedtek és a vadonban éltek. Nevezték még őket "kis embereknek" is, utalva kicsiny méretükre, vagy "zöldkabátosoknak", mivel általában ilyen ruhában látták őket

"Az emberek azt gondolták, hogy az idegenek segítették a gabonát megérni, minden zöld dolgot nőni, és ők festették a virágokra a színeket, a pirosakat és barnákat pedig a gyümölcsökre és a sárguló levelekre. Épp ezért, ha megsértették őket, a dolgok elenyésztek, elszáradtak, az aratás rossz lett, és az emberek éhesen maradtak. Így azok megtettek mindent, hogy kielégítsék a kis embereket, és a barátaik maradjanak. A kertekben, az első virágok, az első gyümölcsök, az első káposzta vagy mi egyéb - mindezeket elviszik a legközelebbi lapos kőre, és kifektetik őket az idegeneknek; a mezőkön az első gabonakévét, vagy az első burgonyákat nekik adják, és odahaza, mielőtt elkezdenek enni, egy pici kenyeret és egy csepp tejet vagy sört a kandallóba dobtak, hogy a zöldkabátosok ne éhezzenek, vagy szomjazzanak.
...
A történet szerint, minden rendben ment a földdel és az emberekkel, míg fenntartották ezeket a szokásokat. De, ahogy az idő múlt, az emberek figyelmetlenné váltak. Nem öntöttek ki italáldozatot, a nagy, lapos köveket üresen hagyták, néha még össze is törték, és elhordták őket. Több volt a templomba járás, és idővel egy olyan generáció nőtt fel, mely szinte teljesen megfeledkezett az idegenekről. Csak a javasasszonyok emlékeztek.
Eleinte semmi nem történt, az idegenek nehezen hitték el, hogy régi imádóik elhagyták őket. Végül dühösek lettek, és visszavágtak. Aratás, aratás után rossz lett, nem nőtt a gabona se a széna, az állatok megbetegedtek a farmokon, a gyerekek elsorvadtak, és nem volt étel, amit nekik lehetett volna adni. Aztán a férfiak azt a kicsit, amit összeszedtek italra költötték, míg a nők ópiumra. Eszüket vesztették, és nem tudtak semmire gondolni megoldásként; senki, kivéve a javasasszonyok.
Összegyűltek, és végrehajtottak egy ünnepélyes jóslási szertartást, tűzzel és vérrel (valószínűleg a köveken), és amikor megtudták, mi csinálja a bajt, mindannyian az emberek közé mentek, és összehívták őket a keresztúthoz, késő szürkületben, majd ott elmondták nekik a probléma okát, és elmagyarázták a régi emberek gyakorlatait. És a nők, visszaemlékezve az összes kis sírra a temetőben, és a sorvadozó babákra a karjaikon, kijelentették, hogy a régi utakhoz újra vissza kell térni, és a férfiak egyetértettek velük.
Így hazamentek, és kiöntötték az italáldozatokat, kihelyezték az első darabjait annak a kevésnek, amijük volt, és megtanították a gyerekeiket, hogy tiszteljék az idegeneket. Majd, lassacskán, a dolgok javulni kezdtek, a gyerekek megerősödtek, a termés nőtt, az állatok gyarapodtak. Mégis, többé nem voltak olyan boldogok az idők, mint annak előtte; a láz továbbra is a föld fölött lebegett. Rossz dolog elhagyni a régi utakat; és ami egyszer elveszik, soha nem szerezhető ugyanúgy vissza."

Felajánlások miértjéről

$
0
0
A hétvégén jártam egy erdőben.


Szokás szerint, szedtem egy kevéske szemetet (szerencsére alig volt), és hagytam ott felajánlást is.
Az ajándékaimat eredeti tervem alapján egy tölgy tövébe akartam helyezni, ám végül egy gyertyán jelentkezett értük. Persze, azért egy tölgynek is adtam valamicskét. (Nekem a tölgyek idősebb példányai mindig úgy tűnnek, mint egy-egy hely felelős őrzői, így ha egy helyi társulásnak akarok felajánlást adni, azt szeretem alattuk elhelyezni.)

