![]()
A gyertyák az évszázadok során a különféle mágikus munkák talán leggyakoribb kísérői voltak, sőt néha ők képezték a varázslatok eszközét is. Ennek ellenére a gyertyamágia mai, modern populáris gyakorlata az utóbbi évszázad terméke. Fő forrása az amerikai hudu, melyben a "felöltöztetett" gyertyák rituális égetése a Bibliából származó idézetek elmondásával kombinálva széles körben alkalmazott varázslási forma. Aztán ezt a módszert fokozatosan átvették a neopogány és újboszorkány vonalak is, melynek az lett a következménye, hogy a keresztény felhangot kitörölték belőle, míg a New Age és a régi európai mágikus hagyományok részleteit beleszőtték. Az így született mágiaforma igen egyszerűnek mondható. Az előírásai sokszor csak abból állnak, hogy a valamilyen módon "elvarázsolt" gyertyát ez ember - adott előírás szerint - csonkig égeti. Persze ezt az alapot meg szokták fűszerezni minden jóval, ami csak a varázshasználó eszébe juthat a specifikus időzítéstől egészen a szigillumok használatáig. A gyertyamágia, mint talán már ebből is látszik, nem egy kötött varázslási forma. Minden belefér, amit csak a végzője odaillőnek tart. Pont ezért is nem létezik rá egyetlen, minden más felett álló előírás, vagy módszer sem. Ennek ellenére most megkísérlem bemutatni ezen gyakorlat alapjait.
A felhasználandó gyertyáról
Annak ellenére, hogy több helyen is lehet azzal találkozni, hogy alapvetően mindegy, milyen gyertyával dolgozunk, hiszen csak a saját érzéseink és meggyőződéseink számítanak, a legtöbb esetben azért igenis elő van írva, hogy egy-egy varázslathoz milyen gyertyát is kell alkalmazni. Ezen elvárások szerint az első fontos szempont a gyertya kiválasztásánál a szín. Minden színnek megvan a maga mágikus jelentése, így a gyertya színének meg kell felelnie a varázslat céljának (pl. piros a szerelemért, arany a gazdagságért, stb.). A második szempont a gyertya égési ideje. Mivel sok varázslat előírja, hogy meggyújtás után csonkig kell égetni a gyertyát, így ezekre alkalmasabbak a kis méretű darabok. Más esetekben ugyanazt a gyertyát többször is meg kell gyújtani egy adott időre, így ilyen esetekre már a nagyobbak a hasznosak. Néhány varázslat különleges formájú gyertyákat igényelhet, pl. szerelmi bűbájoknál egy ölelkező párt formázót, vagy gyógyításnál, rontásnál egy emberi alakra hasonlítót. Igen ritkán szerepel viszont előírás arra vonatkozóan, hogy milyen anyagból is készüljenek a gyertyák, és a méhviasz esetleges jelentésein kívül (luxus, gazdagság, szerelem) nem is kapcsolnak hozzájuk különleges vonatkozásokat. Illatgyertyákat is lehet ilyen célra alkalmazni, csupán arra kell ügyelni, hogy az illat jelentése megfeleljen a varázslat céljának. Ha pedig az ember maga önti a gyertyáit, akkor nyugodtan rakhat beléjük növényi részeket is, szintén mindaddig, amíg a füvek és virágok mágikus ereje a varázslat igényeihez igazodik.
A gyertya előkészítése, felöltöztetése
A gyertya felöltöztetésének gyakorlata a huduból származik, és valójában csupán azt jelenti, hogy egy bizonyos olajjal be kell kenni a gyertyát. Ez a mozzanat a mai neopogány körökben még néha kiegészül az ezt megelőző megtisztítással is. Ez a megtisztítás jelentheti egyszerűen azt, hogy a gyertyát megmossák áldott só és szenteltvíz keverékében, de akár egy teljes kis rituálét is takarhat. A második módszerre kitűnő példa található Gerina Dunwich Exploring Spellcraft című könyvében, mely a következőket írja elő:
A kivetett varázzkörben, az égő gyertya felett a levegőbe rajzoljuk fel a kiűző (banishing) pentagramma jelét az athaménkkel, majd a következőt ismételjük el felette háromszor:
A lángot szólítom, hogy megidézzelek téged,
Ó Tűznek Szelleme!
