Boszorkányiskola 27. lecke: módosult tudatállapotok

~ ~ ~

Nehéz meghatározni, hogy mit is takar pontosan az, hogy módosult tudatállapot. Már az elnevezésében is benne van, hogy valami más, a mindennapi tudatállapotunktól eltérő élményt értünk alatta.  Alapvető jellemzője, hogy közben a környezetünk érzékelése igen drasztikusan megváltozik. Tipikusak az időérzékünk tévedései, mikor egy adott időszakaszt vagy nagyon rövidnek, vagy nagyon hosszúnak vélünk. Ehhez hasonlóan, a külső ingereket is vagy egyáltalán nem vesszük észre, vagy mindent a szokásosnál hangosabbnak, fényesebbnek, színesebbnek észlelünk, de arról is meg lehetünk győződve, hogy valaki/valami áll mellettünk, mikor egyébként egyedül vagyunk a szobában. A saját testünk érzései is megváltozhatnak: a végtagjainkat nem érezhetjük, vagy máshol véljük őket, mint ahol fizikailag vannak, esetleg az, ahol a testünkben „vagyunk” elmozdulhat a szokásos helyéről (pl. a fejünkből a hasunkba). Hirtelen melegünk lehet, de fázhatunk is. Természetesen „komolyabb” érzéki csalódások, hallucinációk szintúgy megeshetnek ilyenkor. Hallhatjuk, hogy beszélnek hozzánk, akár számunkra ismeretlen nyelven is. Érezhetjük, amint felrepülünk az égbe, vagy éppen leszállunk a föld mélyére. Az átélhető látomások formájának pedig nincs határa; enyhébb módosult tudatállapot szintjén láthatunk színeket, különféle formákat, míg mélyebb transz alatt már teljes utazásokat élhetünk meg, mondjuk a tündérek országába.

Mint ebből is látszik, a módosult tudatállapotoknak az az alapvető jellemzője, hogy a normális emberi érzékelésmódnak ellentmondóan tapasztaljuk meg benne a világot, és ilyenkor sokszor furcsán is reagálhatunk rá egy külső szemlélő számára. Az ilyen normál tudatállapotú személyeknek egy transzban lévő egyén tűnhet úgy is, mintha csak aludna, esetleg mereven bámulna. Ám az is lehet, hogy az illető elkezd rángatózni, furcsa hangokat kiadni, vagy más extrém módon viselkedni. Ilyenkor ez teljesen „normális” és be kell kalibrálni a lehetséges történésekbe, gondolva arra is, hogy bizony ilyenkor könnyen válhat bárki önmagára veszélyessé. Sőt, aki amúgy is hajlamos a pszichológiai problémákra, annak a módosult tudatállapotok könnyen előhozhatnak ilyen kórképéket, de ideiglenesen még az teljesen egészséges (van ilyen egyáltalán?) emberekkel is megtörténhet ez. De szintúgy feljöhetnek elfojtott érzések, elnyomott traumák és heves érzelmek. Szóval, nem minden csak játék és mese….

A módosult tudatállapotok többfajta módon és szinten is megjelennek az emberek életében és kultúráiban. Amikor nagyon belemerülünk valamibe, és azt sem vesszük észre, ha hozzánk szólnak, már egy enyhe módosult tudatállapotnak minősül. Míg a leghétköznapibb formájuk az alvás, és azon belül is az álmodás. De ide tartozik a vallási jelenségek között sokszor emlegetett eksztázis, transz, vagy, hogy tipikusan magyar szót használjak rá, a révülés. Ezek a mágikus specialisták munkájának a szerves részt szokták képezni, melyekből legalább a sámánok transzáról már biztosan mindenki hallott. A transzot és társait mélyebb módosult tudatállapotoknak tartják, melyben az varázslók közvetlenül kommunikálnak a természetfelettivel, hallva a szellemek hangját, ellátogatva az országukba, de egy-egy szellem meg is szállhatja az embert (és ez itt kimondottan pozitív és kívánt dolognak minősül, nem pedig ördögűzést igénylő jelenségnek!).