Sétáltam tovább az erdőben, mígnem találkoztam egy fiatal Bükkfával. Ő volt olyan kedves, és megosztott velem valamit, a felajánlások miértjéről. Megkérdeztem Tőle, hogy megoszthatnám-e ezt másokkal is. Nem ellenkezett.


Az emberek hajlamosak úgy gondolni a Szellemeknek, a Természetnek tett felajánlásokra, mint valami nagy jótettre; egy imádati gyakorlatra, amit ezen létezők előtti nagy hála kimutatásaként teszünk meg. Az előző kis történetben is az szerepel, hogy az emberek a termés első részét mindig a természeti szellemeknek adták, mint valamiféle imádat részét. A Szellemek hatalmasabbak, mint az emberek, így, hogy ne bántsanak minket, hogy a jó indulatuk felénk megmaradjon, hogy barátságosak legyenek velünk, mi felajánlásokat teszünk Nekik.

Pedig a felajánlások nem erről kellene, hogy szóljanak.


A Természetben minden táplálkozik valamivel, és cserébe táplál valamit, ügyelve a fajok egyensúlyára. Ehhez a finom harmóniához minden egyes egysejtű, növény és állat hozzátartozik, és közösen dolgoznak érte. Kivéve az embert. Mi hajlamosak vagyunk csak magunkkal törődni, csak elvenni, és nem adni vissza semmit (már ha a sok mérgező anyagot nem számoljuk), és ezt a problémát nagy számunk még tetézi is.
A felajánlás azért van, hogy megpróbáljunk tudatosan tenni a Természet harmóniájához való tartozásunk érdekében. A Természetnek nem kiváltásága az, hogy ajándékokat kap tőlünk, hanem magától értetődő jussa.
A bükkfa is engedi, hogy a különféle rovarok lárvái táplálkozzanak belőle, nekünk pedig az a legkevesebb, hogy visszaadunk valamicskét mindabból, amit a Természet nekünk nyújt. Lehet ez az időnk és fáradtságunk, ha elmegyünk szemetet gyűjteni, vagy a boltban vásárolt magok télen a madarak etetésére, de a kertünkben termett gyümölcsök egy részének a felajánlása is. A lényeg, hogy ne csak elvegyünk, hanem vissza is adjunk.

A mágia alapjai: reprezentációk és varázslatok

$
0
0
A világ varázshagyományait és a manapság írt varázslatokat szemlélve igen változatos képet láthat maga előtt a megfigyelő: a voodoo-babáktól, a ráolvasásokon át, a démonok idézéséig minden (és még több) megtalálható köztük. A varázslatok többségének mégis a lényege az, hogy egy bizonyos vágy, cél elérése érdekében, a kívánt helyzetet megjelenítik valamilyen fizikai formában, szimbólumok, vagy különféle reprezentációk segítségével. Ilyen pl. a szerelmi varázslat, melyben két bábut kötnek össze, így reprezentálva a létező embereket és a köztük óhajtott kapcsolatot. Az alapelgondolás az, hogy ha a két embert (vagy bármi mást) reprezentáló tárgyon megtörténik az óhajtott változás, akkor az majd a reprezentált emberen (vagy bármi máson) is be fog következni. Ez a hasonlósági mágia egyik alappillére, miszerint bármely erő hatása kiváltható annak az utánzásával, legyen szó szerelemről, ártásról, pénzszerzésről, vagy szerencséről.