A tűznek sárkányait és a szalamandrákat hívom
És minden lényt, mi a tüzes világokban él
Hogy jöjjön ebbe a körbe
Halld szavam, ó Szellem, halld szavam és jöjj!
Emelkedj ki a táncoló lángokból és tisztítsd meg
A viasz és kanóc ezen teremtményét!
Minden negativitást, ami csak benne lehet,
Űzz ki belőle!
Minden gonoszt, ami csak benne lehet,
Űzz el belőle!
Hadd legyen e viasz és kanóc teremtmény
Megtisztult, megszentelt és megáldott
Az én elgondolt szándékomra.
Minden istennek és istennőnek a nevében
Kiknek a tűz szent,
Felszentelem ezt a gyertyát,
Mint a mágia egy eszközét.
Hát úgy legyen!
(Eredeti nyelven: I call upon the flame to summon thee, / O spirit of fire. / I call upon the firedrakes and the salamanders / And all of the creatures who dwell in the fiery realms / To draw you into this circle / Hear me, O spirit, hear me and rise. / Rise from the flickering flames and exorcise / This creature of wax and wick. / Let any and all negativity contained within it / Be cast out! / Let any and all evils contained within it / Be driven out forthwith! / Let this creature of wax and wick / Be cleansed, sanctified, and blessed / For my intended purpose. / In the names of every god and goddess / To whom the flame is sacred, / I now consecrate this candle / As a tool of magick / So mote it be!)
Ezután oltsuk ki a lángot, és kész is van a megtisztítás.
Míg az egyszerűbb módszer egy keresztény szentelményre, és a só talán univerzálisnak mondható gonosz-űző erejére támaszkodik, addig a bonyolultabb már határozottan az európai rituális mágia gyakorlatát visszhangozza (épp csak egy-két
Voces Magicae hiányzik belőle...).
A következő lépés a gyertya felöltöztetése. Ez szinte kizárólag valamilyen olaj segítségével történik, melyre az amerikai mágikus hagyományokban vannak különféle speciális keverékek, amik egy-egy adott célt hivatottak elősegíteni. Ezeknek az olajoknak általában az általuk véghezvihető tettre utaló nevük is van (pl. gyors szerencse, fekete művészet, stb.), és a receptjeik manapság már több helyen is fellelhetők az interneten. A neopogány körökben már ezt is lazábban kezelik, és általában a varázslat céljához illő növény illóolaját írják elő, de olvastam már olyat is, hogy egyszerű babaolajat ajánlanak a műveletre. Az "eredeti" módszer szerint (ami már egy 1942-es könyvben is szerepel) az olajat először a kezünkre kell csepegtetni, majd a gyertya közepétől kiindulva először a felső vége (vagyis ahol meggyújtjuk) felé húzva kenjük meg. Ezután újra csak a közepétől kezdve, ám ezúttal már az alsó vég irányába visszük fel az olajat. Csak ezekbe az irányokba szabad mozogni a kezünknek, visszafelé soha. Ezzel szemben a mai könyvekben már más módszerek is szerepelnek. A fentebb említett Gerina Dunwich például úgy ajánlja, hogy ha valamit az életünkbe akarunk hozni, akkor a két végtől a közép irányába kell felvinni az olajat; míg ha valamit az életünkből el akarunk tüntetni, akkor a közepétől lefelé és felfelé kell mozognunk.
Egyéb munkák a gyertyával
Habár alapvetően a gyertyánk a felöltöztetés után készen áll a varázslatra, manapság már sok egyéb kiegészítő tettet is javasolnak még hozzá. Ilyen például a gyertya feldíszítése, mely jelentheti növényi-, állati-, vagy emberi részek ráerősítését, beleszúrását. A viaszba különféle mágikus jeleket is lehet vésni: szigillumokat, rúnákat, mágikus négyzeteket, stb. Richard Webster még olyat is előír, hogy a gyertyát egy fonallal körbe is kell kötözni, hogy a varázserő benne maradjon (ugyan ez szerintem egy teljesen abszurd gondolat, de hát kinek mi tetszik). Ha például egy adott személyre vonatkozik a varázslatunk, akkor valamilyen személyes tárgyát, vagy egy hajtincsét ráerősíthetjük a gyertyára, és az illető nevét és születési dátumát is ráírhatjuk, ezáltal személyesebbé téve a munkánkat.