A módosult tudatállapotokra, azt hiszem, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy minden emberi kultúra úgy tekint, mint a természetfelettivel, a szellemekkel, az istenekkel való közvetlen kommunikáció eszközére. Kivétel ez alól persze a felvilágosult nyugati világunk, ahol általában az agy képzelgéseinek minősülnek. Mindenesetre, azzal a nyugati pszichológia is egyet ért velük kapcsolatban, hogy alattuk az emberi gondolkodás folyamatai a szokásostól eltérőek. Nagyon gyakoriak alatta az „aha-élmények”, amikor hirtelen megértünk egy problémát, a nélkül, hogy azt logikailag levezettük volna a fejünkben. Hirtelen meggyőződések is előfordulnak ilyenkor: egyszerűen biztosan tudunk dolgokat, amikre semmi bizonyítékunk sincs, vagy előzőleg nem is gondoltunk rá. Érezhetjük úgy is, hogy egyek vagyunk az univerzummal, és mindent hirtelenjében új fényben látunk.
Ha pedig elfogadjuk, hogy amit így tapasztalunk, az a természetfeletti világ megélése, akkor nyílván a szellemektől, istenektől kapott útmutatások, üzenetek ezen állapot elérésének a fő okai. A sámánok ilyen állapotban gyógyítanak, a boszorkányok ez által repültek, de még sok boszorkányperekben szereplő tanú is ilyen állapotban élte meg a boszorkány(ok) általi rontást.
Érdekes tény, amit mindenképpen meg szeretnék jegyezni, hogy a transz során mindenki a saját kultúrájának, vallási világának megfelelően értelmezi a látottakat. A keresztény látók mennyországról és pokolról fognak beszámolni, az eurázsiai sámánok felső- és alsó világokról, stb. Ennek a jelenségnek egy igen szép példája a mai UFO elrablásokról szóló beszámolók: valaha a tündérek ragadták el az embereket (adtak nekik tudást, létesítettek velük nemi kapcsolatot), míg ma a földönkívüliek mítoszának részeként élnek meg hasonló élményeket az emberek.

Az enyhébb formáikat a varázslatok, szertartások és rituálék alapvető követelményeinek lehet tekinteni. Mélyebb, transz mélységű formáik csak az utóbbi évtizedben leltek újra nagy népszerűségre, melyek közül egy új elnevezés is született kimondottan a másvilági élmények megélésére: a sövény átlépése (ahol a sövény az emberi világot a másvilágtól elválasztó vonal). A transz viszont nem csak túlvilágélmény lehet (melyhez annak kimondottan mélynek kell lennie), hanem bizonyos jóslási formáknál (amikről majd kicsit később tanulni is fogunk) általa láthatjuk meg a jövőt, vagy kommunikálhatunk mondjuk egy fa szellemével. Vagyis egy igen alapvető képességről van szó, amelyről sajnos igen keveset és kevesen beszélnek, vagy ha mondanak valamit, az sok-sok butaságot tartalmaz. A legnagyobb részük, a vezetett meditációkat kész túlvilági élményeknek állítja be: vagyis amit a fejünkben elképzelünk, a „lelki szemeink előtt látunk”, azt valóságnak is veszi. Az igazi látomások ezzel szemben nem a fejünkben jelennek meg, hanem úgy látjuk őket, mintha a saját szemünkkel tennénk azt (hasonlítsuk pl. össze magunkban, hogy milyen egy álmot látni, és milyen, amikor becsukjuk a szemünket és magunk elé képzelünk egy almát). Ezt fontos mindig a fejünkben tartanunk, mert a boszorkányság iránt érdeklődők különösen hajlamosak arra, hogy nagy vágyukban, hogy valami különlegeset tapasztaljanak, elhitetik magukkal, hogy ők bizony láttak valamit, mikor csak a fantáziájuk szárnyalt el velük. Az igazi boszorkány viszont nem a saját fantáziálásaira kíváncsi, hanem a másvilágok és szellemek valóságára. Ezek pedig a módosult tudatállapotok által élhetőek meg.