Ezeket a szimbólumokat a mai mágiában megfelelések néven szokás emlegetni, és az idők folyamán igen bonyolult rendszer képződött belőlük az emberi felfogásban. Manapság már több oldalnyi leírást lehet lelni arról, hogy egy adott cél érdekében milyen szimbólumok alkalmazhatóak a varázslatokban; vagy éppen arról, hogy milyen égtáj az, mely a munkánkat szimbolikájával (vagy ahogy divatos mondani: erejével) felerősítheti. A mágikus gondolkodásra ugyanis alapvetően jellemző, hogy minél bonyolultabb, annál jobb: minél több reprezentációt (égtáj, időpont, színek, kövek, növények, illatok, stb.) használ a varázsló, annál nagyobb eséllyel teljesül a mágia célja. Épp ezért van oly sok varázslatban megszabva, hogy mely hold-, és/vagy napállásnál kell elvégezni, milyen színű gyertyát kell égetni, milyen illatú füstölő kell mellé, és még jó pár apróságnak tűnő előírás, mely mind befolyásolhatja a mágia végkimenetelét.

 Arról pedig, hogy miért lett mi-minek a szimbóluma, több elképzelés is létezik. Az egyik ezek közül az emberi tapasztalat. E szerint, a különböző tárgyak közötti ok-okozati összefüggések eredete az emberi elme azon szokása, hogy összefüggéseket keressen a minket körülvevő világban. Elég csak párszor két történésnek egymást követni, míg stresszesebb esetekben akár egy alkalom is elég, és már hajlamos az ember a kettőt összekötni. Így alakulnak ki a szerencsejátékosok bonyolult "szertartásai", melyek a nyerésüket hivatottak biztosítani, és amik egy másik, avatatlan embernek teljesen értelmetlennek tűnnek. Képzelhetjük, hogy régen, az esőhozással megbízott varázsló milyen nyomást érezhetett magán egy ilyen varázslat előtt. Nem csoda tehát, ha egyszer valamit csinált egy féle módon (még akkor is, ha valami csupán a véletlen folyamán történt úgy), és bevált, akkor a siker érdekében újra meg fogja próbálni reprodukálni az előző sikerhez vezető kondíciókat, legyenek azok bármilyen abszurdak.

A másik összetevője a mágikus reprezentációk kialakulásának a hasonlósági mágia elképzelése. A hasonlósági mágia alapján, az egymásra hasonlító dolgok képesek hatni egymásra, a varázslatok folyamán helyettesíthetik egymást; a hasonló képes befolyásolni a hozzá hasonlót. Ehhez kapcsolódóan meg kell említeni a harmadik fontos szempontot a reprezentációk kialakulásában, ez pedig a közös megegyezés. Egy növény, vagy egy kő nem minden külső, vagy belső tulajdonságát fogja egy-egy népcsoport a mágiájában alkalmazni, de a tulajdonságok értelmezése sem magától értetődő. Az, hogy egy növény virágának a színére, levelének, vagy magjának a formájára, esetleg illatára, vagy ezek kombinációjára épül a mágikus felhasználás; valamint az, hogy a kiválasztott tulajdonság milyen minőséget képvisel, már a közösség által egységesen elfogadott, és az idő próbáját túlélő normák együttes függvénye.
A mai megfelelési táblázok azért is ilyen bonyolultak, és sokszor ellentmondásosak, mert több, a világ különböző részein elő nemzetek elképzelései keverednek bennük. Van bennük minden a hindu mágiától kezdve, az afrikai és vudu gyakorlatokon keresztül, az északi képzetekig. Azt pedig azért mégsem várhatja el senki, hogy ezek az igen különböző körülmények között élő emberek ugyanazokat a képzeteket társítsák az egyes drágakövekhez, színekhez, az égtájakról nem is beszélve.

A negyedik, és mágikus körökben igen kedvelt elképzelés szerint, az emberek valamikor a múlt folyamán kapcsolatba léptek egy-egy növény, természeti képződmény szellemével, és tőle személyesen tudták meg felhasználási módjaikat. Ma is sok gyakorló tart fenn ehhez hasonló jellegű kommunikációt az egyes létezők szellemeivel, de a régi mágikus szövegekben is sok helyen nyoma van, hogy a mágia egyes kellékeit élő létezőként tekintik. Egy különbség azonban fennáll ezen létezők mágikus felhasználása és a közös kommunikációra épülő kapcsolatokban: a mágia mindig a varázslatot végző hatalma alá rendeli valamilyen formában a szellemeket, míg egy kapcsolatban a felek egyenlő fontosságúak, de sokszor inkább a szellem áll az ember fölött, mint fordítva. A mágiában tehát a reprezentációra használt természeti képződmények szellemei puszta szolgákká redukálódnak, kiknek hallgatni kell a mágus szavaira.