Maga a mágia
A gyertyánk megfelelő módon való előkészítése után mutatkozik meg csak igazán a gyertyamágia változatossága, kezdve a "minden mindegy"-től egészen a szigorú és pontos előírásokig.
Először is, szokás a hagyományos mágikus időzítési gyakorlatokat használni. Vagyis, pl. a növő Hold alatt növekedésért, fogyó Hold alatt eltűnésért végezni mágikus munkákat. De ezen felül még oda lehet figyelni a csillagjegyek befolyására is, mind a Napra, mind a Holdra vonatkozóan. Aztán a hét napjainak is megvannak a maguk megfelelései, csakúgy, mint a nap óráinak. Az, hogy ezeket ki mennyire akarja követni már egyéni ízlés kérdése.
Egy varázslathoz egyszerre több gyertyát is lehet használni. Henri Gamache pl. a fő gyertyákon kívül előír oltárgyertyákat és asztrális gyertyákat is (vagyis olyan gyertyákat, melyek színe és öltöztető olaja megfelel a varázslást végző csillagjegyének) a munkákhoz. Sokszor említik azt is, hogy egy bonyolultabb cél érdekében több gyertyát használva érdemes jelképezni a szándékunkat. Mondjuk ha több személyre vonatkozó varázslatot végzünk, akkor minden érintettre külön gyertyát lehet használni. Vagy ha békét, védelmet és gazdagságot szeretnénk egy háztartásra hozni, akkor ezt a három vágyat külön-külön gyertyával szimbolizáljuk. De a gyertyák számát a számmisztikai vonatkozások is megszabhatják, ha valakinek ilyen irányultsága is van.
A gyertyán és a rajta lévő esetleges díszítéseken kívül még más mágikus tárgyakat is bevonhatunk a mágiába. Gyertyánkat körberakhatjuk kristályokkal, növényekkel, mágikus feliratokkal. Szerelmi varázslat esetén például a gyertyát rózsaszirmok közé állíthatjuk, vagy autoritás kérdésekben a gyertyát a Jupiter bolygó mágikus négyzetén égethetjük, hogy az égitest befolyását is magunkénak tudhassuk.
Egyesek szeretik az ilyen varázslatokat is egy mágikus körben végezni, míg mások csak egyszerűen nekivágnak, amint minden hozzávalót összeszedtek egy helyre. Vannak olyanok is, akik az ilyen munkákat az oltárukon szeretik csinálni, míg másoknak egy kis hely a számítógép monitora mellett is megteszi.
A gyertya meggyújtása után (ritkábban előtte) szokás valamilyen kis versikét, ráolvasást, vagy bűbájt elmondani egyszer, vagy többször (pl. háromszor, hétszer, de találkoztam már 33-mal is). A huduban általában ezek egy-egy, a célhoz illő bibliai idézet, vagy keresztény ima. A neopogány körökben általában kis versecskék, melyek röviden megfogalmazzák a varázslat végzőjének az óhaját.
Mindezek után még meg kell jegyeznem azt az egy dolgot, amiben minden forrás egyetérteni látszik: a koncentráció fontossága. Tehát amikor a mágiát végezzük, szívünket-lelkünket bele kell tennünk, és teljes figyelmünknek rajta kell lennie. Ez alapvető elvárásnak számít.
Miután elmondtuk a varázslat szövegét, a legtöbb esetben hagyni kell csonkig égni a gyertyát. Vagy addig kell égetni, amíg el nem jut egy bizonyos pontig (pl. amíg a rávésett mágikus jel el nem tűnik). De az is előfordulhat, hogy a varázslatot többször meg kell ismételni egymás után, végig ugyanazt a gyertyát használva. Ezen esetekben pedig a gyertyát sokszor tilos elfújni, helyette kézzel vagy koppantóval kell eloltani. Erre több magyarázat is létezik. A gyakorlatias megközelítés szerint azért, mert elfújás esetén a viasz könnyen szétspriccelhet mindenre, ami csak az útjába kerül (ezzel a módszerrel amúgy igen egyedi faldíszítéseket lehet kapni, kár, hogy még festés után is meglátszik...). A fantáziadúsabb elképzelések szerint az elfújással megsértjük a tűz szellemét, vagy egyszerűen a varázserőt tüntetjük el a gyertyából.