Módosult tudatállapotba lépni végtelenül egyszerű, egyben nagyon nehéz is tud lenni. A mai ezoterikus, New Age és wicca vonalakban a vezetett meditációkat alkalmazzák rá, mint fő módszert. Én személy szerint minden mást ajánlanék rá, csak ezt nem, habár itt is embere válogatja, hogy kinek mi működik a legjobban. Általánosságban szólva viszont, ahogy az élményt is az extrémitás jellemzi, úgy elérésére is ez illik. Vagy a figyelmünk kitágítása minél nagyobb körben, vagy annak a teljes beszűkítése szükséges hozzá. A teljes mozdulatlanság, vagy a vad tánc. A böjtölés, vagy a részegség, esetleg a tudatmódosító szerek fogyasztása. A lényeg, hogy a kiválasztott módszert (melyek közül nyugodtan lehet egyszerre többet is alkalmazni, a józanész határán belül) huzamosabb ideig fenntartsuk. Természetesen a transz hirtelen is beállhat, ám általában (főként, ha minden előkészület nélkül fogunk neki) egy 10-20 perc kellhet az eléréséhez. Ez megint csak ember és helyzetfüggő.
Pár konkrét módszert hadd említsek még. A sámánok éneklését és dobolását talán sokan ismerik. Ám alkalmazhatnak botokat, csörgőket, vagy a saját combjuk ütögetését is, sőt olyan sámán is van, aki csak ének segítségével esik transzba. A grönlandi sámánok, amikor a segítőszellemüket mennek megkeresni, egy elhagyott helyen, egy nagyobb sziklán köröket rajzolnak egy kővel, egészen addig, míg a szellem meg nem jelenik, vagyis transzba nem esnek. Ezen módszerek kulcsa az egysíkú fókusz egy adott ingerre (amely lehet az ének, a dob hangja, a körözés a sziklán, stb.). A régi boszorkányok repülő kenőcseiben a hallucinogén anyagokat tartalmazó növényeknek volt köszönhető a „repülés”. A dervisek keringése a mozgással előidézett módosult tudatállapotokra nagyon jó példa. A különféle buddhista remeték a böjt és a meditáció segítségével jutnak el hozzá, esetleg különféle szútrák recitálásával segítve a folyamatot (vagy irányítva). De a tánc, a hegyről fel-le futkározás, bizonyos testpózok kitartása is ide juttat. A légzésünk megváltoztatása is jó módszer: a gyors, kapkodó légzés, vagy a nagyon lelassított, esetleg időközönként teljesen megvont. A fájdalom, az (ön)korbácsolás, bizonyos végtagjainknak a vérellátásának a csökkentése, stb. A lehetőségek száma végtelen.

A megélt élmények alatta pedig három dologtól függenek: hogy mennyire mély transzba esünk éppen, hogy milyen körülmények között történik az, illetve, hogy a szellemek hajlandóak-e kommunikálni velünk. Az első két kritérium a saját gyakorlatunk, lelki és fizikai állapotunk, illetve környezetünk függvénye. Persze kivételek mindig előfordulhatnak, és akár egy vonatút alatt is átélhetünk valami nagyon mélyet, de az általánosságra az a jellemző, hogy minél több alapozó munkát teszünk érte, annál többet kapunk vissza. A rákészülés már napokkal, ha nem hetekkel előtte megkezdődhet: egy adott diéta betartásával, önmegtartóztatással, böjtöléssel, általános viselkedésünk megmásításával, stb. A transz könnyebb elérésében segíthet, ha azt gyakoroljuk, nem feltétlenül rituális keretek között is, illetve az egysíkú fókuszt igénylő relaxációk és meditációk is nagyon jó alapozó technikák hozzá. A harmadik pont pedig, a szellemek akarata, sem teljesen befolyásolhatatlan. Ha előtte már többször mutattunk be felajánlást, áldozatot annak, akivel kommunikálni szeretnénk transz alatt, akkor annál valószínűbb, hogy ő válaszolni fog. De ez megint csak nem egzakt tudomány, így soha ne képzeljük azt róla, hogy ha megteszünk valamit, azért mindig az elképzelt eredményt fogjuk kapni! A tiszteletteljes viselkedés, az egónk elhagyása, a fantáziáink feladása mind szükséges lehet egy mély élményhez (vagy maga az élmény fogja ezeket megtanítani nekünk, nem feltétlenül a legkedvesebben).

Ha transzba esünk, még nem fogjuk rögtön a világfa aljában találni magunkat! Sokszor, főként enyhébb módosult tudatállapotok esetén (a kezdőknél, vagy amikor nem tudunk olyan mély transzba esni) csak finom érzéseket, benyomásokat észlelünk. Nem hallunk hangokat, csak benyomásokat kapunk, amiket majd az agyunk fog értelmezni. Míg ezt a formáját a legkönnyebb elérni, addig ez a legmegbízhatatlanabb is, hiszen a kommunikációt mi magunk fordítjuk szavakra, ami nagyon könnyen eredményezhet félrefordítást, téves értelmezést. Ezt teljes mértékben soha nem fogjuk tudni kikerülni, viszont önismerettel és kegyetlen önvizsgálatokkal minimalizálhatjuk a hatását. Ez pedig létfontosságú ahhoz, hogy ne vesszünk el egy Alíz-féle csodaországban, amit mi magunk kreálunk (és a saját lelki állapotunktól függően lehet nagyon rózsaszín, vagy nagyon sötét).