Az ötödik pont, amit még említeni szeretnék, nem annyira a megfelelések eredetét hivatott magyarázni, mint inkább a működésük alapját. Ezen elképzelés alapján, a varázsló tisztában van a tárgyakban található mágikus erő pontos tulajdonságaival, és ezt az erőt alkalmazza a saját céljai érdekében, munkája során. Ilyen mágikus erő a mana, orenda, chi, stb., melyeket manapság 'energia' vagy 'rezgés' néven emlegetnek, megjegyzem, hibásan. Ugyanis, a fent említett különböző nemzetekre jellemző elképzeléseket hibás egymásnak teljesen megfeleltetni (hisz maguk az egyes elképzelések olyan absztraktok, hogy nem is lehet őket pontosan megfogalmazni, nem hogy egymással egyenlővé tenni), illetve tudomány szakszavaival helyettesíteni. Konkrét példaként említeném a manát, mely nem csak egy egyszerű rezgés, vagy energia, hanem egy annál jóval misztikusabb erő, mely a lélek képzeteihez hasonló, spirituális tulajdonságokkal is rendelkezik, ám nem minden fizikai test rendelkezik manával, csak bizonyos darabok. A manát tehát, az ezoterikus körökben oly kedvelt 'energiának' titulálni nem helyénvaló, mivel a kettő igen különböző dolgokra utal. Ez egy igen rossz szokása a nyugati, "fejlett" társadalmaknak, melyben a saját világnézeteiket ráhúzzák más kultúrák szemléleteire.

Végezetül fel kell szólalnom a megfelelések önkényes változtatásáról. Ennek igen sok hirdetője van. Rengeteg magát boszorkányos könyvnek valló műben lehet olvasni, hogy "azt kel használni, ami működik", és ez természetesen teljesen ésszerű. De azt is sokszor olvasni lehet: "használd, amiről úgy érzed, hogy neked működni fog". Ez is elsőre teljesen elfogadhatónak tűnik, de van vele egy kis probléma. Ha a mágikus gyakorlatunkban mindent a saját érzéseinkhez, vagy tapasztalatainkhoz igazítunk, akkor mágiánk sem lép túl az egyéni babonákon, az önszuggeszción és a pszichoszomatikán. Ami teljesen elfogadható, amíg tisztában vagyunk ezzel, és elfogadjuk ilyen természetét, magunkat pedig nem kiáltjuk ki főmágusnak/boszorkánynak.
Ha viszont mágiát akarunk űzni, ne az önkényes, kultúrákkal mit sem törődő módszert alkalmazzuk! Tiszteljük meg a felmenőinket azzal, hogy a szokásaikat, a hitüket, nem gyalázzuk meg; hogy egy tibeti hangtálat nem használunk egy európai mágikus hagyományokra épülő rituáléban, vagy egy görög isten tiszteletére.

(Marcel Mauss: A General Theory of Magic című könyve alapján)

Változásokról

$
0
0
"A változás az egyetlen biztos pont az életünkben."
Fogalmam sincs, hogy ki mondta ezt először, de teljesen igaza volt.

 

Az én boszorkányi gyakorlatom is változott az elmúlt több, mint két év folyamán, amióta elkezdtem ezt a blogot írni. Jó párdolgot már nem tudok elfogadni azok közül, amiket eleinte még elfogadtam, míg másokat sokkal mélyebben megismertem. A nézeteimet tekintve is sok minden, ami eddig csak halvány körvonalként derengett, az ma már (aránylag) tiszta mintázatot mutat. Én személy szerint nagyon élvezem ezt a folyamatot, és örömömet lelem benne. Mások már nem annyira.