Utómunkák és egyéb információk
Amikor gyertyát égetünk mindig ügyeljünk a tűzveszélyre! Különösen fontos ez, ha meg kell várnunk, míg az csonkig ég, ami akár több órán át is eltarthat, és nyilván nem fogunk tudni mellette lenni folyamatosan. Inkább válasszuk a kevésbé hangulatos, de biztos helyet (pl. a fürdőkádat), a mutatós, de veszélyes pozíciók helyett. Mert hiába végezzük a varázslatunkat pénzért, ha az a leégett otthonunkért kapott biztosításként érkezik hozzánk...
Miután a gyertyánk leégett, az anyagától függően viasz maradhat vissza utána. Ezt célszerű összegyűjtenünk, hogy aztán új gyertyát öntsük belőle. Ám egyes források azt írják elő, hogy az ilyen maradékokat el kell temetnünk a természetben, vagy pedig folyó vízbe kell dobnunk. Én ezt a gyakorlatot igen erősen ellenzem, hiszen manapság már nem tudhatjuk pontosan, hogy miből is készült az a gyertya, vagy mitől is nyerte el azt a szép színét, illatát - így könnyen öntudatlanul is mérgező anyagokat juttathatunk a környezetünkbe azt a szabadba kihelyezve.
Ha pedig a gyertyát csak részben égetjük le a varázslat során, akkor azt már más mágikus munkában nem szabad felhasználnunk. Legalábbis még nem találkoztam olyan esettel, ahol ne ezt állították volna. A maradékokat persze itt is be lehet olvasztani egy úgy gyertyába.
És bónusznak két konkrét varázslat
Egy személyt az életünkbe vonzó varázslat Patricia Telesco Exploring Candle Magic c. könyvéből: Vegyünk egy rózsaszín gyertyát, majd tegyünk alá egy kisebb mágnest. Ezután koncentráljunk arra, hogy valakit az életünkbe szeretnénk hozni (nem gondolva kimondottan egy személyre sem), majd valami ilyesmit mondjunk, miközben meggyújtjuk a gyertyát:
Hozzám, hozzám... jöjj hozzám,
Az, kinek tekintete kedves,
Az, ki bölcs és kegyes,
Jöjj hozzám,
Mint vas a mágnest, érezd erejét e varázsnak,
Majd hallgass a szavára szíved hangjának!
Eredeti nyelven:
To me, to me... come to me
One who sees true with loving eyes
One who is gentle and wise
Come to me
Like magnet to metal, feel the pull of this spell
Then trust your heart, and trust it well!
Hagyjuk a gyertyát magától leégni, miután pedig magunknál hordhatjuk a mágnest, hogy a varázslat erősebb legyen.
Pénzhozó varázslat Tayannah Lee McQuillar Rootwork c. könyvéből:Egy kis tálban keverjünk össze egy evőkanál mézet egy teáskanál cukorral. Vékonyan vigyük ezt fel egy zöld gyertyára, és finoman szórjuk meg őrölt fahéjjal. Mielőtt meggyújtjuk a gyertyát, az ujjunkkal vegyünk egy kis mézet a szánkba, hogy érezzük az édességét, majd mondjuk el a gyertyának, hogy milyen eredményt szeretnénk tőle kapni. Gyújtsuk meg a gyertyát, és imádkozzunk, hogy a varázslatunk eredménye pont olyan édes legyen, mint a méz.Források:Richard Webster: Candle Magic for Beginners: The Simplest Magic You Can Do
Patricia Telesco: Exploring Candle Magick: Candle Spells, Charms, Rituals, and Divinations
Arin Murphy-Hiscock: Power Spellcraft For Life: The Art Of Crafting And Casting For Positive Change
Gerina Dunwich: Exploring Spellcraft: How to Create and Cast Effective Spells
Denise Alvarado: Voodoo Hoodoo Spellbook
Herni Gamache: The Master Book of Candle Burning
Tayannah Lee McQuillar: Rootwork: Using the Folk Magick of Black America for Love, Money and Success