Komolyabb már, amikor ténylegesen érzékelünk valamit, ami a fizikai valóságban nem érzékelhető. Így pl. hangokat hallhatunk (egy-egy szót, mondatot), láthatunk dolgokat (mind a fizikai valóságban, mind egy bevillanó látomásként), illatokra figyelhetünk fel, vagy megérinthet valami. Míg ezek lehetnek nyilvánvaló üzenetek (pl. egy szellemet meghívunk magunkhoz, majd azt érezzük, hogy valaki megérinti a vállunk), addig lehet, hogy az értelmezésük megint ránk marad, és sokszor hetekig eltarthat. Az előző pontnál felmerült dolgok pedig ide is ugyanúgy elmondhatóak.

A végső szintje pedig, amikor tényleg, egy igazi látomást élünk meg. Ez lehet kellemes, vagy kellemetlen, egyértelmű, vagy látszólag értelmetlen. Mindegyik normális és bármelyikkel találkozhatunk. Fontos tudni velük kapcsolatban, hogy nem feltétlenül azt fogjuk látni, amire számítunk. Van, hogy nem az válaszol a hívásunkra, akit eredetileg megszólítottunk. Ez nem kimondott veszélyforrás, viszont olyasmi, amin nem szabad meglepődnünk. A lényeg, hogy mindig maradjunk tisztelettudóak odaát, mindenkivel. Félelmetes lényekkel is összehozhat a sors, ám ezek nem biztos, hogy ártani akarnak nekünk, lehet, hogy csak egy üzenetet hoznak, ami aztán majd nagy segítségünkre lesz. Persze kimondottan ártó szándékú szellemek is léteznek, ahogy vannak kimondottan ártó emberek is, ám ettől még nem úgy kell hozzáállnunk, hogy minden sarkon ők leselkednek ránk. A szellemek állatok is lehetnek, vagy növények, illetve ölthetnek állati alakot, vagy állatok, növények emberit. Mi magunk is alakot válthatunk ilyen élmények során, állatokká válhatunk, és léteznek kimondottan ezt megcélzó módszerek is (erről majd később bővebben szólok).

Először is, találjuk ki, hogy kb. mely szellemmel szeretnénk kapcsolatba lépni. Ez lehet egy hely szelleme, egy fa, egy növény, egy állat, vagy valami egészen más. A lényeg, hogy a valahogy próbáljunk meg a fizikai világban is közel kerülni hozzá: menjünk ki az erdőbe, járuljunk egy fa elé, legyen előttünk egy cserépben a kiválasztott növényfaj egy példánya, a szellem egy szobra, vagy szimbóluma, stb.

Ezután keressünk a szellemnek méltó felajánlásokat/áldozatokat. Írjunk hozzá egy megszólító szöveget, ahogy azt a rituálékkal kapcsolatban megtanultuk.

Válasszuk ki azt, amire majd fixáljuk a tudatunkat. Ez a már említett módszerek bármelyike lehet: egy dobszólam (akár felvételről is, habár ez nyílván nem olyan elegáns, de ugyanúgy működik, csak legyen úgy 20 perces-fél órás legalább), egy mondóka, egy kis meditációs zene, egy dalocska, stb.. A jövőre való tekintettel viszont érdemes lehet később is mindig ugyanezt a módszert, dallamot használni, hogy az agyunkban egyfajta pavlovi reakciót váltson ki már ennek a meghallása is. Vagyis tudja, hogy ha ezt halljuk, akkor itt a transz ideje. Másrészt viszont, ha többször is próbálkoztunk ugyanazzal a módszerrel, zenével, és egyszer sem sikerült semmit elérnünk, akkor érdemes lehet mással is kísérletezni.

A próbálkozás előtti napokban tartózkodjunk a szexuális élet egyedi és társas formáitól is.

A megelőző nap estéjétől böjtöljünk (vagyis ételt ne fogyasszunk, hanem helyette sok gyümölcslevet, cukros teákat, szőlőcukrot, stb.).

A rituálét hozzá alapvetően a nap bármely szakában meg lehet tartani, ám általában a napkeltét és napnyugtát, illetve az éjszakát szokás rá a legalkalmasabbnak tartani.

A rituálét kezdjük a szokásos módon.

Hívjuk meg a kiválasztott szellemi lényt, majd mutassuk be neki az áldozatot/felajánlást.

Próbálkozzunk a transzba eséssel.

Befejezés után búcsúzzunk el a szellemtől, akármit is éltünk meg.

Zárjuk le a megszokott módon a rítust. Együnk, igyunk, és ezt most különösen fontos, hogy ne hagyjuk ki! Írjuk le tapasztalatainkat, ami megint csak kiemelten fontos lehet, mert a transzban átéltek hamar elpárologhatnak, ha közvetlenül utána nem jegyezzük le őket! Takarítsunk le magunk után.