Épp ezért, jobbnak láttam kilépni a Sövény Társaságából. Nem volt egyszerű döntés, és nem is akaródzott meghozni, de úgy érzem, hogy hosszú távon mindenkinek ez lesz a legjobb. A "nagyközönséget" ez abban érinti, hogy így már nem fogok hetente cikkeket felrakni a Társaság oldalára, mint azt eddig tettem a többi taggal (és legfőképp az Erdésszel) felváltva. Amit akár jó hírnek is lehet venni, hiszen így remélhetőleg több időt tudok majd blogbejegyzések írásával tölteni, és ha a minden másnapi közzétételre nem is fogok tudni visszatérni, de a heti két bejegyzés talán elérhető lesz! (talán...)

Másrészt, e nagy váltás következtében arra is rászántam magam, hogy valamit kezdjek azokkal a régi bejegyzéseimmel, amikkel már többé nem értek egyet. Egy részük, melyet még menthetőnek találok, átíródik majd, más részük pedig törlődik a bejegyzések közül. De elveszni azok sem fognak, mert ugyan bejegyzésként nem lesznek majd elérhetőek, de az oldalak között, az "Archivumban" kapnak majd helyet. A folyamat fokozatos lesz, mivel közben új bejegyzéseket is írni szeretnék, meg az élet is mindig hajlamos közbe szólni. Az egész folyamatról és az eltűnő, vagy átírt cikkekről a Facebook oldalamon fogok értesítéséket felrakni.

Remélem azért továbbra is hasznos és érdekes információkkal tudok majd szolgálni kedves Olvasóimnak!

Üdv: Virág

Két druida növény

$
0
0
A druidák különleges fagyöngygyűjtő szokásairól igen sok helyen lehet olvasni, ám Plinius Naturalis Historiájában más növények is szerepelnek, melyekhez különleges tulajdonságokat rendeltek a kelták. Ilyenek voltak pl. a "samoles" és a "salego" névre hallgató növények, melyekhez különleges leszedési utasítások is tartoztak.

A selagót vas használata nélkül kellett leszedni. A begyűjtőjének mezítláb, frissen mosott lábakon kellett megjelenni, fehér, hosszú ujjú tunikában, majd bor és kenyéráldozatot volt kötelező bemutatnia. Ezután a növényért a jobb kezével kellett nyúlnia, de úgy, hogy azt beleteszi a bal kezének a ruhaujjába, hogy ne közvetlenül érintse a növényt, amit aztán leszedés után egy új zsebkendőbe kellett csomagolni. A gall druidák szerint ezt aztán az embernek magánál kellett hordania, mint egy amulettet, és így megvédett minden balesettől, míg füstjét jónak tartották a különféle szembetegségekre.
A selago növényt, a korpafüvek törzsébe tartozó, egészen pontosan a Lycopodium selago nevű fajjal szokás azonosítani.

A samolus leszedése előtt az embernek böjtölnie kellett, majd a bal kezével volt csak szabad letörnie a növényt, ezenkívül a művelet közben tilos volt a háta mögé néznie. Leszedés után nem volt szabad sehova letenni, csak az állatok itatójába, ahol is a vízben össze kellet morzsolni, majd megitatni az állatokat, ezzel biztosítva, hogy azok ne tudjanak megbetegedni.
A samolus növény kilétére több elmélet is létezik. Egyesek szerint ő a Samolus valerandi (sziki árokvirág), mások szerint a deréceveronika (Verinica beccabunga), egy harmadik vélemény viszont azt állítja, hogy a kökörcsin (Anemone pulsatilla) felel meg neki. 

Kérlek, ne nézd le a növényeket!

$
0
0
Nyárközép után voltunk pár nappal, a Múzeumok Éjszakájának idején. Széphalomban éppen vadételfőző versenyt tartottak, így nagy volt arrafelé a forgalom. Az ottani kis múzeumot körülvevő ligetben is sokan járkáltak, velem együtt, aki a Kazinczy család sírjaitól nem messze található gyönyörű, idős tölgyfákat csodáltam. Végül megálltam az egyik előtt és köszöntöttem. Rövid kommunikáció és engedélykapás után, az egyik kezemet ráhelyeztem a törzsére, óvatosan, mintha valami évszázados ereklyéhez érnék. Tovább néztem a fát, mosolygós-áhítatos arckifejezéssel. Valószínűleg ez is tűnt fel az éppen arra sétáló nagymamának, aki az unokájával közeledett felém. Ahogy odaért hozzám, megállt, és mutatta a négyéves forma kisfiúnak, hogy ha megöleli a fákat, akkor azok energiával töltik fel, majd unszolta, hogy gyorsan próbálja is ki. A kicsi ugyan nem nagyon értette, hogy miről van pontosan szó, de megtette, amire a nagyi kérte, aztán tovafutott az ösvényen. Én ránéztem a fára, szégyenkezve bocsánatot kértem, és megköszöntem neki, hogy ilyen türelmes a tolakodó emberekkel, majd inkább én is továbbsétáltam.

Ez a történet is tükrözi azt a problémát, amiről most írni szeretnék. Az emberek ugyanis hajlamosak semmibe venni a növényeket, vagy ha törődnek velük, akkor is csak lenézik őket. Megnyilvánul ez a lenézés igen sok mindenben: kezdve a buzdítástól a fák ölelgetésére, hogy azok feltöltsenek energiával, egészen addig, hogy majd a növények szelleme lelki gyógyulásban fog részesíteni minket. Ezen elgondolások mögött mindenhol az húzódik, hogy a növények alapvetően az emberek javát szeretik szolgálni, és ezt nagy örömmel és lelkesedéssel is teszik, legyen szó fizikai vagy lelki problémáról. Ezek szerint a növény ereje nem azért van, hogy önmagát életben tudja tartani, és magjait be tudja érlelni, míg a szellemének nem az a fő problémája, hogy minden tápanyaga meglegyen, és lehetőleg parazitamentes életet folytasson. Ebből a szemszögből tehát a növények nem is rendelkeznek önálló akarattal, vagy vágyakkal, hanem teljesen alá vannak rendelve az "istenektől származó" emberi lényeknek.

Egy óriási tévedésrőlről van itt pedig szó. A növényeknek ugyanis megvan az a fantasztikus tulajdonsága, hogy képesek állatokat gyógyítani, így persze embereket is. Az embereket meg olyannyira elbűvölte ez a képességük, hogy a gyógyulás utáni hajszában lassan elkezdtek megfeledkezni a növények többi jellemzőiről, vagy egyszerűen semmibe vették azokat. Ebbe a folyamatba persze az is besegített, hogy egy olyan vallás vált uralkodóvá a világban, mely tagadja a lélek létezésének a lehetőségét is mind az állatokban, mind a növényekben, valamint azt hirdeti, hogy az egész Föld bolygó azért van, hogy az ember (ki)használja. Mára pedig már az emberek nem is nagyon tudnak máshogy gondolni szegény növényekre. Mivel alapvetően azt ismerik róluk, hogy képesek gyógyítani, így úgy gondolják, hogy ez valamiféle velük született kötelességük is, ez az életük célja. Ha pedig a testet tudják gyógyítani, akkor biztos a lelket is, csak azt majd energiával, rezgéssel, vagy samanisztikus utazások (melyek inkább ilyen formában inkább mondhatóak fél-vezetett meditációnak, mint sámánutazásnak) által teszik.

Ám semmilyen kifogás nem fogadható el az ilyen viselkedésre. Soha nem szabad azokat a fantasztikus és hatalmas lényeket eszetlen kis jótevő angyalkáknak gondolni, melyek segítségén az egészségünk, ha nem az életünk múlhat. Mert bizony vannak olyan növények, melyek ölni is képesek, méghozzá sokan. És nem kell itt olyan növényekre gondolni, mint a sisakvirág, vagy csattanó maszlag! Már egy nem megfelelő módon alkalmazott orbáncfű kúrának is lehetnek akár halálosak is a következményei. Aztán sok növény szelleme igen szigorú tud lenni a hozzá nem elegendő alázattal fordulókhoz. Én nem tudom elképzelni se, hogy egy Datura szelleme hajlandó volna anyai szeretettel körbeölelni az éppen felé először fordult, gyógyulni vágyó embert. De a kökény is azok közé tartozik, akik az embert jobban szeretik maguktól távol tudni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezeknek a növényeknek a szellemét ne lehetne megismerni, de az biztos, hogy a kapcsolat kialakítása nem fog egyik napról a másikra végbemenni, gyógyításról nem is beszélve.

Az, hogy a növények hajlandóak segíteni az embereknek egy óriási ajándék és megtiszteltetést, és ezt így is kéne kezelni. Nincs semmilyen előjogunk arra, hogy kihasználjunk más fajokat a Föld felszínén, se azért, hogy szükségletünkön felül táplálkozzunk, se azért, hogy testi vagy lelki problémáink megoldódjanak. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy rossz dolog gyógynövényeket használni akkor, ha betegek vagyunk! Viszont azt igen, hogy legalább azok (ha már mások nem hajlandóak), akik a boszorkányság útját akarják járni, vagy a növények szellemeivel szeretnének dolgozni, ismerjék el a növények önálló személyiségét és intelligenciáját, és adják meg nekik azt a minimális tiszteletet, ami az ilyen doktorokat illeti.

A boszorkányság lényege (szerintem)

$
0
0
Sokat lehet azt hallani, hogy a boszorkányság lényege az emberek segítése, vagy gyógyítása. Ami önmagában egy gyönyörű és nemes gondolat, de én alapvetően helytelennek tartom. Nem gondolom persze azt, hogy egy boszorkánynak tilos volna ezeket űznie, de azon a véleményen vagyok, hogy nem ez a boszorkányi lét alapja. Ezzel a hozzáállásommal már sokak ellenszenvét kiváltottam, és talán ezért is érzem úgy, hogy érdemes az elgondolásaim számomra logikus alapját bemutatnom, hátha valaki más is egyet fog érteni velem. Vagy ha nem, akkor is meglátja, hogy ugyan különbözőek vagyunk, és nem gondolkodunk egyformán, de attól még nem szükséges ellenségként tekintenünk egymásra. Mindenkinek megvannak a maga okai.

A gyógyításra manapság rengeteg szakember létezik, valamint még több olyan személy, aki magát gyógyítónak állítja: kezdve az agysebészektől, egészen a reiki mesterekig. Most nem áll szándékomban arról vitázni, hogy melyik mennyire hatásos, de egy biztos, alapvetően ezen személyek foglalkozása az, hogy
embereket gyógyítanak. Ugyanez vonatkozik a lelki problémák kezelésére is: léteznek teljesen tudományos, valamint teljesen "ezós" megközelítések is hozzá, és megint csak sokan foglalkoznak a témával. A boszorkány akkor álljon be ezen emberek sorába, csupán azért, mert egyesek, akiket boszorkánysággal vádoltak, gyógyászattal is foglalkoztak, olyan időkben, amikor nem létezett ilyen sok szakember erre a feladatra? Vajon ez lenne a boszorkány számára a megfelelő, mindenki által elfogadható társadalmi szerep?

Ha egy kicsit túllépünk a humán centrikus gondolkodáson, akkor azt is észre lehet venni, hogy a Földünk, a Természet is nagyon "beteg". Aki látott már egy bányászat miatt félig lebontott hegyet, az azt hiszem teljesen meg tudja érteni, ha azt írom, hogy sok sebet már be se lehet gyógyítani a Föld bolygón. Több ezer méter mélyen is emberi szemetet lehet lelni az óceánokban, míg a felszínükönhatalmasszemétszigetekúsznak. Máshol tavak száradnak ki, és tűnnek el végleg. Északabbra a gleccserek olvadnak, szegény jegesmedvéknek pedig már alig van életterük az Északi-sark rohamos olvadása miatt. Persze lehet ezt egyszerű "zöld-beszédnek" is tekinteni, ám ezek a változások olyan folyamatokat mutatnak, melyek a Földön az (emberi) élet minőségét, ha nem lehetőségét veszélyeztetik. Ha pedig annyi ember foglalkozik a társai gyógyításával, akkor miért olyan kevesen a Föld gyógyításával? És mi a helyzet a boszorkánnyal, aki alapvetően a Természetet kéne, hogy imádja?

A bejegyzésemben, melyben megpróbáltam definiálni a boszorkányságot, azt írtam, hogy boszorkánynak az számít, "aki ismeri a minket körülvevő Világ létezőit (legyenek azok anyagi vagy szellemi minőségűek), valamint szoros és közvetlen kapcsolatot ápol velük". Mint ebből a meghatározásból is látszik, a boszorkány arról ismerhető meg, hogy igen közeli kapcsolatot ápol a Természettel.
Alapvetően nem ez volna a mára már talán hagyományosnak mondható nyolc szabbat értelme is, hogy megünnepeljük a Természetet, és annak változásait? Lehet, hogy csak én tudom rosszul, de ha magát boszorkánysággal foglalkozónak mondó könyvet olvasok (legyen az valójában wicca, vagy bármi más), abban legtöbbször ott szokott lenni a Természet tisztelete valamilyen formában. Ezért is tetszett meg nekem annak idején ez az egész témakör. Fórumokon, weblapokon is sokszor lehet olvasni, hogy egyesek miként látják meg a mágiát a Hold fényének a csillanásában a tó felszínén, vagy miként vélik felfedezni a boszorkányság érzését az eső lágy kopogásában a fák levelein. Ezért is vallom azt, hogy a boszorkányság a Természeten alapul, és főként annak tiszteletén. Ha az ember animista vallású (mint a boszorkányok elvileg hivatottak lenni), akkor azt is hozzá lehet tenni, hogy annak vallásos tiszteletén. Ha pedig imádattal fordulunk a Természet létezőihez, ha a Fák és a Füvek a szentjeink, ha a Hegyek és a Völgyek, a Patakok és a Folyók az isteneink, akkor ugyan miért ne volna a feladatunk a fizikai manifesztációik védelme?

És akkor felmerül a kérdés: ha azt mondhatjuk, hogy a boszorkány alapvető feladata a Természetet megőrzése, hiszen az vallási imádatának tárgya, akkor vajon az embert, mint a Természet részét is támogatnia kéne? Az nyilvánvalóan igaz, hogy az embereket meg kell becsülnie, ám ez szerintem magától értetődő elvárás fajtársaink felé. De vajon szolgálni, gyógyítani is kéne őket? Hadd forduljak itt most vissza a második bekezdésemhez. Az emberi gyógyítás feladatát, legyen szó fizikai, vagy lelki, de még vallási megközelítésről is, rengeteg ember végzi. Véleményem az, hogy a Természet is megérdemel ugyanilyen törődést, a legkisebb fűszáltól, a legnagyobb hegyig. De ki foglalkozik ilyen munkával? Vagy annak a fának a lelki világával, akiről az emberek ágakat törnek le, nevüket a törzsébe vésik, és szögekkel plakátokat helyeznek ki rá? Ki látja el ezt a funkciót? Szinte senki. Ezért is vagyok azon az állásponton, hogy ez volna a boszorkányok legfontosabb feladata. Persze lehet embereket is gyógyítani, de az alapvető cél ez: a Természet vallásos tisztelete, támogatása, védelme, megismerése és esetleges közvetítés a Természet szellemei és az emberiség tagjai között. Ebben látom a boszorkányság ésszerű helyét mai társadalmunkban. És én ezt az utat próbálom járni, ebben lelem igazi örömöm, valamint másokat is arra próbálok buzdítani, hogy pillantsák meg a világot egy kicsit ebből a szemszögből, hátha megtetszik nekik is.

Akinek pedig ez nem tetszik, annak csak azt tudom mondani, hogy nagy a világ, és szerintem van helye benne bőven mindkettőnknek, különböző nézőpontokkal is! :)
Viewing all 272 articles
Browse latest View live